Augusztus 30.
Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd csak összedobjuk valahogy. Öcsém hegedűművész. A helyi ÁFÉSZ "Rózsafa" étteremben működő , ifjabb Kodály Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetője. Én ugyanott vagyok a ruhatárban belső ellenőr.
Szeptember 1.
Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14 méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a ház alapja.
Szeptember 22.
A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzép-ről napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy "Fizetve".
Október 1.
A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a belső munkák még hátra vannak. Ma este eldöntjük, hogy ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért szép tőlük, sírva is fakadtunk.
Október 5.
Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk. De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam öcsémnek, hogy adjon egy pofont. Úgy megütött, hogy tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.
Október 8.
Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután felé megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba. Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A 30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.
Október 10.
Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen illett rá.
Október 12.
Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is hazahoztuk.
Október 20.
Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem. Kiszóltak: szabad! Haza is hoztuk.
Október 24.
Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott, és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol magához kérette az egész bevételt. Legutóbb Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk, hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről. Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és szemceruzát. Kár hogy bent van, mert nagyon hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.
Január 4.
Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal közlekedik, ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét. Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.
Január 7.
Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2 szárnya volt.
Január 11.
Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.
Február 15.
Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan összeállt a ház.
Február 16.
Este becsöngetett a jó szomszéd. Áthozta a Satelit antennáját és a nagyképernyős Sony televízióját. Azt mondta: Használják egészséggel! A bíróságon ezt a tényt tagadta.
Február 24.
Öcsém késő este jött haza egy komplett hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta, és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen szerencséje!
Február 25.
Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az állandó edzés!
Február 26.
Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát. A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7 négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. De nincs baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk!
