Egy katolikus pap, egy református pap és egy rabbi minden héten egyszer kártyáznak filléres alapon. A rendõrfõnök tudomást szerez róla, egy alkalommal tetten éri õket, és biróság elé viszi az ügyet.
A biró meghallgatja a rendõrfõnök jelentését és szigorú arccal megkérdezi a katolikus papot:
- Nos Atyám, igaz hogy kártyázott?
A pap felnéz az égre, magában mormogja, hogy "Istenem, bocsáss meg" majd hangosan ezt mondja:
- Nem méltóságos uram.
A biró a református paphoz fordul és megkérdezi:
- Nos, tisztelendõ úr igaz hogy kártyázott?
Megismételve a pap válaszát õ is azt mondja:
- Nem méltóságos uram.
Ezek után a biró a rabbihoz fordul és megkérdezi:
- Rabbi, igaz hogy kártyázott?
Hidegen a biró szemébe nézve adja a választ:
- Ugyan már, kivel?

Négy pap vitatkozik egy teológiai kérdésrõl. Hárman képviselik az egyik álláspontot, egyiküknek más a véleménye. Mikor a renitens pap kifogy az érvekbõl, felkiált:
- Uram, tudom, hogy igazam van! Adja valami jelet, hogy így van!
Hirtelen menydörög egyet az ég.
- Ugyan már, ez csak véletlen! - mondja a három másik.
- Uram, ha igazam van, adj egy nagyobb jelet, hogy a többiek is elhiggyék!
A derült égbõl lecsap egy villám.
- Ez csak véletlen! - hitetlenkednek a többiek.
- Uram, adj valamilyen félreérthetetlen jelet, hogy meggyõzd ezt a három hitetlent!
Az égbõl egy mély hang dörmögi:
- IGAZA VAN!
A három hitetlenkedõ pap összenéz, majd az egyikük:
- Jól van, akkor most két vélemény áll hárommal szemben...

A pap ül a repülõgépen.
- Atyám, egy kis konyakot? - kérdezi a légi utaskísérõ.
- Milyen magasan vagyunk? - kérdezi a pap.
- Tízezer méterre a földtõl.
- Akkor sajnos nem lehet.
- Miért nem?
- Mert túl közel vagyok a fõnökhöz.

Laura Schessinger egy amerikai rádiós mûsorvezetõ, aki egy lelki tanácsadó mûsort vezet. Nemrég, mint buzgó keresztény azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bûn, mert Leviticus (azaz Mózes harmadik könyve) 18:22 szerint utálatos az.
Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevû hallgatója:
"Kedves Laura doktor,
Nagyon köszönöm azt az önfeláldozó fáradozását, amit annak érdekében tesz, hogy Isten törvényeit az emberekhez közelebb hozza.
Sokat tanultam a mûsoraiból, és megpróbálom ezt a tudást minél több emberrel megosztani. Ha például valaki megpróbálja homoszexuális életvitelét elõttem megvédeni, egyszerûen emlékeztetem Lev. 18:22-re, ahol világosan le van írva, hogy ez bûn, és ezzel véget is vetek a vitának.
Mindazonáltal néhány törvény értelmezésében és végrehajtásában szükségem lenne a tanácsára.
A) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom (Lev. 1:9, illetve Lev 1:3,17), hogy az Úrnak kedves illatú az. A problémát a szomszédaim jelentik, akiknek ez az illat egyáltalán nem kedves. Leölhetem-e õket?
B) Szeretném a lányomat eladni rabszolgának, amint ezt Exodus 21:7 megengedi. Ön szerint mi lenne a méltányos ár érte manapság?
C) Tudom, hogy nem szabad olyan nõvel kapcsolatot teremtenem, aki a havibaj tisztátalan állapotában van. (Lev. 15:19-24). A probléma csak az, hogy mibõl lehet ezt tudni? Megpróbáltam megkérdezni, de a legtöbb nõ nagyon pikírten reagált a kérdésre.
D) Lev. 25:44 kijelenti, hogy szomszédos nemzetségek fiai és lányai közül vehetek magamnak rabszolgákat. Az egyik barátom szerint ez a törvény a mexikóiakra érvényes, de a kanadaiakra nem. Meg tudná magyarázni, hogy miért ne lehetnének nekem kanadai rabszolgáim?
E) Az egyik szomszédom mindig szombaton dolgozik. Exodus 35:2 világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Erkölcsileg kötelezhetõ vagyok rá, hogy saját kezûleg öljem meg?
F) Az egyik barátom szerint az úszószárny és pikkely nélküli vízi állatok (pl. kagylók vagy homár) fogyasztásának bûne (Lev. 11:10), nem olyan utálatos, mint a homoszexualitás bûne. Én ezzel nem értek egyet. Állást foglalna ebben a kérdésben?
G) Lev. 21:20 szerint ha szembetegségem van, az Úr oltárát nem közelíthetem meg. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy itt van azért egy kis játéktér?
H) A legtöbb barátom vágatja a haját, illetve borotválja a szakállát, beleértve a pajeszát is, holott ez Lev. 19:27 szerint egyértelmûen tilos. Milyen halálnemet javasol nekik?
I) Lev. 11:8-bol tudom, hogy ha döglött disznó bõrét illetem, tisztátalan leszek. A kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyût húzok?
J) A nagybátyámnak van egy kis háztájija. Megsérti Lev. 19:19-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut/poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet (Lev. 24:16), hogy megkövezzük õket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetjük õket, amint ez azok esetében megengedett, akik az anyósukkal hálnak (Lev. 20:14)?
Tudom, hogy Ön ezeknek a törvényeknek nagy ismerõje lévén biztosan utat tud mutatni ezekben a kérdésekben.
Még egyszer köszönöm, hogy Ön a rádióban végzett munkájával folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy az Úr törvényei örökérvényûek és megváltoztathatatlanok.
Az Ön odaadó rajongója:
Jake"

Egy fiatal fiú belép buddhista szerzetesnek, ahol némaságot kell neki fogadnia. Az a szabály, hogy csak minden 10 évben szólhat két-két szót. Az elsõ 10 év eltelte után behívatja magához a kolostor fõnöke, és megkérdezi, mit akar mondani.
- Kemény ágy. - mondja a már nem is olyan fiatal szerzetes.
Megint eltelik 10 év, megint behívatják, hogy mondhat két szót.
- Rossz étel - mondja a szerzetes.
A 30. év eltelte után megint behívatják, hogy mondjon két szót.
- Ezennel felmondok. - mondja a szerzetes.
- Jobb is ha elmész - mordul rá fõnök. - Amióta itt vagy nem csinálsz mást, mint panaszkodsz.

Pistike megy haza a hittanóráról és újságolja az anyjának:
- Képzeld, mama, ma azt mesélte a tanító bácsi, hogy annak idején Mózes kivezette a zsidókat Egyiptomból. Aztán, amikor odaértek a Vörös tengerhez, Mózes mérnökei gyorsan csináltak egy hatalmas hidat. Ezen a hídon mindenki átment, utána Mózes rádión beszólt a központba, azok kiküldtek két vadászbombázót, amik lebombázták a hidat. Mivel már nem volt híd, így a zsidók biztonságban el tudtak menekülni.
Az anyja csodálkozva:
- Tényleg ezt mesélte?
- Hát, igazából nem, de ha elmondanám amit tényleg mesélt, azt biztos nem hinnéd el.

A pápa elhatározza, hogy inkognitóban bemegy Rómába. Beül a sötétített ablakú limuzinba, és megmondja a sofõrnek, hogy irány a város! A sofõr azonban baromira be van rezelve, mert még sosem vitte a pápát egyedül, mindig testõrök sorfala kísérte, és nagyon izgul, nehogy valami történjen, ezért csigalassúsággal vánszorognak.
A pápa rászól, hogy hajtson gyorsabban, de a sofõr 40-nél nem hajlandó gyorsabban menni. A papa megelégeli, és azt mondja:
- Cseréljünk helyet, majd én megmutatom, hogy kell vezetni!
Megtörténik a csere, a pápa padlóig nyomja a gázt. Persze egybõl kiszúrja õket egy rendõrautó, és leinti õket. Kipattan az egyik rendõr, odalép a vezetõ felõli ablakhoz, amelyik hangtalanul letekeredik. A rendõr meglátja a pápát, azután falfehéren elnézést rebeg, és visszarohan a rendõrautóhoz. A társa dühösen kérdi:
- Mi van, miért nem büntetted meg, hülye vagy?
- Te, én nem mertem, olyan fontos személyiség ült abban a kocsiban...
- Csak nem a polgármester? Hát pedig arra igazán ráférne, elég mostohán bánik velünk!
- Nem, nem, sokkal fontosabb személy...
- Csak nem valamelyik korrupt miniszter?
- Nem, nem, fontosabb...
- A miniszterelnök?
- Nem, nem...
- Hát akkor ki a franc, nyögd már ki végre!
- Azt nem tudom, de maga a pápa a sofõrje...

Négy katolikus nõ beszélget egy teadélutánon, arról mire vitték a gyerekeik.
Az egyik nõ ezt meséli:
- Az én fiam pap. Amikor belép egy helyiségbe, az emberek Tisztelendõ Úrnak szólítják.
A másik nõ ezt mondja:
- Az én fiam püspök. Amikor belép egy helyiségbe, az emberek Excellenciás Úrnak szólítják.
A harmadik büszkén ezt mondja:
- Nem azért, hogy felvágjak, de az én fiam egy kardinális. Ha megjelenik valahol, az emberek Eminenciás Úrnak szólítják.
A negyedik nõ csak ül csöndben és a teáját szürcsölgeti. A többiek kérdõen néznek rá. Aztán ezt mondja:
- Az én fiam egy gyönyörû, 185 cm magas, izmos sztriptíztáncos. Amikor belép egy helyiségbe, az emberek csak ennyit mondanak: Te jó Isten!