A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
* Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
* Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
* Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
* És azután? - kérdezi a halász.
* Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
* Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
* Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
* És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
* Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
* És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
* Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...

Joseph Kennedy egyszer betért egy elegáns étterembe a Wall Streeten és csatlakozott az ott üldögélő üzletemberek csoportjához. Odatrendelte a pincért, és rendelt egy dupla whiskyt, majd felkiáltott:
- Ha Kennedy iszik, mindenki iszik!
Erre a többiek is rendeltek egy-egy duplát, és koccintottak egymással. Mikor Kennedy kiitta a poharát, ismét odahívta a pincért, és letett egy kétdollárost az asztalra:
- Ha Kennedy fizet, mindenki fizet!

Egy férfi szeretett volna megházasodni, de minel három lány is tetszett neki, szüksége volt egy módszerre, amivel eldönthette, hogy melyikük lesz az ideális számára. Így aztán mindhármuknak adott ezer-ezer dollárt, és figyelte, hogy mi lesz a reakciójuk. Az első lány fodrászhoz, kozmetikushoz ment, a többit pedig szépítőszerekre, ruhákra költötte, majd azt mondta: "Lám, mennyire szeretlek, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek láss engem".
A második horgászfelszerelést, nagy színes TV-t, videót, és egy teljes hónapra elegendő sörkészletet vásárolt, mondván: "Nagyon szeretlek, és azt szeretném, hogy Te a lehető legjobban érezd magad".
A harmadik befektette a tőzsdén a maga ezer dollárját, részvényeket adott és vett, opciós meg egyéb határidős ügyleteket kötött, és megsokszorozta az eredeti összeget: "A pénzt a közös jövőnk megalapozására fordítjuk majd, és hosszú, boldog házasságunk lesz".
Emberünket teljesen lenyűgözték a lányok, és csak nagyon nehezen tudott választani közülük. Végül, hosszas
gondolkodás és elemzés után azt a lányt választotta, amelyiknek legnagyobb volt a melle.

Thomas Gladstone tőzsdeügynöknél csörög a telefon, egy férfihang szól bele:
- Halló, jó napot kívánok! Azért hívom, mert a feleségemnek támadt egy őrült ötlete, mégpedig, hogy menjek le az utcára és hajtsak fel neki kuncsaftokat...
- Egy pillanat, - mondja a bróker - ön biztos Dr Gladstone-t, a pszichológust akarta hívni. Pont az én nevem alatt van a telefonkönyvben. Gyakran eltévesztik a számot.
- Nem, nem tévedek. - válaszolja a férfi - Önt hívtam, mert be kellene fektetni valamibe azt a sok pénzt, amit keresünk.

Ez a levél először 1762. május 4-én jelent meg az interneten. A feladója teljesen ismeretlen. A tartalma is az volt, akkor még. Ma már tudjuk. Ez a levél egy balsors-kreáló e-mail. Aki megkapja és továbbküldi, garantáltan rosszul fogja érezni magát.

1762. május 4-én, rögtön megjelenése után Jean-Pierre Belmont francia szakács továbbküldte, mert nem értette a magyar szöveget.
Azonnal meghalt.

A tolmács szerencsére megértette, ezért nem is küldte tovább. Másnap talált egy elsüllyedt kincseshajót a kerti medencéjében.

1848. március 15-én, miután felkelt, egy Petőfi Sándor nevezetű magyar költő továbbküldte egy barátjának. Ezután már csak találgatások vannak hollétéről.

1933. január elsején Philip Grant amerikai tőzsdemágnás újévi üdvözlet gyanánt elküldte az anyósának. Pár hónappal később kitört a gazdasági világválság, ezért öngyilkos lett.

1947. november 27-én Peng Xiao szerzetes a végső megvilágosodás előtti utolsó üzenetéhez a világnak csatolta ezt a levelet. Ezután meghalt, és örökre kizáródott a reinkarnációs körforgásból.

Na, ezek után ha el mered küldeni bárkinek ezt a levelet, tutira rád zuhan egy zongora. Tehát ne tedd!

- Mi lesz Mike Tyson-ból, ha áttér a tőzsdézésre?
- ???
- BUXoló.

Egy pasi meg szeretett volna házasodni, de mivel három olyan lány is akadt, aki tetszett neki, egy módszerre volt szüksége, amivel eldönthette, hogy melyikük lesz az ideális számára. Így aztán mindhármuknak adott 500-500 eurót, és figyelte, hogy mi lesz a reakciójuk.
Az 1. lány fodrászhoz, kozmetikushoz, meg egyéb szépítkezésre specializálódott szakemberhez ment, majd azt mondta:
- Látod mennyire szeretlek, azt akartam, hogy a lehető legszebbnek láss engem.
A 2. horgászfelszerelést, nagy színes TV-t, és egy teljes hónapra elegendő sörkészletet vásárolt, mondván:
- Nagyon szeretlek, és azt szeretném, hogy Te mindennél és mindenkinél jobban érezd magad.
A 3. befektette a tőzsdén a maga 500 euróját, részvényeket vett, és megsokszorozta az eredeti összeget:
- A pénzt a közös jövőnk megalapozására fordítjuk majd, és hosszú, boldog házasságunk lesz.
A fickót teljesen lenyűgözték a lányok, és csak nagyon nehezen tudott választani közülük.
Végül, hosszas gondolkodás és elemzés után...

... a legnagyobb mellűt választotta.

1. Egyszer egy kis afrikai faluban egy ember bejelentette a falusiaknak, hogy majmokat vásárol fel, darabját 5$-ért.
2. A helyiek tudták, hogy a környéken sok állat él, elmentek hát az erdőbe összefogdosni őket.
3. Az emberünk majmok ezreit vásárolta fel, mindegyikért kifizette a beígért 5 dollárt. Ahogy a majmok fogyni kezdtek az erdőben, a falusiak abbahagyták az összefogdosásukat. Erre az ember bejelentette, hogy 10$-t ad egy majomért. A helyiek fellelkesültek és újra elmentek állatokat fogni.
4. A majmok csakhamar még jobban megfogyatkoztak, a falusiak hazatértek. Az ember 25$-ra emelte az átvételi árat, de már így is nagyon nehéz volt majmot fogni.
5. Erre a férfi közölte, hogy 50$-t ad egy majomért, de sürgősen el kell utaznia egy kis időre, addig egy helyettese fogja őt képviselni, aki a nevében átveszi a majmokat.
6. Amikor elutazott, a helyettese azt mondta a falusiaknak: "Nézzétek ezt a sok majmot a ketrecekben, amit a főnököm vett tőletek. Eladom nektek darabját 35$-ert, és amikor az emberünk visszatér, eladhatjátok neki 50$-ért."
7. A falusiak összeszedték minden megtakarított pénzüket, és megvették az összes majmot.
8. Ezután a falusiak soha többet nem látták sem az embert, sem a képviselőjét, csak a rengeteg majom mászkált megint a környéken, úgy, mint azelőtt.

Isten hozott a Wall Street-en...

Kovács megkérdi Kistől, mi az a tőzsde.  
Kis:
- Nézd Kovács, nem könnyű elmagyarázni, hogy te is megértsd. Tegyük fel, hogy veszel egy tyúkot, ami aztán tojást tojik. Aztán a tojásból kikel a csibe, a csibéből tyúk lesz, az megint tojást tojik, abból tyúk lesz, ami megint tojik. És egyszer csak jön az árvíz és minden tyúkot elvisz! És akkor azt mondod: "A k***va életbe! Kacsát kellett volna venni!"
Na látod, ez a tőzsde!