Kovács dicsekszik a barátjának:
- A feleségem valóságos szakácsművész. Minden nap más nevet talál ki ugyanannak az ételnek.

A második világháborúban a szövetséges csapatok éppen kitörni készülnek a lövészárkukból. A parancsnok lelkesítő szózatot intéz hozzájuk:
- Katonák! Hamarosan támadást intézünk a nácik ellen! Gondoljanak arra, hogy ott, kint az ellenségeik vannak. Azok, akik minden nyomorúságuk okzói! Azok, akik az elpusztításukra törekednek, akik meg akarják gyilkolni Önöket minden áldott nap!
Az egyik katona közbeszól:
- Úristen! Csak nem azt mondja, hogy a szakácsunk a németeknek dolgozik?

A Mennyország az, ahol az angolok a rendőrök, a franciák a szakácsok, a németek a technikusok, az olaszok a szeretők és az egészet a svájciak szervezik.
A Pokol az, ahol a németek a rendőrök, az angolok a szakácsok, a franciák a technikusok, a svájciak a szeretők és az egészet az olaszok szervezik.

Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem... szakács!

Feleség az ebédnél:
- Tudod, drágám, hogy két dolgot tudok a legjobban sütni: rántott húst és almás pitét.
Férj:
- És ez itt melyik?

- Honnan tudják a tengerészek, hogy már eleget voltak távol a szárazföldtől?
- Hát, visznek magukkal szakácsnőnek egy randa, bibircsókos, félig kopasz vén banyát. Na, amikor az kezd megszépülni....