Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
- Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.

Stirlitz épp sétálgat Katheval, mikor lövés dörren, és Kathe mellett egy ember a szívéhez kap, összeesik, és vér önti el körülötte az utcát. Stirlitz az ösztöneire hallgatva azonnal gyanút fog.

Stirlitz ül a moziban, ahol tûz üt ki.
- Hmm, már megint elfogyott a Gestapo lõszere - gondolja Stirlitz.

- Hmmmm... - gondolta Stirlitz.
- Stirlitz - gondolta Hmmm.

A tavasz 16. pillanata...
Stirlitz bosszúsan vette észre a díszegyenruháján éktelenkedő nyálfoltot. Majd életében először megrémült...
- A rádiós köpött - gondolta.

Bormann hajnali három órakor durva dörömbölésre ébredt. Amikor ajtót nyitott, egy vattakabátba öltözött idegen férfit látott, sílécekkel a lábán, ejtőernyővel a hátán.
- AZ ELEFÁNTOK ÉSZAKRA MENNEK!!! - mondta az idegen nyomatékosan, erős orosz akcentussal.
- Az elefántok elmennek a francba! - mondta bosszúsan Bormann. - Stirlitz egy emelettel feljebb lakik!