Ceausescu-viccek
Ceausescu meghal, feljut a Mennyországba, hát mondja neki Szent Péter:
- Ez nem olyan jó hely itt, neked a pokolban a helyed.
Lemegy a pokolba. Eltelik egy-két hét, s két kis ördögfióka kopogtat Szent Péter ajtaján, kérdezi tőlük:
- Hát gyerekek, ti meg mit kerestek itt?
- Mi vagyunk az első menekültek.
........................................................
Ceausescu a Központi Bizottságban hirtelen a fejéhez kap. Odaszól Ernescunak:
- Jaj, telefonálj már haza Elenának, hogy küldje be azokat a kitüntetéseket, amiket a pizsamámon felejtettem.
.........................................................
Ceausescu, miként annak idején Mátyás király álruhában, meg akarja nézni, hogy milyen a nép véleménye róla. Ezért elterjeszti azt, hogy öngyilkos lett és kíváncsian várja, mit mondanak halála után róla az emberek. Álruhát ölt és elmegy a tömeg közé. Látja, hogy óriási sorállás van és kérdi az egyik embert, hogy:
- Miért állnak itt? Mit csinálnak?
- Jaj, hát arról van szó - mondja az egyik ember, - hogy a mi szeretett, bölcs vezérünk, Ceausescu leöntötte magát benzinnel, meggyújtotta magát, öngyilkos lett.
- Na jó, és miért állnak itt?
- Hát azért, mert gyűjtést rendezünk a családjának.
- Hát ez nagyon dicséretes - mondja Ceausescu. - És mennyi jött össze?
- 40 liter.
.................................................
Ceausescu meglátogat egy laktanyát. Odalép az egyik kiskatonához és megszólítja, hogy:
- Fiam, maga ugye gyalogos?
- Nem.
- Tüzér?
- Nem.
- Utász?
- Nagyon.
...................................................
A székely parasztbácsi fog egy halat a Marosban. Nagy örömmel viszi haza a szatyrában. Megmutatja az asszonynak, aki sopánkodva kérdi tőle, hogy:
- Hát aztán mit csináljak vele?
Aszongya:
- Süsd meg zsírban szép pirosra.
- Hát zsírban? Az nincsen.
- Akkor süsd meg olajban.
Mondja az asszony:
- Az sincs.
- Hát jó. Akkor süsd meg margarinban.
- Margarin? Hát az még a boltban sincsen évek óta.
Akkor azt mondja:
- Tudod mit? Akkor húzd egy nyársra, süsd meg úgy magában csak a tűz fölött.
Azt mondja erre az asszony:
- Hát egy szál gyufám sincsen.
Erre az öregember megdühödik, fogja a halat, belevágja a szatyorba, visszaviszi a folyóhoz és bedobja a vízbe.
Erre a hal nagy vidáman beleugrik a folyóba, majd kidugja a fejét és kiabálja, hogy:
- Éljen Ceausescu!
