A postás éppen szokásos körútját rója, amikor látja, hogy Kovács jön ki a kukához egy láda üres üveggel a kezében.
- Csak nem házibuli volt nálatok a hétvégén? - kérdezi a postás.
- De, még szombat este volt a buli, de csak most kezdek magamhoz térni. Vagy 12 pár volt nálunk, és egy kicsit bevadultunk. Elég sok pia fogyott, aztán "Ki vagyok én?"-t játszottunk - mondja Kovács.
- Azt meg hogy kell?
- Minden pasi bevonul egy szobába, és egyenként jönnek ki, felül álcázva, alul semmiben. A hölgyek pedig kitalálják, hogy ki kicsoda.
- Hű, de kár, hogy nem voltam ott - kiált fel a postás.
- Talán jobb is, mert legalább ötször hangzott el a neved.

Három biztosítási ügynök beszélget. Mondja az első:
- Mi annyira gyorsak vagyunk a kárösszeg kifizetésében, hogy a múltkor például egy ügyfelünknek a balesete után két nappal már postáztuk is a pénzt!
Erre a másik:
- Mi akkor jobbak vagyunk! A múlt hétfőn egy ügyfelünk váratlanul meghalt. Mi 2 órával az eset után tudomást szereztünk róla, és az özvegynek még aznap este személyesen adtuk oda a pénzt!
Mondja a harmadik:
- Ez mind semmi. Tegnap az irodaházunk ablakait tisztította egy ablakmosó, aki véletlenül az ügyfelünk volt. Megcsúszott, és leesett a tizedik emeletről. Mire leérkezett a földre, a futárunk már ott is volt, és a kezébe nyomta a csekkünket!

A postás csengetésére egy szépasszony nyitja ki az ajtót, lenge hálóingben.
De jól nézel ki kis anyám! - hüledezik a postás.
- Figyelmeztetem, a férjem fél órán belül itthon lesz!
- De én nem is csináltam semmit!
- Tudom, csak szólok, nincs túl sok időnk.

Behívja a cég vezérigazgatója az egyik alkalmazottját.
- Nos, Mr. Jones, ön már egy éve dolgozik vállalatunknál. A postázási részlegen kezdte, aztán röpke 2 hét alatt átkerült az értékesítésre. Egy hónap múlva már területi képviselő lett. Mindössze négy hónap után kinevezték az értékesítés vezetőjének. Most pedig, mivel komolyan foglalkozom a visszavonulás gondolatával, megkérdezném, hogy mit szólna a vezérigazgatói poszthoz?
- Köszönöm! - feleli az alkalmazott.
- Köszönöm? Ez minden, amit egy ilyen hatalmas ajánlatra tud mondani?!
- Jó, akkor "Köszönöm, apa!"

Az állatvédö egyesület irodájában cseng a telefon: - Jöjjenek gyorsan, a postás felmászott a fára, és onnan ingerli a kutyánkat!

Pistike 5 lapát kutyaszarból kupacot épít a ház előtt. A postás rászól:
- Mit csinálsz Pistike?
- Postást.
... másnap, harmadnap ugyanez, a postás megunja és szól a rendőrnek, hogy szedje már rendbe Pistikét. A rend őre el is megy és probára teszi Pistikét:
- Na, mit építesz Pistike?
- Postást.
- ??? Nem véletlenül rendőrt?
- ÁÁÁ!!! Ennyiből?

- Mi az? Fekete, és fehér levelei vannak?
- Néger postás...

Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap, mint nap, hóban és szélben éppúgy, mint a legnagyobb forróságban. Lassan elérte a nyugdíj korhatárt, és azok az emberek, akik ismerték és szerették (mert mindenkivel kedves és udvarias volt), mind megajándékozták valamivel utolsó munkanapján. Az egyik háznál a teljes család várta, és egy kis ajándékcsomagot nyomtak a kezébe. A másiknál kapott egy doboz finom szivart. A harmadiknál (akivel többször váltott pár szót horgásszenvedélyéről) nagy doboz csalit kapott. Az egyik háznál pedig a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta, megfogta a kezét, bevezette a háloszobába, és élete legszenvedelyeseb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Miközben evett, meglátta, hogy kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
- Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! -mondta. - De szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
- Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod -válaszolt a lány - és megkérdeztem, mit adjak neked. Azt mondta: "B...d meg, adj neki egy százast!" A reggeli már az én ötletem volt.