Meghal egy híres szívsebész. A temetése látványos külsőségek között történik. Miután a pap elmondta a beszédét, legördül egy függöny a koporsó elől, és láthatóvá válik egy hatalmas szív, jelképezve az orvos szakterületét. Ezuán a szív lassan szétnyílik, a koporsó pedig megindul a szív mögött található krematórium felé, majd lassan eltűnik a lángok között.
Ekkor a gyászolók között valaki elkezd kuncogni.
- Maga meg mit röhög itt? - kérdi felháborodva az özvegy.
- Bocsánat, hölgyem, csak elképzeltem a saját temetésem - védekezik a férfi.
- És abban mi olyan mulatságos?
- Tudja, én nőgyógyász vagyok...

A nőgyógyász elmegy letenni a jogosítványt.
A KRESZ-en és az EÜ-n már túl van, a műszaki következik. A vizsgáztató azt mondja neki:
- Kap 100 pontot, ha szétszedi és összerakja a motort.
A nőgyógyász szétszedi és összerakja a motort.
- Gratulálunk, ez 150 pontot ér.
- Miért kaptam ennyi pontot, hiszen csak 100 lehetett volna a maximum.
- Az rendben van, hogy szétszedte és összerakta a motort, de mindezt a kipufogón keresztül!

- Doktor úr, nekem ott alul mindig bélyegek potyognak kifelé.

Mire az orvos:
- De hát az nem lehet, vetkőzzön le, hogy alaposabban megnézhessem.

Megvizsgálja, egyszer csak elkezd röhögni és azt mondja:
- Drága hölgyem, ezek nem bélyegek, ezek matricák a "Csikita" banánról.

- Hogy hívják a török nőgyógyászt?
- ???
- Kaparadzsa.

- Na de doktor úr! Ez nem az a lyuk ahova a hőmérőt kell dugni!
- Nyugalom asszonyom, ez nem is a hőmérő!

Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag stresszmentesen fel tudok készülni majd az eseményre.
Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam a mosakodó rongyot a kád mellöl, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:
- Húha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés...
Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házi feladatok ellenőrzése. Estefelé a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!"

- Asszonyom - közli a nőgyógyász a szőke nővel - Sajnos Önnek soha nem lehet gyereke.
- Éreztem hogy így lesz. Nálunk ez családi vonás. Már az anyámnak sem volt gyereke.
- De ha az anyjának nem volt gyereke akkor Ön most hogy lehet itt?
- Úgy hogy nem az anyám hozott a világra. Én az apám második házasságából származom.

- Hogyan tud egy nő megijeszteni egy nőgyógyászt?
- Megtanulja a hasbeszélést.