Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
- A kérdés így hangzott: "Írja le, hogyan mérhetõ meg egy felhõkarcoló magassága egy barométer segítségével!"
- Az egyik hallgató válasza:
"Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhõkarcoló magasságával."
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetõsen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetõsége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idõ. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elõ. A biztos nógatására aztán belekezdett:
- Nos, az elsõ ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhõkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt idõt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a "H = 0.5g x t négyzet" képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
- Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhõkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
- De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetõn megmérve a gravitációs erõt, a "T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)" képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
- Vagy, ha esetleg a felhõkarcoló rendelkezik tûzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerû szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
- De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetõn mérhetõ nyomás különbözetébõl is megállapítható a felhõkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhõkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: "Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!"
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és õ a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)

Egy feltûnõen csinos nõ utazott a vonaton, s elmélyülten olvasott valamit. Vele szemben egy férfi ült. Már jó ideje így ültek, csendben. A férfi bámulta a gyönyörû nõt, végül megszólalt:
- Elnézést, hölgyem, megkérdezhetem, mit olvas olyan elmélyülten?
- Hogyne - válaszolt készségesen a nõ -, én szexuálpszichlógus vagyok, és éppen tanulmányt készítek arról, hogy napjainkban kik a legjobb szeretõk az ágyban.
- Ó, ez nagyon érdekes! - mondta a férfi. - És megkérdezhetem, milyen eredményre jutott?
- Hát a statisztika azt mutatja, hogy a legjobb férfiszeretõk az indiánok és a cigányok.
A férfi elgondolkodott, majd így szólt:
- Ó, bocsásson meg, még be sem mutatkoztam. A nevem Kolompár Winnetou.

Két évvel ezelõtt egy videotékában dolgoztam. Egyszer bejött egy fickó egy Philadelphia Eagles dzsekiben és símaszkban. Odajött a kasszához, elõhúzott egy 15 centis kést és a bevételt követelte.
Gyorsan végiggondolva a dolgot, azt mondtam neki, hogy a pénztárgépet csak akkor tudom kinyitni, ha beszkennelem a tagsági kártyáját (ez totál hazugság volt). Ez a barom erre elõvette a pénztárcáját és ideadta a tagsági kártyáját. Beolvastattam a géppel, odaadtam neki a pénzt, és vigyorogva figyeltem, ahogy elment.
Miután kihívtam a rendõröket és biztosítottam az ügyfeleket arról, hogy jól vagyok, egy fickó jött be, ugyanazt a dzsekit viselve, amit a rabló, de persze a símaszk nélkül. Megkérdezte, hogy használhatná-e a telefont, mert nem indul az autója.
Ekkor azonban a mögötte álló ügyfél felismerte a hangját, és leütötte. Megjöttek a rendõrök és elvitették a leütött jóembert a kórházba, kicsivel késõbb pedig kiderült, hogy a rablót sikerült ártalmatlanná tenni.
Késõbb a rendõrök mesélték, hogy miután az ügyfél leütötte bûnözõnket, esés közben a zsebében tartott kés lenyisszantotta a szerencsétlen barom bal heréjét is...

Tavaly nyáron az üdülõk körében végeztek felmérést, hogy tudták-e, hogy a Balaton kétharmad része hidrogén. Persze sokan tudták, de voltak akik rettenetesen megijedtek, és pánikszerûen menekültek ki a vízbõl.
Mi is kíváncsiak voltunk, mit tudnak az emberek az õket körülvevõ dolgokról, úgyhogy a következõ beugratós kérdéssel fordultunk a járókelõkhöz: Mi a véleménye arról, h Magyarország csapvizében sok H2O2 (hákettõókettõ) van? Nagyon érdekesek voltak a reakciók, de fõleg a válaszaik. A megkérdezettek mindössze 20%-a volt tisztában vele, h a vízben nincs hidrogén-peroxid, és a 40%-uk összekeverte magával a vízzel. Íme néhány jobb a válaszok közül:
- Az mi? Oxigéntúlsúlyos víz?
- Hát ez borzasztó, tényleg?
- Természetesen tudtam róla, még olyan papírom is volt, ami kimutatta.
- Az a víz. Nem? Akkor a levegõ.
- Hát tényleg sok.
- Nem iszom több csapvizet.
- Igen, én is észrevettem, h valami sárgás lerakódás van a pohárban, biztos az lesz az.
- Ebbõl kaptam egyest.
- Gimiben ugyan sík hülye voltam, de az valami hidrogén féleség, meg az a másik oxigén az biztos szénmonoxid.
- Az szerintem nehézvíz.
- Az valóban így van. Azt magyarul úgy hívják, h hiperola, és azzal tisztítják az akváriumot, biztos úgy került a vízbe. (Ez utóbbi úr aztán semmiképp nem akarta elhinni nekünk, hogy a H2O2-t hidrogén-peroxidnak hívják, és hiperolával nem hogy akváriumot nem tisztítanak, de még fel sem találták)
Továbbiakban pedig megkérdeztünk négy rendõrt is:
- Nagyon poénos vagy, most kérem az igazolványokat!
- Hát gondolom az valami széndioxidos víz. És most jegyzeteled, milyen hülye a rendõr?
- Passz.
- Nem tudom, de igazából nem is érdekel!
Ki tudja, talán van valami alapja annak a rengeteg rendõrviccnek...

Home-made betörésvédelem: Az ajtón jól látható helyre tûzzük ki valamelyik szöveget, a betörõket valószínûleg kicsit elbizonytalanítja:
1. Kedves hentes úr! Holnaptól kérem napi 5 kiló húst hozzon Brutusnak. Az eddigi négy kiló valószínûleg nem elég neki, mindig olyan ideges és kiszámíthatatlan lesz tõle.
2. Kedves postás úr! Vérfoltokat találtam a leveleinken, valószínûleg az Öné! Kérem legközelebb óvatosabban dobja be a leveleket, nem szeretnénk, ha még további testrészeit is elveszítené. Egyébként nem érkezett még meg a "Harci kutyák tartása a lakásban" címû könyv, amit nemrégiben rendeltünk?
3. Kati, ne gyere be! A skorpiók már megint elszabadultak!
4. Kedves rovarirtó! Ha bejön, kérem maradjon a fal mellett, a padlót ugyanis annyira megrágták a hangyák, hogy lezuhanhat a pincébe, a patkányok közé!

Az 1960-as években a NASA az ûrprogramja során hatalmas problémával találta szembe magát: a golyóstoll, mûködési elvébõl következõen nem mûködik a súlytalanság állapotában, így az ûrben nem tudnak írni.
Beindítottak egy programot, amely során mintegy 1 millió dolláros költséggel sikerült is egy tökéletesen mûködõ példányt elkészíteniük.
A szovjetek eközben ugyanezen problémával találkoztak. Rövid tanakodás után úgy döntöttek, hogy az ûrben inkább ceruzát használnak.