Egy fõiskolán a hallgatóknak egy olyan mondatot kellett fogalmazniuk, amelyben a "szeretet" és a "szex" szó is elõfordul.
- Egy nõi hallgató fogalmazása:
"Amikor két ember mélységesen és szenvedélyesen szereti egymást, és mindkettõjükben megvan az egymás iránti magas fokú és kölcsönös tisztelet, akkor a társadalom morálisan és spirituálisan is támogatja, hogy ez a két személy a fizikai szex mámorában egyesüljön."
- Egy férfi hallgató munkája:
"Szeretem a szexet."

197-es tudakozó plusz szösszenetek:
- Szeretnék ledokorálni. Mit kell tennem?
- Hát... öööööööööö... hol szeretne?
- Nem tudom! Azért hívom magukat, hogy megmondja. De nincs egyetemi végzettségem, az nem baj, ugye?
- Itt lakom Tamásiban, és a házammal szemben van egy telefonfülke. Most, hogy északi szél fúj, mindig csapkod az ajtaja. Ki tudna küldeni valakit, aki javítja?
- ... (káromkodások)... Ez az egész tudakozó egy nagy szar! Kilencedszer hívom magukat!
- Mit szeretne?
- Kapcsolja nekem Szovjetuniót!
- ???
- Múltkor még tudták kapcsolni!
- Az elég régen lehetett... Én legfeljebb meg tudom adni Oroszország elõhívóját.
- De nem érti meg, hogy én a Szovjetunióval akarok beszélni???
- (5 éves hang): Csókolom, azt szeretném kérdezni, hogy mi a neve a hetedik törpének?
- Melyik a hetedik? Hapci, Vidor, Tudor, Kuka, Szundi, Szende vagy Morgó?
- A Szende! Köszönöm, Csókolom!
- Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni hogy hívták az Istent...
- Kis türelmet... Jahve az Isten neve.
- Nem értem, hogy?
- Betûzöm: József Aladár Hedvig...
- József Aladárnak hívták?
- Nem! Betûzöm: József Aladár Hedvig...
- Hedvig? Hát nõ volt?
- Halló! A tudakozót hívtam?
- Igen.
- És tudnak telszámokat is mondani?
- Jó napot! Meg tudnák mondani az adó és TAJ számomat, mert otthon felejtettem a kártyáimat.
- Jó napot! A Hazai Világbank telefonszámát szeretném.
- Hazai Világbank?
- Tudja, a HVB bank!
- Jó napot, Kovácsné vagyok és egy MONGOLOID éttermet keresek Budapesten...
(szombat reggel 8 óra)
- Azonnal kapcsolja a fõnökét, panaszt akarok tenni! Nem ébresztettek fel, most el fogok késni a munkahelyemrõl, és a gyerekek is az iskolából...
- Elnézést, de ma szombat van, biztos, hogy kell ma iskolába menni?
- Ne szórakozzanak már maguk is, a gyerekek is ezzel jöttek.
- Jó napot! Egy számot keresek Kovács néven Kiskundorozsmán, de az utca neve nem jut az eszembe. Talán Szent István, vagy nem tudom... valamelyik király nevû utca...
- A Kossuth utcában találtam egyet.
- Há... azaz! Kossuth is király volt, nem?
- Jó napot Horváth Rózsi néni vagyok Ököritófülpösrõl. Tessék elképzelni, hogy a hétvégén végre eljön hozzánk az unokánk, akit már régen láttam, meg tudná nekem mondani, mi a kedvenc étele, amit annyira szeret? Mert azt szeretném fõzni neki...

Sherlock Holmes szülõatyja, Sir Arthur Conan Doyle egyszer Franciaországban töltötte nyári szabadságát. Amikor hazafelé utazott, Párizsban beszállt egy bérkocsiba.
- Hová vihetem, Mr. Doyle? - kérdezte a kocsis.
- Találkoztunk már valamikor, hogy tudja a nevem? - kérdezte a meghökkent író.
- Nem, uram még sosem. Viszont olvastam az újságban, hogy Marseillesben töltötte a szabadságát, és hát ez az a hely, ahol a Marseillesbõl érkezõk szoktak kocsit fogni. A napbarnított bõre azt sugallta, hogy éppen vakációról tér haza. A ruhája alapján egybõl látni Önön, hogy angol és nem francia. Ezeket a részinformációkat összerakva végül arra a következtetésre jutottam, hogy Ön csakis Sir Arthur Conan Doyle lehet.
- Ez fantasztikus. Ön olyan vaslogikával rendelkezik, mint az általam kitalált Sherlock Holmes! - lelkendezett az író.
- Ugyan, ez azért túlzás - szerénykedett a taxis. - Az is sokat segített, hogy az egyik bõröndjén ott volt a neve.

Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belõle. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a TU-154 kezelõszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, és megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra.
- Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki a pilóta.
- Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart.
- Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül.
A nõnek leesett az ejtõernyõs papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a mûszerfalon a számtalan mutatót, mûszert.
- És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül.
- Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is mûszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók.
- Óóó, értem. Érthetõ, hiszen ennyi mûszerre nem is lehet figyelni.
A nõ ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhõtakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. A pilóta meg is kérdezte:
- Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk?
- Ööö, igen, pont erre gondoltam.
- Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce.
- Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - elõrehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom!
- Kik nincsenek sehol?
- Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik.
A nõ arca felderült:
- Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni!
Azzal kirohant a pilótafülkébõl, és ujjongva mesélte a többi utasnak, hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekrõl felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba:
- Emberek, mit mûvelnek? Felborulunk!
Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre...

Két évvel ezelõtt egy videotékában dolgoztam. Egyszer bejött egy fickó egy Philadelphia Eagles dzsekiben és símaszkban. Odajött a kasszához, elõhúzott egy 15 centis kést és a bevételt követelte.
Gyorsan végiggondolva a dolgot, azt mondtam neki, hogy a pénztárgépet csak akkor tudom kinyitni, ha beszkennelem a tagsági kártyáját (ez totál hazugság volt). Ez a barom erre elõvette a pénztárcáját és ideadta a tagsági kártyáját. Beolvastattam a géppel, odaadtam neki a pénzt, és vigyorogva figyeltem, ahogy elment.
Miután kihívtam a rendõröket és biztosítottam az ügyfeleket arról, hogy jól vagyok, egy fickó jött be, ugyanazt a dzsekit viselve, amit a rabló, de persze a símaszk nélkül. Megkérdezte, hogy használhatná-e a telefont, mert nem indul az autója.
Ekkor azonban a mögötte álló ügyfél felismerte a hangját, és leütötte. Megjöttek a rendõrök és elvitették a leütött jóembert a kórházba, kicsivel késõbb pedig kiderült, hogy a rablót sikerült ártalmatlanná tenni.
Késõbb a rendõrök mesélték, hogy miután az ügyfél leütötte bûnözõnket, esés közben a zsebében tartott kés lenyisszantotta a szerencsétlen barom bal heréjét is...

Woody Allen idézetek:
- A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
- Egy alapvetõen hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott.
- Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült - halott!
- Gyerekkoromban egyszer eltûntem pár napra otthonról. A szüleim azonnal reagáltak, kiadták a szobám albérletbe.
- Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
- Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen 20 perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.
- Szeretem ezt az aranyórát. Apám a halálos ágyán adta el nekem.
- Az agyam a második legkedvesebb szervem.
- A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
- Valószínûleg túl lassú vagyok. Nemrég elütött egy autó, amit két ember tolt.
- A fõiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülõ fiú lelkébe.
- Vajon miért mondja minden nõ, hogy csapnivaló szeretõ vagyok? Hogy tudnak ilyen végleges álláspontra helyezkedni 3 perc alatt?