A tanyasi asszony elhatározza, hogy kakaspörköltet csinál vacsorára. Azonban a hentesmunkát mindig a férje szokta végezni, de a férj éppen a városban van.
Így hát az asszony kimegy a baromfiudvarra, elkapja a kakast, kupánvágja és elkezdi kopasztani. Amikor már az összes tollat kitépte, a kakas magához tér, és elkezd keservesen kukorékolni. Az asszony megsajnálja, és mivel szegény kakason egy szál toll se maradt, hát gyorsan varr neki egy kis ruhát.
Délután jön haza a férj, és éktelenül röhögve nyit be a házba.
- Hát te mit röhögsz ennyire? - kérdi az asszony.
- Ilyet még nem láttam - mondja a férfi a könnyeit törölgetve. - A kakasunk az udvaron az egyik lábával tartja a tyúkot, a másikkal meg a sliccén a cippzárat próbálja lehúzni...

Emberünk bemegy a hentesüzletbe.
- Jó napot kívánok! Kérek szépen 18 kg olasz felvágottat!
Hentes mosolyogva:
- Igen kérem! Egyben vagy szeletelve?
- Szeletelve.
Hentes leszeletel már 16 kg-ot amikor a vevő megszólal:
- Jaj, ne haragudjon, most jut eszembe, hogy nem olasz felvágottat kérek, hanem 18 kg turista szalámit.
- Igen kérem ! / Félretolja az olasz felvágottat./ - Egyben vagy szeletelve?
- Szeletelve.
Hentes leszeletelt már 14 kg-ot amikor a vevő újra megszólal:
- Jaj, ne haragudjon, most jut eszembe, hogy nincs nálam annyi pénz, úgyhogy nem turista szalámit kérek, hanem 18 kg párizsit.
- Igen kérem ! / Félretolja a turista szalámit./ - Egyben vagy szeletelve?
- Szeletelve.
Hentes leszeletelt már 11 kg-ot amikor a vevő újra megszólal:
- Jaj, ne haragudjon, most jut eszembe, hogy tulajdonképpen nem is akartam vásárolni semmit sem.
Mire a hentes:
- Nem tesz semmit! / Félretolja a párizsit./ - SŐT! AZ ÉN K...A ANYÁMAT!

Több mint egy éve kivették a vakbelemet, gondoltam elmesélem miként is történt.
Egy borús szombati délelött kezdődött az egész, ugyanis nekiálltam telehányni a lakás minden erre alkalmas berendezését. Állandó jelleggel tömtem magamba a gyógyszereket, de pár perc múlva viszontláttam őket... Este új jelenségre lettem figyelmes, elkezdett fájni a jobb oldalam, és nem tudtam aludni a fájdalomtól. Másnap bevittek az ügyeletre.
Szépen becsoszogtam, és egy szabadnapos csiga tempójában felugrottam a vizsgálóasztalra. Na, az orvos nekiáált tapogatni, én meg üvölteni. Azt mondja: vakbél, én meg elhittem neki. Ez gyanús lehetett számára, mert mégegyszer végigtapogatott, én meg ismét üvöltöttem. Vakbél, erősítette meg magát, én meg csendesen bólintottam.
Beutaltak az ügyeletes kórházba, bevittek. Az ügyeletes sebész (vagy hentes) fogadott, feküdjek fel. Megtapogat. Üvöltök. Vakbél. Be kell feküdnöm. Mondom végre. Feküdni. Délután kettőkor műtenek. Mondom jó.
Befekszem. Lefekszem. Jön egy nővér, hogy kérek-e fájdalomcsillapítót. Mondom, hogy a fenébe ne, de injekciót. Hozza. Szúr. Elmúlik a fájdalom. Tudok aludni. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Papírok. Hány kiló. Mondom másfelet biztos. De tényleg. Hány éves. Anyja neve. Két példányban. Aláírom. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Altatóorvos. Kérdések. Hány kiló. Anyja neve. Allergia. Betegségek. Válaszolok. Két példanyban. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Orvos. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Rokonok. Hozták a cuccom. Lepakolnak. Beszélgetünk. Elmennek. Alszom.
Rázzák a vállam. Sebész. Ő fog műteni. Viccelődik. Viccelődöm. Kérdez. Válaszolok. Tapogat. Üvöltök. Vakbél. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Később lesz a műtét. Nem jött meg az összes medikus, kérdezem. Nevet. Elmegy. Alszom.
Rázzák a vállam. Nővér. Fussak WC-re. Miért? Most műtik. De jó. Futok. Negyed óra. Visszafutok. Negyed óra. Vetkőzzek. Injekció. Feküdjek fel az asztalra. Szúr. Kibírom. Betakar semmivel. Elmegy. Fázom. Reszketek. Nem tudok aludni. Bámulom a plafont. Egy pók. Már nem él. Együttérzek vele.
Jönnek. Bíztatnak. Ugorjak át a műtőasztalra. Mondom jó. Átkúszok. Mosolyognak. Én nem. Lekötnek. Kérdem féltek, hogy elszaladok? Nem válaszolnak. Altatnak. Jön a sebész. Még mindig viccelődik. Ez a századik műtét, egyszer már sikerülnie kell. Nevet. Jó neki. Kezd elmosódni a valóság. Kapok valami drogot. Alszom. Végre.

Felébredek. Beszéltem álmomban? Infúzió. Folyik ezerrel. Halvány emlékek. Alszom.
Reggel ébredek. Infúzió sehol. Reggeli? Nincs. Talán lesz ebéd.
Ebéd? Nincs majd vacsora.
Vacsora? Három szem keksz. Gyorsan befalom. Kinyalom a tányért. Morzsákra vadászom. A rohadt hangya. Engeded el! Korgó gyomorral alszom el.
Reggel van. Korán reggel. Egy nővér hoz valamit. Valami olajféle. Nincs jó szaga. Meg sem kóstolom. Előbb konzultálok az orvossal. Jön a vizit. Széklete van? Nincs, miből? Akkor ricinus. Ez itt? Az. Kérdem a dokit. Reggeli elött vagy után. Elötte. Jó. Felhajtom. Rossz íze van. Romlott méz cukor nélkül. A vizit mosolyog. Valamit tudnak, amit én még nem. Hatás? Egyelőre semmi. Jön a reggeli. 5 szem keksz. Hatás semmi. Fél óra. Jönnek a gázok. Talán a hímnuszt is el tudnám fingani, ha lenne hozzá kedvem. Jól érzem magam. A szobatársak nem. Jönnek a gázok. Opssssz... Ez nem gáz volt... futás.
Pár perc alatt kipattanok az ágyból. Rohanok a WC felé, útközben több lajhár és két csiga előz meg. Egyik kezem a jobb oldalamon, hogy ki ne follyanak a beleim. A másik kezem a seggemen, hogy ki ne follyon a... Úristen! Nehogy foglalt legyen a WC... akkor végem. Úristen! Hol a WC? Kérdezek. Folyosó végén balra, jobbra, egyenesen, balra, balra. Hűha, odaérek? Talán. Elértem. A folyosó végét. Esküdözök. Ki, mikor, miért igyon naponta öt liter ricinust. Odaérek. Benyitok. Szabad. Huuuuu... Ráülök. Ami a csövön kifér. Jön. Jön. Jön. Áprilistól a mozikban. Nem hagyja abba. Jön. Elég legyen már! Jön. Jóóó! Elállt. Fordulok jobbra. Semmi. Balra. Semmi. Hátra. Semmi. Az ajtó. Semmi. Plafon. Semmi. Utolsó esély. Szomszéd fülke. Semmi. HOL A WC PAPÍR? Nincs. Mi legyen? Az egész WC tele van. A fél seggem is. Kikémlelek. Senki. Akció! Lehúzom a WC-t. Letolt gatyával elevickélek a vizcsaphoz. Feltelepszem a mosdókagylóra. Lemosom, amit le kell. Most ne nyisson be senki. Sikerül félig meddig.
Szépen visszasétalok az ágyamba. Gondolom én. Félúton érzek valamit. Ne. Futás vissza. Útközben kérek WC papírt. Majd hozzák. Jólvan, mondom. Visszaülök. Jön. Jön. Abbamarad. Várok a papírra. Ráérek. Várok. Senki nem jön. Ismét csap. Lemosom. Sétálok vissza. Elérek az ágyamig. Visszafekszem.
Hozzák az ebédet. tíz szem keksz. Vacsora. Diétás. Öt szem keksz. Időnként versenyfutás a WC-re. Járókeretes bácsikák gyaláznak le. Hát igen. A technika. Papír nincs. Viszek zsepit. Rutinos versenyző vagyok. De még nem kell bedőlnöm ha kanyarodok.
Reggel vizit. Széklet van? Hajajjjj, sok is. Biztos? Biztos. De itt egy kis ricinus... NEM! Mosolyognak. Már értem.
Végre van időm szemlélődni a szobában. Betegtársak. Sorstársak. Csak én vagyok vakbéllel. Vicceket mesélnek. Röhögnek. Eltorzul arccal mosolygok. Közben a cérnák éppen megbeszélést tartanak, hogy kitartasanak-e.
Ebéd. Pár szem keksz. Vacsora. Valamilyen pép. Ránézésre bedarált kartonpapír két órán át főzve. Az íze egybevág a kinézetével. Azt mondják burgonyapüré. Ezek még nem láttak burgonyát. A püré sem. Ezek után legyen széklete az embernek.
Reggel kötéscsere. Gyönyörködöm a sebben. Az orvos is. A fájdalom is. Azt mondja szépen gyógyul. Mondom jó. Ebben maradunk. Mikor mehetek haza? Hamarosan. Jó. Good. Gut. Yee. Yeep.

A szőke nő besétál a hentesüzletbe, megkérdezi a hentestől:
- Itt kapható bélszín?
- Persze, kisasszony!
- Fú de jó, legalább nem kell továbbmennem a pékhez!

A hentesnek negyed órával zárás előtt már csak egy csirkéje maradt, és nagyon meg akar szabadulni tőle. Jön is egy vevő, aki pont egész csirkét kér. A hentes feldobja a mérlegre.
- Uram, ez pont 1 kiló 20 deka.
- Kicsit nagyobb nincs véletlenül? - kérdezi az ürge.
Hentes visszafordul, tesz-vesz, majd feldobja ugyanazt a csirkét a mérlegre, mintha egy másik lenne.
- 1 kiló 70. Jó lesz?

- Szuper, elviszem mind a kettőt!

Hentes tanulók ellátogatnak egy húsüzembe. Egy idős szakemberhez kerülnek, akinek nincs kedve foglalkozni a tanulókkal, ezért leegyszerűsíti a magyarázatot:
- Látjátok ezt a csövet? Itt bemegy a marha, a végén kijön a kolbász!
A tanulók csodálkozva néznek, majd az egyik megkérdezi:
- Olyan nincs, hogy bemegy a kolbász és kijön a marha?
- Dehogynem! Menj haza és kérdezd meg anyádat!

Öreg hölgy lép be a henteshez a kutyájával. Az állat felugrik a pultra, megragadja az egyik húsdarabot és kiszalad vele az üzletből.
- Öné ez a kutya, asszonyom? - kérdi feldúlva a hentes.
- Régebben én gondoskodtam róla, de ma már önellátó...

A hentesnél áll a sor. Egy nő úgy gondolja, hogy jó alkalom egy kis ismerkedésre.
Odafordul a mögötte álló férfihoz:
- Kati vagyok, facér.
Mire a férfi:
- Béla vagyok, calonnáér’.

- Új hentes érkezik a faluba. Úgy méri a disznókat, hogy a fogával megemeli őket a farkuknál fogva. Mindenki csodálkozva figyeli. Egyszer csak Pistike felkiált:
- Tessék várni még egy kicsit! Szólok anyukámnak is - azzal elszalad. Pár perc múlva jön vissza.
- Na Pistike, jön a mamád?
- Nem tud, éppen méri a postást.

Autóparkolás
Mrs. Elizabeth Simpkins 1993 október 12-én este 11 óra 15 perckor kezdett parkolni Vauxhall Nova Swing típusú autójával (megfelel az Opel Corsa Swingnek) egy 19.36 méter hosszú parkolóhelyre, Ropergate városában. 8 óra 14 perccel később sikerült is a járdától 90 centiméter távolságban leparkolni az autót, ám az eltelt idő alatt jónéhány sérülést okozott saját, és a parkolóhely két végén álló autó lökhárítójában, egy üzlet bejárati ajtaján és két lámpaoszlopban.

Vásárlói bizonytalanság
A leghosszabb ideig tartó vásárlói csereigény 12 napig tartott 1995 augusztus 21 és szeptember 2 között a birminghami Dorothy Perkins üzletben. Mrs. Sandra Wilks (GB) szombat reggel az üzletben nem tudott választani két, hasonló kinézetű, egyaránt akciós ruha között. Az első óra próbálás és tanakodás után a férj a próbafülkében, egy padon ülve, arcát kezébe temetve azt javasolta feleségének, hogy vegye meg mindkettőt. Mrs. Wilks azonban csak az egyiket vette meg 12.99 fontért, ám másnap megjelent, hogy mégis inkább a másikat szeretné, és ez a procedúra ismétlődött a fent említett időszak alatt.
A hölgy egyébként egy másik rekordot is tart, 1995 szeptember 12-től kezdődően 3 hétig és két napig állt mozdulatlanul egy üzlet kirakatában.

Autóvezetés
A behúzott kézifékkel megtett autóvezetés távolsági rekordját a brit Dr. Julie Thorn tartja, 504 kilométerrel. A Stranraer és Holyhead között 1987 április 2-án, egy Saab 900-as autóval felállított rekord első kilométerein már észlelhető volt a füst, Holyhead-be pedig füstfelhőbe burkolózva érkezett a hölgy. Ez az utazás tartja a leghosszabb, majdnem megfulladt autóvezetővel megtett és a leghosszabb, folyamatosan villogó vészjelzővel leautózott távolság világrekordját is.

Pletyka
1992 február 18-án Joyce Blatherwick és közeli barátnője, Agnes Banbury együtt teáztak. A beszélgetés közben Mrs. Blatherwick - szigorú titoktartási fogadalom mellett - elárulta barátnőjének, hogy viszonya van a hentessel.
Délután 2 óra 10 perckor aztán Mrs. Blatherwick eltávozott, Mrs. Banbury pedig azonnal elkezdte elmesélni - persze mindenkit megesketve a titoktartásra - a dolgot ismerőseinek. 20 perccel később már 128 embernek sikerült továbbadnia a titkot, újabb 20 perc kellett a 372 fős hallgatóság eléréséhez. Délután 4 óráig 2774 ember tudott az afférról, beleértve a helyi amatőr színjátszó társulatot, néhány arra haladó kerékpárost, egy amerikai turistákkal teli autóbuszt, sőt még a hentes feleségét is.
Amikor aztán a hullafáradt Mrs. Banbury éjfél környékén ágyba került, a barátnő viszonyáról 75338 ember tudott, akikkel akár a Wembley Stadiont is meg lehetett volna tölteni.

A leghosszabb csendes filmnézés
A leghosszabb idő, amit a férjjel együtt nézett film közben buta kérdések feltétele nélkül egy nő eltöltött, Mrs. Ethel Brunswick nevéhez fűződik. 1990 október 28-án a Brunswick házaspár leült, hogy megnézze a "The Icpress File" című filmet. 2 perc 40 másodperc után a feleség feltette a "Ő most jó, vagy gonosz?" kérdést, ezzel saját rekordját adta át a múltnak, amit 1962 óta tartott. Akkor a "633-as repülőszázad" című film nézése közben 2 perccel és 38 másodperccel a kezdés után megkérdezte: "Ez egy háborús film?"

A Fogyasztóvédelem és Marketingosztály kioktatja a hentest, hogy a vevőt nem szabad üres kézzel elengedni, ha valami hiánycikk, mást kell ajánlani helyette. A hentes fáradt az egész napi munkától, ideges a különféle vevők különféle kívánságaitól, na meg a fejtágító szemináriumtól. Bemegy a vevő:
- Jó napot, tessék mondani, tehénszarvuk kürtnek van-e?
- Nem, kérem, de ajánlhatok egy nagyon szép tehénvalagot szájharmonikának.