- Pincér! Legyen szíves, jöjjön ide, és kóstolja meg a levest.
- Miért? Hideg?
- Na, csak kóstolja...
- Talán sótlan?
- Nem, kóstolja csak meg!
- Jó. De hol a kanál?

A balatoni kertvendéglőben vacsora közben szól a muzsika.
Egyszer csak az egyik asztalnál valaki elkezd kiabálni:
- Pincér!
- Parancsoljon, uram!
- Vigye el attól az úrtól a levest, mert nem halljuk a zenét!

- Uram, ugye ön az, akinek ellopták az esernyőjét? - megy a pincér az egyik vendég asztalához.
- Igen. Megtalálták?
- Nem, uram, de az eső már elállt.

- Mondja, főúr, mikor vágták le ezt a libát?
- Bocsásson meg, uram, de a libasülthez párolt káposzta jár, nem anyakönyvi kivonat!

- Főúr kérem - szól a vendég a pincérnek -, hozzon nekem egy fél pohár sört!
- Sajnálom, uram, de mi fél pohárral nem szolgálunk ki.
- Nem? Érdekes, mert az előbb is annyit hozott, amikor rendeltem.

Fazon bemegy az étterembe. Leül, nézegeti az étlapot.
- Jó napot kívánok, mit hozhatok?
- Ebédelni szeretnek.
- És, konkrétabban mire gondol?
- Konkrétabban a dugásra, de enni jöttem be.

Karfiol pekingi kacsát rendel a Három Sárkány nevű kínai étteremben. Kihozzák neki, Karfiol bedugja az ujját a kacsa püspökfalatjába, majd dühösen azt mondja:
- Pincér! Ez nem pekingi kacsa, ez kantoni... Vigye vissza, és azt hozza, amit rendeltem!
A pincér visszaviszi a kacsát, majd egy fél óra múlva megjelenik egy másikkal. Karfiol ismét bedugja az ujját a kacsa hátsó felébe, s dühösen közli:
- Ez se pekingi kacsa, hanem szecsuáni... Hozzon pekingi kacsát!
A pincér ismét visszaviszi az ételt, s ismét másikat hoz ki. Az eljárás ugyanaz, ujj a hátsó részbe, majd Karfiol elégedetten bólint:
- Ez az! Ez pekingi...
Erre egy enyhén ittas úr föláll a szomszéd asztaltól, odamegy Karfiolhoz, hátat fordít, letolja a gatyáját, és azt mondja:
- Bocsánat, uram, nekem is megmondaná, hová valósi vagyok?