- Mondja, főúr, mikor vágták le ezt a libát?
- Bocsásson meg, uram, de a libasülthez párolt káposzta jár, nem anyakönyvi kivonat!

A vendég magához hívja a pincért:
- Hozza nekem ugyanazt, amit az oszlopnál ülő vendég eszik.
Pár perc múlva csapzottan, tépetten jön vissza a pincér.
- Bocsánat, hogy ennyire megvárakoztattam, de csak közelharc árán tudtam elvenni tőle az ebédet...

- Hogyan állíthatja ön - kérdezi a főpincér a vendégtől -, hogy a fogakról meg tudja ítélni a fácán korát, amikor a fácánnak nincs is foga?
- De nekem még van! - feleli a vendég.

- Remek az új kerthelyiségük - mondja a vendég az étterem tulajdonosának.
- Nagyon örülök, hogy meg van velünk elégedve, uram. Elárulná, hogy elsősorban mi ragadta meg a tetszését?
- A zene! Olyan hangos volt, hogy egy mukkor sem hallottam abból, amit az anyósom locsogott.

A vendég felháborodva hívatja a szakácsot az asztalához.
-Egy pók van alevesemben.
Mégis mit jelentsen ez?
-Mostezért hívatott ki?
-Szóval?
Mit jelentsen ez?
-Mitomén nem vagyok babonás!

A séf megkérdezi a pincértől:
- Na, mit szólt a vendég a borjúbécsihez?
- Semmit. Elhitte!

Fazon bemegy az étterembe. Leül, nézegeti az étlapot.
- Jó napot kívánok, mit hozhatok?
- Ebédelni szeretnek.
- És, konkrétabban mire gondol?
- Konkrétabban a dugásra, de enni jöttem be.