- Uram, ugye ön az, akinek ellopták az esernyőjét? - megy a pincér az egyik vendég asztalához.
- Igen. Megtalálták?
- Nem, uram, de az eső már elállt.

- Főúr kérem - szól a vendég a pincérnek -, hozzon nekem egy fél pohár sört!
- Sajnálom, uram, de mi fél pohárral nem szolgálunk ki.
- Nem? Érdekes, mert az előbb is annyit hozott, amikor rendeltem.

- Pincér! Legyen szíves, jöjjön ide, és kóstolja meg a levest.
- Miért? Hideg?
- Na, csak kóstolja...
- Talán sótlan?
- Nem, kóstolja csak meg!
- Jó. De hol a kanál?

A vendég magához hívja a pincért:
- Hozza nekem ugyanazt, amit az oszlopnál ülő vendég eszik.
Pár perc múlva csapzottan, tépetten jön vissza a pincér.
- Bocsánat, hogy ennyire megvárakoztattam, de csak közelharc árán tudtam elvenni tőle az ebédet...

A balatoni kertvendéglőben vacsora közben szól a muzsika.
Egyszer csak az egyik asztalnál valaki elkezd kiabálni:
- Pincér!
- Parancsoljon, uram!
- Vigye el attól az úrtól a levest, mert nem halljuk a zenét!

Szotyola bemegy a vendéglőbe, és ebédet rendel. Mikor már a második fogásnál tart, odahívja a pincért.
- Nézze, Rudi, milyen piszkos az abrosz!
- Miért, Szotyola úr - feleli a pincér -, azt hiszi talán, hogy csak maga törüli bele a száját?