Karfiol pekingi kacsát rendel a Három Sárkány nevű kínai étteremben. Kihozzák neki, Karfiol bedugja az ujját a kacsa püspökfalatjába, majd dühösen azt mondja:
- Pincér! Ez nem pekingi kacsa, ez kantoni... Vigye vissza, és azt hozza, amit rendeltem!
A pincér visszaviszi a kacsát, majd egy fél óra múlva megjelenik egy másikkal. Karfiol ismét bedugja az ujját a kacsa hátsó felébe, s dühösen közli:
- Ez se pekingi kacsa, hanem szecsuáni... Hozzon pekingi kacsát!
A pincér ismét visszaviszi az ételt, s ismét másikat hoz ki. Az eljárás ugyanaz, ujj a hátsó részbe, majd Karfiol elégedetten bólint:
- Ez az! Ez pekingi...
Erre egy enyhén ittas úr föláll a szomszéd asztaltól, odamegy Karfiolhoz, hátat fordít, letolja a gatyáját, és azt mondja:
- Bocsánat, uram, nekem is megmondaná, hová valósi vagyok?

- Uram, ugye ön az, akinek ellopták az esernyőjét? - megy a pincér az egyik vendég asztalához.
- Igen. Megtalálták?
- Nem, uram, de az eső már elállt.

A vendég magához hívja a pincért:
- Hozza nekem ugyanazt, amit az oszlopnál ülő vendég eszik.
Pár perc múlva csapzottan, tépetten jön vissza a pincér.
- Bocsánat, hogy ennyire megvárakoztattam, de csak közelharc árán tudtam elvenni tőle az ebédet...

Szotyola bemegy a vendéglőbe, és ebédet rendel. Mikor már a második fogásnál tart, odahívja a pincért.
- Nézze, Rudi, milyen piszkos az abrosz!
- Miért, Szotyola úr - feleli a pincér -, azt hiszi talán, hogy csak maga törüli bele a száját?

Fazon bemegy az étterembe. Leül, nézegeti az étlapot.
- Jó napot kívánok, mit hozhatok?
- Ebédelni szeretnek.
- És, konkrétabban mire gondol?
- Konkrétabban a dugásra, de enni jöttem be.

- Mondja, főúr, mikor vágták le ezt a libát?
- Bocsásson meg, uram, de a libasülthez párolt káposzta jár, nem anyakönyvi kivonat!