A daliás herceg lovagol az erdőben. Egyszer csak eléje toppan egy öreg banya, egy hollóval a vállán, és megszólítja:
- Szép legény, ha megmondod, milyen madár ez itt a vállamon, a magadévá tehetsz!
- Úgy látom, egy elefánt! - vágja rá ijedten a herceg.
- Hmm, határeset, elfogadom!
Kovács a nyakánál fogva kilógatja az anyósát a tizedikről, majd így szól hozzá:
- Te boszorkány! Mások már megmérgeztek volna, vagy a vasalóval verték volna szét a fejed, de lásd milyen ember vagyok én: szabadon engedlek!
A plébános egy szombat reggelen a templomhoz közeli parkban sétált, amikor eléugrott egy béka, s megszólította:
- Jó napot, plébános úr!
A plébános elcsodálkozott a beszélő béka láttán.
- Te tudsz beszélni? - kérdezte tőle.
- Igen, mert hát nem voltam ám én mindig béka! Én egy 11 éves, kórista kisfiú voltam, pont olyan, mint a többi gyerek, ám egy gonosz boszorkány békává varázsolt. Olyan boldog lennék, ha újra visszaváltozhatnék kórista kisfiúvá!
- Meg lehet törni valahogyan a varázst?
- Persze, plébános úr! Könyörgöm, segítsen rajtam!
- Mit kell tennem?
- Semmi egyebet, csak haza kell vinnie, éjszakára dugjon maga mellé az ágyába. Reggelre, mire felébred, visszaváltozom kórista kisfiúvá.
A plébános úgy is tett. Hazavitte a békát, s éjszakára bedugta maga mellé az ágyába. Reggel, mikor kinyitotta a szemét, ott feküdt mellette egy 11 éves kisfiú.
Tisztelt bíró úr, esküdtszék, a védelem befejezte a mondanivalóját!
Pistike kérdezi a dadust az oviban:
- Ugye Te nem vagy boszorkány?
- Persze, hogy nem.
- Igaz, Te nem is lehetnél, mert nincs is olyan seprűnyél, ami elbírna téged.
A gonosz boszorkány áll a tükör előtt:
- Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?
Mire a tükör:
- Állj félre, nem látok semmit!
- Miért nem hordanak a boszorkányok bugyit?
- Hogy jobb legyen a fogás a söprűn.
