Nagy keleti bölcsesség: több repülőgép van a vízben mint amennyi tengeralattjáró az égben.

- Egy kisbaba tömény zaj sok kosszal leöntve.
- Egy törhetetlen játék leginkább a törhető játékok összetörésére alkalmas.
- Állj bosszút! Élj olyan sokáig, hogy te is problémát jelents a gyerekednek!
- Bánj jól gyerekeiddel! Gondolj arra, hogy ők fogják kiválasztani neked a szociális otthont.
- Ha gyereked születik, megértőbb leszel a szüleiddel!
- A nyári vakáció arra jó, hogy rájöjj: a tanárok erősen alulfizetettek.
- Aki azt mondja: "kisdeden alszik", még nem rendelkezik gyerekkel.

1. A vak ember nem esik messze a botjától.

2. Egészségügyi okokból nyugdíjaztak. A főnököm rosszul van tőlem.

3. A sportolás azoknak való, akik nem elég intelligensek a tévénézéshez.

4. A hazug embert könnyebb utolérni, ha sánta.

Mesteri aranyköpések

- A sakál urakat is megkérném, hogy maradjanak! A pávián uraknak is szól!
- Óvónő, kérem szóljon rájuk!
- Ha megfelelne az uraknak az időpont, akkor folytatnám!
- Akkor folytatnám, ha az időpont és a hely megfelel.
- Ha nincs kérdés, akkor mi ez a zaj, mert beszédnek nemigen nevezném!
- Nem kéne elmenni iskolaérttségi vizsgálatra?
- Most ápolóért szóljak vagy óvónőért?
- Most mi vagyok én ápoló vagy börtönőr?
- Most valószínűleg álmodok, igaz?
- Gyerekek ez továbbra sem a B-közép!
- Mit akarsz mondani? Semmit? Ja, csak kaparod a falat!
- Eljutunk odáig, hogy magammal íratom meg a dolgozatot, mindannyiunk számára kellemesebb lesz!
- Kibüfögték, kiszellentették magukat? Na akkor talán folytatnám...
- Ha valaki meghalna, te akkor is így nevetnél... /Tominak/
- No hát akkor folytatnám, vagyis inkább elkezdeném. /Az óra 30. percében/
- Felültetlek benneteket a ciklonra és végtelenre állítom!
- MEGPRÓBÁLOM az uraknak a Phaidon-című dialógust bevezetni.
- Menjetek ki, de gyorsan! /Óra végén/
- Halasi Úr, jobb lenne ha kukorékolna, mint általában.
- Sikerült mindenkinek úrrá lenni az elemi ösztönein? Büfögés, szellentés stb.

Szituációk:

Büfögés "töri" meg az óra "csendjét".
1. Valakinek baja van az egészségével /gyomrával!
2. Egészségedre! Ha lehetne esetleg petárdákat dobálni!
3. Ez a legmagasabb rendű dolog?
4. Mielőtt a sarokba okádnátok...
5. Esetleg okádni...
6. Gyerekek nagyon érdekes, hogy a sarokba még nem szartatok.

Beszélgetés az igazságról.
Peti: - Az igazság odaát van!
Mester: - Nem striguláztam, de most mondod el harminkettedszerre!

Baráti beszélgetés.
Peti: - Tanár Úr hova megy ma este?
Mester: - Nem tudom, de innen marha messze! De ameddig itt vagyok próbáljunk meg, na nem mondom, hogy kultúremberek módjára...

Egy káoszról írt dolgozatra írta megjegyzésként.
"- Ha száz évig élnék, akkor sem tudnék kialakítani ilyen káoszt!"

Hangosbemondó imitációja hallik a teremben.
- A vasutasokat is megkérném, hogy figyeljenek!
- Pályaudvarról is be lehet jönni, elmeosztály ajtaját is be lehet zárni!

Egy darázs repül be az ablakon. Mindenki összecsavart füzettel igyekszik lecsapni a rovart. Végül valakinek sikerül agyonütni.
- Úgy van gyerekek, ami mozog azt meg kell ölni!

Beszélgetés a nyolcadik kerületről.
- A legjobb lenne fegyverrel járni és minden cigányba beleereszteni egy sorozatot. /Néhányunk felvetése/
Mester: -Persze, ez így működik. Már a 8 éves gyerekek is kinőttek abból, hogy megnéztek egy filmet és utána lövöldözni akartak.
- Mi is kinőttünk belőle. Most Tini-Nindzsa Teknőcök szeretnénk lenni.
Mester: - Jól van gyerekek, megyünk majd cirkuszba is. Állatkertben nézünk majd koalákat. Megnézzük a majmot meg az elefántot.

Az állatkertes tréfa után néhány nappal Molnár Tomi Mester után kiáltott a folyosón.
- Mikor megyünk az állatkertbe?
Egy pillanatra úgy tűnt nem hallotta vagy nem akar válaszolni, de pár másodperccel később visszafordult.
- Már ott vagyunk.

Óra közben.
- Én Napóleon vagyok. /Halasi Zoli/
- Van egy nagy ház ahol lehet találkozni Julius Caesar-ral. /Mester/

Tominak 1 forintra lett volna még szüksége.
- Kéne még 1 forint Tanár Úr!
- Hát állj ki az Őrs-re....

Óra közben rendszeresen a helyünkön ülve próbáljuk kidobni az éppen elfogyasztott elemózsia zacskóját, papírját. Többnyire nem sikerül, és mellé esik.
Mester: - Nagyszerű! Kosáredzéseket majd Székely Tanár Úrnál!

Mester magyarázna csak nem hallja a saját szavát, mert olyan hangosan ordítozunk. Tehetetlenül sétál a padok között és alig hallhatóan megjegyzi:
- Tarzan Urak.

Mesternek nem tetszenek a Halasi Zoli poénjai ezért megjegyzi:
- Strigulázni fogjuk, ha év végéig mondasz egy jó poént meghívlak egy sörre. Csak 1 jó poén. Eddig még nem sikerült.

A mítoszokról beszélgettünk. Halasi közbeordít:
- Fallosz Mítosz!
- Igen, köszönjük az információt. /Mester/

Tomi barátságosan megjegyzi az óra elején:
- A jelző még csak most szólalt meg. Miért jöttünk be B...D MEG?
- Úgy van. Csak keményen ! /Mester/

Hege kicsit késve jön be filozófia órára, de illedelmesen köszön:
- Erőt, egészséget Tanár Úr!
- Nagyszerű! Azt nem mondom, hogy hiányoztál, de mindenesetre késtél.

Óra közben - a hóesésre való tekintettel - valaki felveti, hogy:
- Építsünk hóembert!
- Jó! Majd májusban hógolyózunk is!

Hege találós kérdésekkel szórakoztatja a Tanár Urat.
- Mi tartja a női szemet? /Hege/
- Ezt majd szünetben... /Mester/
- A vákuum. /Hege/
- Ezt próbáld meg édesanyádnak vagy a barátnődnek elmondani, ezt a kettőt tudom ajánlani! /Mester/

Jó hangulatban telik az óra s mivel az informatikásoknak nincs énekórája, a filozófián dalolunk:
- Kecském mondja: Mek, Mek, Mek /Osztály/
- Mondtam volna, hogy az való nektek, de egy kecskét sem bíznék rátok! /Mester/

Valaki kegyetlen nagyot ordít. Mester visszafordul a táblától és megjegyzi.
- Húzzátok már ki a kést belőle!

Tomi nagyon jó tanácsot ad a Tanár Úrnak:
- Tanár Úr, engedje ki a haját és akkor úgy néz ki, mint a Ganxsta Zoli!
- Feltett szándékom, hogy rá hasonlítsam! /Mester/

Halasi Zoli egy tesiórán használatos rövidnadrágot húzott a fejére és körbe-körbe rohangált vele a teremben, miközben ordított.
- Szimbólikus jelentéssel bír, hogy Halasi Úr azt húzta a fejére ami rá való! /Mester/

Hege megint feldobta a 8. kerületi témát.
- Tanár Úr! Én nem fogok bemenni a 8.kerületbe kés nélkül!
- Menj be késsel mind a két kezedben forgasd, villogatasd garantáltan agyonvernek! /Mester/

Csepkó bejelenti, hogy:
- Én Isten vagyok!
- Akkor oszd meg velünk isteni bölcsességedet! /Mester/

Néhányan veszekedtek és verekedtek órán.
- Gyerekek! Eljátszottam a gondolattal, hogy behozzak kaszát, kapát, vasvillát. A következő órán garantáltan könnyebb dolgom lenne ezekkel az emberekkel. /Mester/

Óra után bejön a termünkbe egy a szomszédos teremben tanítani próbáló tanár, mert hallotta az óra alatti ordítozást, és megjegyzi:
- Ja Ők ordibáltak! Én meg meggyanúsítottam az elsőseimet.
- Igen. Csak én terelgetem itt a nyájamat. /Mester/ (ez nagyon rúlz!!!)

Halasi poénra készül és kapóra jön, hogy véletlenül éppen mindenki csendben van, ezért megkérdezi a Tanár Urat:
- De csönd lett. Ugye milyen jó, Tanár Úr? /Halasi/
- Aha. /Mester/
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! /És Halasi irdatlan nagyot beleordított az órába/

Valaki felteszi a kérdést Mesternek:
- Tanár Úr, hozhatunk be pisztolyt?
- Persze, mint a hegylakók, nyugodtan!

Tomi hülyéskedik órán. Kegyetlen magas hangon visítozik.
- Esetleg cumit? Cumikat és jojókat esetleg kiosszak? /Mester/

Jakab kérdést intéz a Tanár Úrhoz:
- Tanár Úr, tegezhetjük?
- Ahhoz még sok sört kell együtt meginnunk, de nemigen fog elkövetkezni. /Mester/
- És ha egyszer letegezlek? /Jakab/
- Akkor kihívlak a sövény mögé. /Mester/

Mester azt magyarázza, hogy régen az emberek tehénbőrre írtak, mert még nem volt papír. A tehénbőrt amire írtak pergamen-nek nevezték.
- Jól seggbepajszerolták a teheneket! / Hege /
- Valakinek ez jut eszébe a tehenekről valakinek a kódex. /Mester/

A 4-es teremben vagyunk és onnan nem hallatszik ki semmi. Tomi ordít ki az ablakon az arra járó nőknek.
- Mindenki tudja, hogy nőt úgy a legkönnyebb szerezni, hogyha kiállsz az utcára és elkezdesz ordítani hülyeségeket. Törd ki az üveget, de úgy, hogy a csuklódat is elvágja! Ugorj ki az ablakon, de lehetőleg fejest! /Mester/

Tiszta erőből ütjük a padot. Mester furcsán néz.
- Ez volt a Ben Hur-ba. Ütközési sebesség. /Én/
- Én is mindjárt előveszem az evezőket és a korbácsot. /Mester/

Tomi bontogatja a szendvicsét. Leszed róla valami odaégett részt.
- Tanár Úr, valami betegség megtámadta a zsömlémet. /Tomi/
És aztán beleharap a zsömlébe.
- Látom már rágja is a betegség. /Mester/

A 4-es teremben vagyunk, ahonnan nem hallatszik ki az ordítozás. Ennek megfelelően óriási a hangzavar, Mester megtorpan az ajtóban, és megjegyzi:
- Úgy hallom jó helyen járok.

Halasi a fejére húzza a kabátját és az alól tekinget ki Mesterre. Ő nem veszi észre ezért kénytelenek voltunk szólni, hogy figyeljen oda. Odanéz és megszólal:
- Jó. Gyújtsál rá valami gázlámpára hátha belobbansz.

Valaki hirtelen ötlettől vezérelve felkapcsolja a villanyt.
- Jó. Legalább itt legyen világosság!

Az utcán sétáló embereknek ordítunk ki az ablakon a 4.-es teremből.
- Nem lehetne esetleg az utcasarokra kimenni egy nagykabáttal?

Órán egy páran összekülönböznek nézeteikben és fenyegetéssé fajul a dolog. Mester igyekszik "közbeavatkozni".
- Jó gyerekek, tudok kölcsönadni ólmos botot. Kapa is van, kasza is van.
Ekkor elhangzik néhány káromkodás.
- Akinek a kapa kilóg a szájából, kivesszük.

Halasi jógaülésbe ül fel a padra.
- Lemegyek alfába. /Halasi/
- Ne is gyere vissza. /Mester/

Valaki közli Mesterrel, hogy :
- Tanár Úr, AIDS-es vagyok. Élvezem az életet amíg lehet.
- Itt az iskolában? /Mester/

Írtózatos ordítozás megy a teremben.
- Gyerekek, nem baj, hogy nem hallja a XVI. kerületi rendőrség?

Hegéék versenyt büfögnek órán.
- Olyan mintha oroszlánok beszélgetnének. /Én/
- Csak a szagotok emlékeztet oroszlánra. /Mester/

Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a "párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett.
A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a levegőbe. A rabbi a földre mutatott. A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.

Az élet egyik nagy kérdése nem a tojás és a tyúk problémája, hanem az, hogy a program volt előbb, vagy a compiler?

Minden hatással együtt jár egy azzal megegyező nagyságú, de ellentétes irányú hiba.

- A mi rabbink már kicsi gyermek korában tanúságot tett a bölcsességről! - dicsekszik egy vonaton utazó zsidó a társainak. - Az úgy történt, hogy egy gazdag zsidó azt mondta neki: na te fiúcska, adok neked egy guldent, ha megmondod, hol lakozik az Isten?
- Hát mit mondott erre a mi rabbink, pedig még gyermek volt?!
- Én adok magának két guldent, ha megmondja, hol nem lakozik!

Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja gyozni teológiai vitában, maradhatnak. A zsidók egy bölcsességérol ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a "párbajra". A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek. A pápa felemelte három ujját. A rabbi felmutatta egy ujját. A pápa egy kört rajzolt a levegobe. A rabbi a földre mutatott. A pápa elovett egy ostyát és egy pohár bort. A rabbi elovett egy almát. A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok. Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegobe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elovettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a buneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Eloször azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. Ő mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:
"Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ő is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen."
És Isten az ő végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi a kérését. És a férfi másnap reggel már női testben ébredt.
Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte őket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát.
Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és még a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort. Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat. Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta őket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ő is bebújik az ágyba, ahol még elvárták tőle, hogy szeretkezzen, és ő ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
"Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét!"
És Isten az ő végtelen bölcsességével ezt felelte:
"Fiam, látom, tanultál a leckéből, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél."