Kovácsot elüti egy teherautó, épp hogy túléli a balesetet. Bent fekszik a kórházban és látogatóba jön hozzá egy barátja. Kovács meséli neki:
- Olyan rendes a feleségem, naponta háromszor is bejön hozzám. Órákon át ül az ágyam mellett és olvas nekem.
- És mit olvas?
- A biztosítási kötvényemet.

Jelek, amik arra mutatnak, hogy talán nem a legbiztonságosabb légitársaságot választottad:

- Nem repülőjegyeket, hanem sorsjegyeket árusítanak a járataikra.
- A reptéren az összes utasbiztosító cég bezárta irodáját.
- Repülés előtt az utasoknak maguk közül kell pilótát választaniuk.
- Ha kabalából megcsókolod a repülőgép szárnyát, az visszacsókol.
- A jegyedért csak készpénzzel fizethetsz.
- A kapitány gyűjtést rendez az utasok között az üzemanyagért.
- Ahogy a pilóták a fedélzetre lépnek, a repülőgép elkezd remegni.
- A kapitány felszállás előtt azt kiabálja a földi személyzetnek: "Vigyétek már el az útból azokat a teheneket!"
- Ha megkérdezed a légikísérőt, milyen gyakran szoktak lezuhanni a gépeik, azt válaszolja: "Mindegyik csak egyszer."
- Nem vetítenek filmet, de nincs is rá szükséged, mert életed filmje pereg a szemed előtt.
- Látsz egy álarcos fickót pisztollyal a kezében aki a gépből KIFELÉ igyekszik.
- A repülőgép nemcsak mosdóval van felszerelve, hanem egy kápolnával is.

Egy korszerű ház tulajdonosának naplója:

November 28.
Ma végre beköltöztem a vadonatúj, maximálisan gépesített, digitális otthonomba. Ez a környéken a legszuperebb ház, minden része számítógépvezérelt, ráadásul hálózatba is van kötve. A telefon összeköttetésben van a kábeltévé vezetékén keresztül a számítógépemmel, ami vezérli a háztartási gépeket, a risztórendszert. Mindent egyetlen, univerzális távirányítóval tudok irányítani, egy barátságos kezelőfelületen keresztül. A programozása pofonegyszerű. Ja, és az egész ház rá van kötve az Internetre!

November 30.
Marha jó! Az irodából beprogramoztam az otthoni videómat, beállítottam a szoba hőmérsékletét. A kocsiból a mobiltelefonommal felkapcsoltam a lámpákat, bekapcsoltam a mikrosütőt, így a pizzám már készen várt, amikor hazaértem. Lehet, hogy ezt az univerzális távirányítót beoperáltatom magamnak, hogy mindig kéznél legyen!

December 1.
Ma sajnos ki kellett hívnom az Intelligens Ház szerelőit, mert volt egy kis sávszélességi problémám. Ha telefonálok, a tévém körülbelül 2 kép/s sebességgel jeleníti meg a műsort. A cég szerint a kábeltévé társaság tömörítési algoritmusában van egy programhiba. Így hogyan rendeljek árut a Home Shopping-tól?

December 2.
Megkaptam az első Intelligens Ház számlát és ez hidegzuhanyként ért. Az a gyanúm, hogy a takarítónő Usenet fórumokat olvasgat a mosógép csatolóján, mikor nem vagyok otthon. Sőt, valószínűleg mindenféle GIF állományokat is letöltögethet, mert a számlán nagyon sok adatcsomag szerepel.

December 3.
Tegnap összeomlott a konyhám. Nagyon furcsa volt. Amikor kinyitottam a hűtőajtót, a lámpa kiégett. Erre minden elektromos készülék leállt - a világítás, a mikrosütő, a kávéfőző, minden. Óvatosan kikapcsoltam, majd visszakapcsoltam mindent. Semmi.
Felhívtam a céget (nem a konyhai telefonról). Azt ajánlották, indítsak el egy segédprogramot. A segédprogram megállapította, hogy minden jó, csak valami programhiba okozta a leállást. A szoftveres cég lefuttatott néhány távdiagnosztikai programot a központi processzoromon keresztül. Ők megállapították, hogy a programnak nincs baja, ellenben a hibamegállapító segédprogram a hibás. Mondtam nekik, hogy engem nem érdekel, én csak a konyhámat szeretném visszakapni. Még néhány telefon, még néhány távdiagnózis.
A végén kiderült, hogy a probléma oka egy úgynevezett "előre nem látott hiba üzemmód". A vezérlés egészen addig nem találkozott hibás égővel, amíg ki nem nyitottam a hűtőajtót. Szóval, ezt a központi egység túlfeszültségnek értékelte, ezért biztonsági okokból leállította a teljes konyhát. Viszont, mivel az érzékelők nem észleltek túlfeszültséget, a konyha vezérlése összezavarodott, és nem indította újra a konyhát. A cég szakértői megesküdtek rá, hogy ez volt az első ilyen eset, eddig nem tapasztaltak ilyen hibát. A konyha újra bootolása egy órát vett igénybe.

December 7.
A rendőrség nem túl boldog. A házam rendszeresen risztja őket. Nagy nehezen rájöttem, hogy ha a tévé vagy a hifi 25 decibellnél nagyobb hangerővel szól, olyan rezgéseket gerjeszt, amiktől az ablak berezonál. Amikor ezek a vibrálások hirtelen széllökéssel is párosulnak, a riasztó úgy érzékeli, hogy valaki be akarja törni az ablakot. A többit el lehet képzelni.
Egy újabb hiba: amikor az alagsor öndiagnosztikai üzemmódban van, az univerzális távirányítóval nem tudok a tévén csatornát váltani. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor fel kell kelnem a kanapéról, odamenni a készülékhez és kézzel átkapcsolni. A szoftvercégnél azt mondták, ez a hiba a következő frissítésben már ki lesz javítva. Az Intelligens Ház 2.1 viszont még nincs készen.
Azt hiszem, a mikrosütő titokban ráállt a kábeltévére, és a Bay Watch-et nézi. Ahogy elkezdődik a műsor, onnantól a sütő teljesen használhatatlan lesz. Azt hiszem, ezzel még együtt tudok élni. Azt már nehezebben viselem, hogy az Esmeralda közben nem működik a turmixgépem.

December 9.
Ma megvettem az új Microsoft Ház-at. 93 gigabyte helyet foglal, de azt hiszem, megéri. A házat azóta sokkal könnyebb kezelni, és tényleg mindent tud. Persze jelzálogot kellett terhelnem a házra, de nem törődök vele. Igaz, hogy így a ház most már nem az enyém, hanem a banké, de így legalább majd ők foglalkoznak a Microsofttal.

December 10.
Elkezdtem gyanakodni a Microsoft Ház programra. Amikor be akartam kapcsolni a mosogatógépet, egy nagy homokórát kaptam.

December 12.
Ez egy rémálom. Vírusos lett a házam. A vírus a számítógépemen keresztül került be a rendszerbe. Amikor hazaértem, a nappalim olyan volt, mint egy szauna, a hálószoba ablaka bederesedett, a hűtőgép leolvadt, a mosógép elárasztotta az alagsort, a garázsajtó egyfolytában fel-le csapkodott és a tévét nem lehetett átkapcsolni a Home Shoppingról. Az egész házban villogtak a lámpák, egészen addig, amíg szét nem durrantak a terheléstől. Üvegcserepek mindenfelé. Természetesen, a riasztó most nem tapasztalt semmi rendkívülit.
A számítógép képernyőjén egy üzenet villogott: "Üdvözöl a Házromboló! A móka most kezdődik..."

December 18.
A szakemberek szerint most már teljesen vírusmentes a rendszer, de a ház egy romhalmaz. Volt egy kis csőtörés, de nem biztos, hogy a vécét is a vírus támadta-e meg. Mindazonáltal, az Ördögűzők (ahogy az antivírus cég alkalmazottai nevezték magukat) azt mondták, a nehezén már túl vagyok. Az egyikük szerint: "A Házromboló egy nagyon alattomos vírus, de szerencse, hogy nem a Poltergeist-et kapta meg. Az aztán tényleg gonosz."

December 19.
Állítólag, a ház nem volt biztosítva vírusok ellen. "Tűzkár és elemi kár ellen igen, vírusok ellen nem!" mondta a biztosító embere. Az Intelligens Ház céggel kötött szerződésem szerint a garancia nem vonatkozik a nem általuk üzemeltetett online szolgáltatások használatából származó károk esetére. Mindenki nagyon, nagyon sajnálta a dolgot, de szerintük egy ilyen vírus megjelenésére senki sem számíthatott előre.
Felhívtam az ügyvédemet. Nagyon röhögött.

December 21.
Ma felhívott az Intelligens Ház üzletkötője. Egy különleges karácsonyi ajánlatként ingyen kipróbálhatom az Intelligens Ház 2.1 bétaváltozatát. Azt is megkérdezte, akarok-e esetleg személyesen találkozni az egyik programozójukkal.
"Természetesen" - válaszoltam neki...

A bicikli rendben van? - kérdezte Harris.
- Rendben.
- Atvizsgáltad?
- Nem vizsgáltam át, és senki sem fogja átvizsgálni. Működik és működni is fog! Volt már némi tapasztalatom az ilyen átvizsgálást illetően. Ismertem egy embert Folkestone-ban. Egyik este azt ajánlotta, hogy másnap induljunk hosszabb kerékpártúrára.
- Szívesen - feleltem. Reggel korán keltem, nehezen ment ugyan, de gondoltam, a kirándulás kárpótolni fog. A társam fél órát késett, kinn vártam rá a kertben. Gyönyörű idő volt. Amikor megjött, így szólt:
- Jóképű gépe van. Hogy szalad?
- Mint a többi - feleltem. - Reggel gyorsabban, délután lustábban. Megragadta a gépem első kerekét, és hevesen cibálni kezdte.
- Hagyja - kiáltottam -, még elrontja!
Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem cibáltam az övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos.
Úgy éreztem, mintha a kutyámat bántaná.
- Az első kerék lötyög - mondta szigorúan.
- Csak ha lötyögtetik - védekeztem.
Valóban nem lötyögött. Nem lehetett azt lötyögésnek nevezni.
- Roppant veszélyes! - mondta fejcsóválva.
- Hozzon egy csavarhúzót! - Ellenkezni akartam, de arra gondoltam, hátha ért hozzá. Amikor visszajöttem, a földön ült. Az első kerék már nem a gépen volt, hanem a lába közt. Játszadozott vele, forgatta, pörgette, az alkatrészek szanaszét hevertek a kerti ösvényen.
- Valami történt az első kerékkel - közölte.
- Nekem is úgy tűnik - feleltem letörten.
- Úgy látom, a csapágyban van a hiba - mondta gondterhelten.
- Ne fáradjon! Tegyük vissza és gyerünk!
- Nézzük csak meg, ha úgyis kinn van.
Mintha véletlenül jött volna ki. Mielőtt lefoghattam volna, kicsavart valahol valamit amitől pár tucat golyócska gurult szét az ösvényen.
- Fogja meg - kiáltotta -, fogja meg, egy sem veszhet el!
Nagyon izgatott lett. Jó félórát csúszkáltunk a földön, és összeszedtünk tizenhat golyót. Ismerősöm annak a reményének adott kifejezést, hogy valamennyit megleltük, különben komoly változást szenvedne a gép. Megmagyarázta, hogy gondosan meg kell számolni, mennyit veszünk ki, és vigyázni kell, hogy pontosan ugyanannyit tegyünk vissza. Megígértem, hogy ha valaha darabokra szednék egy kerékpárt, emlékezni fogok tanácsára. Óvatosságból kalapomba raktam a golyókat, és a kalapot a lépcsőfeljáróra tettem. Elismerem, hogy nem volt okos dolog, sőt ostobaság volt. Egyébként nem vagyok tökfej, csak befolyásolható. Ismerősöm jóindulatúan közölte, hogy most már, ha úgyis belefogott, megvizsgálja a láncot is a kedvemért, és nyomban elkezdte rángatni az agyat. Megpróbáltam lebeszélni. Idéztem egy sokat próbált barátom szavait:
"Ha az agyaddal baj van, add el a gépet. Így olcsóbb!"
- Azok beszélnek így - szólt megvetően -, akik nem értenek a géphez. Mi sem könnyebb, mint az agyat kivenni. Igaza volt.
Alig öt perc múlva az agy is a földön hevert, kettéválva, mi pedig a csavarokat kerestük. Eközben bevallotta, hogy mindig megfoghatatlan volt számára, miért szoktak eltűnni a csavarok. Még javában négykézláb csúszkáltunk, amikor Ethelbertha kijött a házból. Nagyon elcsodálkozott. Azt hitte, már órák óta úton vagyunk.
- Rögtön - mondta az ismerősöm -, csak segítek a kedves férjének átvizsgálni a gépet. Jó gép, de nem árt megnézni néha.
- Ha majd mosakodni akarnak - mondta Ethelbertha -, menjenek hátra a mosókonyhába. A lakást már kitakarították.
Nekem még odaszólt, hogy vitorlázni megy a barátnőjével. Ebédre visszajön. Sokért nem adtam volna, ha velük mehetek. Már belebetegedtem az ácsorgásba, meg abba, hogy ez az idióta a gépemet roncsolta. A józan eszem azt súgta, ne hagyjam tovább. Jogom van megvédeni a tulajdonomat egy őrült pusztításától. "Fogd meg a gallérját, és rakd ki a szűrét!" De ellágyulok, ha valakit bántanom kell. Hagytam tehát, hadd piszmogjon tovább. Egy idő múlva felhagyott a csavarok keresésével. Bizalmasan közölte, hogy a csavar fortélyos jószág, akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé várjuk.
Most inkább a láncot óhajtja megvizsgálni. Így is tett. Úgy megszorította a láncot, hogy már mozdulni sem bírt. Azután addig
lazította, míg az eredetinek a kétszeresére nem nőtt. Ezt elintézvén kijelentette, hogy leghelyesebb, ha az első kereket visszatesszük. Én a villát fogtam, ő a kerékkel kínlódott. Tíz perc múlva azt ajánlottam, fogja ő a villát, én a kereket. Helyet cseréltünk. Újabb öt perc múlva leejtette a gépet, és a kezét a térde közé nyomkodva kisebb sétát tett a teniszpályán.
Eközben furcsa, sziszegő hangon kioktatott, hogy nagyon kell vigyázni, nehogy az ujjunk a villa és a küllő közé szoruljon.
Biztosítottam, hogy szavaiban sok igazság van, saját tapasztalataim ugyanezt bizonyítják. Miután az ujját bekötözte, ismét munkához láttunk. Nagy nehezen visszaraktuk a kereket. Amikor elkészültünk, harsányan felnevetett.
- Minek örül?
- Szamár vagyok! - közölte vidáman.
Ez volt az első eset, hogy becsülnöm kellett. Érdeklődtem, hogyan jött rá erre.
- Kinn hagytuk a golyókat - felelte.
A kalapomat kerestem. Felborulva hevert az ösvényen, Ethelbertha kedvenc kutyája éppen a golyókat ette. Úgy nyeldeste őket, mint a nokedlit.
- Megárt neki - jegyezte meg ismerősöm. - Kemény acél.
- Kutya baja sem lesz - feleltem. - A héten már megevett egy pár cipofűzőt és egy csomag tűt. Úgy látszik, a kölyökkutyák kívánják az efféle serkentőket. De mi lesz a biciklimmel?
- Visszateszünk, amennyit találunk - mondta vidáman -, és bízzunk Istenben. Tizenegyet találtunk. Hatot tettünk az egyik oldalra, ötöt a másikra. Fél óra múlva helyén volt a kerék. Most aztán valóban lötyögött, a vak is láthatta. Ismerősöm megnyugtatott, hogy egyelőre jó lesz. Úgy láttam, elfáradt, hazament volna, ha engedem. De most már a fejembe vettem, hogy lesz, ami lesz, a munkát befejeztetem vele. A kirándulásról rég lemondtam, a gépemről is. Érdeklődve szemléltem tehát, hogyan karmolja, csípi, marcangolja magát. El-elcsüggedő lelkét olykor egy pohár sörrel vagy buzdító szóval élesztgettem.
- Élvezet nézni önt - mondtam -, lenyűgöző az ügyessége, uram. Vidám bizakodása és törhetetlen reménykedése jókedvre derít!
Buzdításomra ismét munkához látott. Megpróbálta visszatenni az agyat. A gépet a falhoz támasztotta, és a visszájáról javította. Azután egy fának döntötte, és a felé eső oldalról próbálkozott. Utána nekem kellett a gépet tartanom, mert ő aláfeküdt, a fejét a kerekek közé nyomta, miközben az olaj az arcára folyt. Végül rákuporodott, mint egy csomagtartó, de megingott és fejre esett.
Három esetben ezt mondta:
- Hála Istennek, végre sikerült!
Két esetben ezt:
- Kössenek fel, ha így sem lesz jó!
Azt, amit harmadszor mondott, megpróbálom elfelejteni. Végül elvesztette az önuralmát, és csapkodni kezdte a gépet.
Örömmel láttam, hogy a kerékpár sincs fából. A következő percek pankrációs birkózássá fajultak. Hol a kerékpár volt alul, ő pedig rajta, majd ő a földön, és a gép a hasán. Már-már győzni látszott, és keményen ült a nyeregben, de győzelme rövid életű volt. A bicikli hirtelen kiszabadult, és rávetve magát, fejbe vágta a kormánnyal. Háromnegyed egykor mocskosan, ziláltan, rongyosan és véresen így szólt:
- No, elég lesz ! - Felállt, és a homlokát törölgette. Úgy láttam, a gépnek is elege volt. Nehéz volt eldönteni, melyikük szenvedett többet. Ismerősömet hátravittem a mosókonyhába, ahol szappan és egyéb alkalmatosság nélkül úgy-ahogy megmosdott. Aztán hazaküldtem. A biciklit kocsira raktam és elszállítottam a legközelebbi javítóműhelybe. A művezető odajött és rábámult.
- Mit kezdjek ezzel? - kérdezte.
- Javítsa meg, ha lehet.
- Kissé legyengült - mondta -, de mindent megteszek.
Meg is tett mindent. Két fontomba került. Aztán megbíztam egy ügynököt, hogy adja el. Senkit sem szeretek becsapni. Azt ajánlottam, hogy tavalyi gépnek hirdesse. Az ügynök viszont azt javasolta, hogy ne mondjunk életkort.
- Az ilyen üzletnél nem az igazság a fontos, hanem amit a vevő elhisz.
Köztünk szólva nem úgy nézem, mintha tavaly vette volna. Megvan ez már tízéves is. Nem mondunk dátumot, kapunk érte, amennyit kapunk. Kaptam is tőle öt fontot, és megesküdött, hogy ez több, mint amennyiről álmodni mert. Hát igen! Kétfajta kerékpáros van. Van, aki a javítást élvezi, van, aki a kerékpározást. Azt hiszem, a javítás nagyobb élvezet. Az ilyen ember fütyül rá, milyen idő van, merről fúj a szél, rossz utakon sem gyötri magát. Kis sámli, csavarhúzó, olajozókanna, egy marék rongy, és egész nap boldog. Mit számít az, hogy úgy fest, mint egy kóbor cigány, és bárki meggyanúsíthatja, hogy lopta a gépet?
Csak az a baj, hogy egyesek egy gépből két élvezetet szeretnének kisajtolni. Ez pedig nem megy. Vagy javítani akarsz, vagy biciklizni. Dupla megterhelést egyetlen gép sem bír el. A magam részéről biciklizéspárti vagyok, ezért gondosan óvakodom minden javítási kísérlettől. Ha útközben baj éri a gépemet, leülök az árokpartra, és türelmesen várok, amíg egy szekéren továbbdöcöghetek. Veszély csak akkor fenyeget, ha amatőr javító közeleg. Az ilyen mániákus szerelőre egy bedöglött gép olyan hatással van, mint az útszéli tetem a varjúra. Diadalordítással csap le rá. Először megpróbálom udvariasan elhárítani:
- Semmi az egész, ne fáradjon. Igazán lekötelezne, ha nem zavartatná magát.
Sajnos, ez a legtöbbször hatástalan. Ilyenkor a leghelyesebb bunkót ragadni, és kidagadt nyakkal ráordítani:
- Hagyja a gépet, vagy beverem a fejét!

Önéletrajzokban találták...

"...csak olyan munkalehetőséget tudtak felajánlani amire én nem találtam magam rátermettnek (üzletkötő). Utolsó munkahelyem egy "tanulmányútnak" felelt meg. Megtanultam, hogy milyen munka nem való nekem (a biztosítási üzletkötő). Itt megtanultam, hogy tényleg nem nekem találták ki ezt a munkát."

"A feltételekben olvastam, hogy közgazdasági érettségi, de remélem a kereskedelmi érettségi is megfelelő lesz."

"szabadidős tevékenységek: belföldi utazások, pszichológiai, egészségügyi és szakmai könyvek, művészetek és hétköznapi esztétika, baráti viták "az élet nagy dolgairól"."

"Az "érdekesebb" (esetleg balhézós) partnerek ügyes, szakszerű lekezelése a célból, hogy a végén mosolyogva fejeződjék be a kontaktus."

"gépkocsi: Suzuki 1.3"

"1990-ben a változások szele engem is megérintett. A kereskedelemben lettem vállalkozó és rájöttem arra, hogy nem mind arany, ami fénylik."

"Gyűjtöm a régi korabeli és a mostani autóbusz, villamos, trolibusz képeit, már 12 éve, 2 dossziéban, mert ez a hobbim. Szeretek utazni, autóbuszon, stb."

"a Helyesírási Versenyen I. helyezést értem el, mert jó a Helyesirásom."

"Mivel nem tudom, hogy Önök helyileg pontosan hol találhatóak, szeretném ha tudnák, hogy kb. 20 perc alatt az Őrs vezér téren tudok lenni."

"Szívesen dolgozom emberek között, ám nem vagyok dekoratív jelenség, ezért inkább a háttérben: irodában, raktárban, számítógép előtt, kamera mögött, esetleg telefonnal a fülemen tevékenykedem."

"Szeretnék egy stabil állást, amivel megteremthetem az egzisztenciális alapjaimat."

"Tárgy: titkárnői állásra való jelentkezés. Mellékelt önéletrajzommal jelentkezek a meghirdetett ügyfélszolg. állásra."

"családi állapot: férjezett, férjem az XYW Kft. egyik művezetője, egy egyetemista lány édesanyja"

"Ügyfelek és a hatóságok lelkivilágában is jól kiismerem magam."

"..."úgyfélszolgálkati" munkakörre jelentkezem"

"Ezeken kívül még közel is lakom az Andrássy úti épületükhöz, hisz a Városliget másik oldalán, a Hermina útról nyíló kis kereszt utcában lakom."

"A biztosítási munka alapvetően közel áll a fuvarszervezéshez..."

"Abba a korosztályba tartozom, akikbe erősen belenevelték a "kecske és a káposzta optimális összetartozását"."

"A nevem Horváth Ferenc. Ha szüksége van egy olyan embere, aki a cég minden szaladgálni való dolgait elintézze, akkor én kellek Önnek."

Miller úr eltörte a lábát egy balesetben, és pert indított a biztosítótársaság ellen, mondván, hogy valószínűleg örökre tolószékbe kényszerül, ezért megilleti őt egy magasabb összeg. A bíróságon a biztosító orvosa közölte, hogy Miller úr lába szépen gyógyul, hamarosan újra tud járni, a bíró mégis megítélt neki 500 ezer dollár kártérítést. A biztosító képviselője dühösen hagyta el a tárgyalótermet, és még búcsúzóul odaszólt a károsultnak:
- Ennyivel nem ússza meg, Miller! Éjjel-nappal figyelni fogjuk minden mozdulatát. Ha csak egyetlen lépést is tesz, nem csak visszafizettetem magával a pénzt, hanem fel is jelentem csalásért! Na, mit fog most tenni?
- A feleségemmel utazni készülünk. Stockholmba, Berlinbe, Rómába és végül Athénba megyünk. Uram, nehéz meló vár önökre!