A feleség fodrászhoz készül. A férje elviszi autóval és megbeszélik, hogy ha az asszony végzett, akkor telefonál, és a férje majd érte megy.
Mikor vége a fodrászkodásnak, a nő előveszi a telefonját, és hív. Férfihang szól bele, így - azt gondolva, hogy a férjével beszél - azt mondja:
- Szia édes, végeztem, gyere értem!
Erre a másik oldalról:
- Kedves hölgyem, biztos ebben? Ez az Everest Temetkezési Vállalat...

Paula nagyon ronda volt. Annyira ronda, hogy soha nem volt barátja, de még az ismerős férfiak is átmentek az út túlsó oldalára, ha meglátták. Mély depresszióba esett, majd elment egy terapeutához, hogy segítsen rajta.
- Kedvesem, magának soha nem lesz szerencséje a szerelemben. De ha hisz a reinkarnációban, egy következő életében újjászületik és a férfiak a lábai előtt hevernek majd.
Paula nagyon boldog és izgatott lett, felállt a közeli híd korlátjára és a halálon morfondírozott:
- Minél előbb halok meg, annál hamarabb kezdődik a következő, boldog életem ? és leugrott.
De csodával határos módon nem halt meg. Egy teherautónyi banánszállítmány közepébe pottyant és elveszítette az eszméletét. Még nem tért egészen magához, mikor félig kábult állapotban tapogatni kezdett maga körül, majd arcán széles mosollyal megszólalt:
- Kérem, uraim, csak egyesével!

Pistike szalad haza és újságolja az anyukájának:
- Képzeld, mama, láttam a papát. Beült a kocsijába a titkárnője, bementek a parkba. Aztán a papa adott egy nagy puszit a néninek, levette a blúzát, a néni segített levenni a papa nadrágját...
Közbevág az anyja:
- Hagyd, kisfiam. Várjuk meg a papát, majd meglátjuk, mit szól hozzá.
Este, vacsora közben aztán Pistike ismét elkezdi, elmeséli a történteket. Az anyja megkérdezi:
- Na, és aztán mi történt?
- Akkor a papa ugyanazt csinálta a nénivel, amit a postás szokott a mamával.

- Miért megy a rendőrautó olyan gyorsan?
- Hogy a rendőrök el ne felejthessék, hova kell menniük.

Egy fazon stoppol egy eléggé gyér forgalmú úton. Ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd amikor meglát egy lassacskán felé közeledő fénycsóvát. A kocsi lassan mellé gurul és emberünk meg sem várva hogy az megálljon, kinyitja a jobb oldali ajtót és beugrik...
... megdöbbenve látja, hogy a kocsiban nem ül senki, de az szépen egyenletesen halad tovább... első megdöbbenéséből felocsúdva - arra gondolva, hogy itt legalább nem ázik - elnyújtózik az ülésen, és ekkor veszi észre, hogy az úton egy kanyarhoz közelednek.
Még mielőtt a kormányhoz tudna nyúlni, megjelenik egy kéz és a kocsit a helyes irányba kormányozza, majd eltűnik.
Az emberünk köpni nyelni nem tud a megdöbbenéstől, főleg amikor a jelenet a következő kanyarnál megismétlődik, majd újra és újra, ahogy épp az útirány megkívánja. Végül elérkeznek egy benzinkúthoz ahol a kocsi begördül a parkolóba...
A stoppos - aki ekkora már eléggé be van rezelve - félelmében meg sem várja, hogy a kocsi megálljon kipattan és berohan a töltőállomásra. Megpillantja a pult mögött álldogáló kutast és éppen belekezdene az elképesztő történet elmesélésébe amikor kinyílik az ajtó és belép két ázott férfi. Az egyik rápillantva odaszól a másiknak:
- Te Béla! Itt az a csávó aki beugrott a kocsiba amikor toltuk...

Az autós elgázol egy embert. Kórházba szállítás után amputálják az egyik lábát. Felgyógyulás után kétmilliós kártérítést követel a bíróságon. Azt mondja erre a gázoló a tárgyaláson:
- Hát maga azt hiszi, hogy milliomos vagyok?
- Miért, én talán százlábúnak nézek ki?