Finom de mégsem
Vettem egy kiló finom lisztet.
Megkóstoltam,
Mégsem volt az.
További viccek:
Igazoltatás
Az öreg székely kegyetlenül be van nyomva, mint a rajzszög, s a kocsmából hazafelé baktat a szekéren bóbiskolva.
Ezt meglátja a rendőr, s megállítja a fogatot.
- Bátyám, maga olyan részeg, hogy majd lefordul a kocsiról, szerencsétlen ló meg csak megy a feje után, még baleset lesz belőle.
Az öreg székely csak mordul rá egyet!
A rendőr intézkedés gyanánt a következőket mondja:
- Bátyám, látva a jelenleg állapotát, mit szólna ahhoz, ha most elvenném a lovát?
A székely meghúzza a vállát, s közli:
- Mit szólhatnék? Rendőr vejem még úgysem volt!
Gyerekszerelem
A 10 éves Johnny és Lilly szerelmesek egymásba. A kis Johnny elhatározza, hogy megkéri a kislány kezét az apjától. Odaáll Lilly apja elé és elszántan közli:
- Uram, Lillyvel szeretjük egymást és szeretném öntől megkérni a kezét.
Az apa elmosolyodik ezen, de aztán komoly arccal válaszol:
- Nos, Johnny, még csak 10 évesek vagytok. Ha összeházasodnátok, mégis mit gondolsz, hogy hol fogtok lakni?
- Úgy gondoltuk, hogy Lilly szobájában lakunk majd, mivel az én szobám sokkal kisebb.
- Hm. - feleli az apa. - És miből fogtok megélni? Nincs még jövedelmetek, munkát sem kaphattok még 10 évesen.
- Dehogy nincs jövedelmünk. Lillynek 5 dollár a heti zsebpénze, nekem meg 10. Heti 15-ből már kijövünk valahogy. - válaszolja megfontoltan a kisfiú.
Az apa meglepődik, hogy Johnny milyen alaposan átgondolta a közös jövőt az ő kislányával.
- Látom, Johnny már mindent elterveztél. Csak még egy kérdés. Mi lesz majd egyszer, ha gyerekeitek lesznek? - teszi hozzá most már viccelődve.
- Hát, eddig még mindig szerencsénk volt...
Anyuka vesz egy meselemezt a kisfiának...
Anyuka vesz egy meselemezt a kisfiának karácsonyra. Odaadja neki, hogy hallgassa, de neki el kell mennie a közértbe. Pár perc múlva visszatér és látja, hogy a kisgyerek veri a fejét a falba és a földhöz saját magát, tépi az alig kinőtt haját és ordibál:
- Akarom, akarom.
Anyja nem érti mi történt, közelebb megy a lemezjátszóhoz és hallja:
- Gyerekek, akarjatok hallani Hófehérke és a 7 törpe meséjét? ...tikkk...
Gyerekek, akarjatok hallani Hófehérke és a 7 törpe meséjét? ..tikkk... Gyerekek...
Esküvő előtt
A menyasszonyommal az esküvőnk előtt házassági engedélyt kértünk az anyakönyv-vezetőtől. Miután megadtuk a szükséges adatokat, nevünket, címünket, a férfi kiállította az engedélyt és a következő szavakkal nyomta a kezembe:
- Tessék, itt van. De vegyék tudomásul, nincs visszatérítés, se csere, se garancia.
Szőke férfi
Szőke férfi meséli:
- Megyek a folyosón. Látok egy ajtót,amire az van kiírva:NŐK. Benyitok, és képzeljétek: csak WC-k voltak benne!
Így megy ez . . .
Azt hívják véleménycserének, amikor a munkahelyeden bemész a főnöködhöz a véleményeddel, és az övével jössz ki.
Csillag
- Jean, maga szerint élnek élőlények azon a csillagon?
- Bizonyára uram, hiszen kivilágították.
Boldogok voltunk
Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.
