Távirat jön a vidéki birtokra az ifjú gróf részére.
"Délután ötkor érkezem a vonattal. Az állomáson várjon.
Menyasszonya." A gróf úr szól a kocsisának, fogja be a két
legszebb lovat és mennek az állomásra. A gróf kicsit
izgatott, így korán indulnak, illetve az állomásra is korán érkeznek. A gróf le-fel járkál, dohányozva a töltésoldalban. Egyszer csak ránéz a lovakra és döbbenten látja, az egyik ló férfiassága eléggé láthatóan
kalandozik a hasa alatt. Kéri a kocsist, tegyen valamit ezzel a
Lóval, mert ha ezt a menyasszonya meglátja, itt esik össze. Erre a kocsis feláll a bakon, rövidre fogja a hajtószárat, és nagyot csördít a ló fenekére:
- Teeeeee, Ráróóóóó, te büdös disznó! Te kaptad a táviratot, vagy a nagyságos úr ???!
További viccek:
Képzeld el, hogy vége a munkaidõnek, kilépsz a kapun, és hirtelen ezt hallod:
- pity... pity... pity...
Körülnézel, de nem látsz semmi olyat, ami pittyegne. Hirtelen erõs késztetést érzel, hogy NE szállj fel a buszra. Elindulsz keresztül a városon, útközben hallod: pity... pity... pity...
Körülnézel, de nem látsz semmit. Közben kiérsz a városból, és erõs késztetést érzel, hogy térj le az útról, be az erdõbe.
Mész az erdõben a sûrû lombok között, megintcsak hallod:
pity... pity... pity...
A pittyegés egyre csak erõsödik, már-már szinte elviselhetetlen! Majd egyszercsak kiérsz egy tágas mezõre, ahol a pittyegés megszûnik!
MIÉRT?
Mert a mezõn a pitypang...
- Jean, meglocsolta már a kinti virágokat?
- Nem uram, hiszen esik az esõ!
- Hát akkor vigyen magával esernyõt!
Egy részeg ember botorkál hazafelé az utcán. Megállítja az elsõ járókelõt:
- Elnézést! Nem tudja véletlenül, merre lakik a Kovács Józsi?
- De hiszen maga az!
- Azt én is tudom, csak azt nem, hogy hol lakom!
- Miért hosszú a zsiráf nyaka?
- ???
- Hogy elérjen a fejéig.
Két rendőr beszélget:
- Képzeld vettem egy madarász kutyát.
- És milyen?
- Hát, vagy átvertek, vagy nem dobom elég magasra...
Kannibál harcosok leülnek enni a győztes csata után:
- Kérsz egy katonát?
A zsidó gyerek rugdossa a templom falának a labdát. Kijön a pap, így szól:
- Fiam, ha tovább rugdosod a falnak azt a labdát, megkeresztellek.
Zsidó gyerek tovább rugdossa, kijön a pap, hóna alá csapja, megkereszteli. A gyerek szomorúan kullog hazafelé, otthon anyjának elmondja a hírt, erre az jól megveri. Hazajön az apja a munkából, ő is megtudja, majd jól elveri.
A gyerek kirohan az utcára, és így szól:
- Még csak fél órája vagyok keresztény, de már utálom a zsidókat.
Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom nem háztartásbeli,
Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek,
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami,
Amihez oly pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
Gyors és lassú tempóban,
Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton,
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több, mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt, mégis jól megtanított ő,
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom, először borsódzott a hátam,
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam,
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,
Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem,
Hogy tudásommal pénzt is kerestem.
Csináltam reggeltől korán felkelve,
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan, vidáman műveltem
Még estefelé is, mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
És a testem olyan lesz, mint a fenylő topán.
Van, aki gumisapkát húz a fejére,
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom,
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.
