Ok
Tanár:
- Pistike, mondj három okot, hogy miért kerek a Föld!
- Hát, mert anyu is azt mondja, apu is, meg a tanár úr is.
További viccek:
Kopasz
A raktárban az egyik dolgozó megunja, hogy mindenki a kopasz fejével viccelődik.
Egyik nap, amikor a kollégája megsimogatja a fejét, és így szól:
"Pont olyan érzés, mintha a feleségem fenekét simogatnám",
cselekvésre szánja el magát. Ő is végigsimít a saját fején, és az mondja:
- Most, hogy mondod, tényleg olyan, mint a feleséged feneke.
Tényfeltáró mama
A négernek levágja a fűrészgép a középső ujját. A kórházban az orvos fölajánlja, hogy egy halott fehér ember ujját visszavarrja az elroncsolódott ujj helyett, és a műtét sikerül is. Pár hónappal később a néger a villamoson utazik, amikor odaáll mellé egy idős néni. Végigméri a feketét, aztán barátságosan megveregeti a vállát és hamiskás mosollyal megjegyzi
- Na, kéményseprő úr, látom, ma odahaza ebédelt!
Skótok és az úszás
- Mióta tudnak a skótok úszni?
- ???
- Mióta feltalálták a hídvámot!
Karácsonyfa
Egy fiatal fiú megkérdezi az apját:
- Mondd apu, elfogadható az, hogy mikor mi fiúk összejövünk mindig megvitatjuk a különböző méretü és alaku női melleket?
- Természetesen fiam, ez teljesen normális. A női mellek nagyon is különbözőek, a nők korának megfelelően. A húszéveseké olyan mint egy dinnye, kerek és kemény. A harminc és negyvenéveseké olyan mint egy körte, még mindig szép, de már lóg egy kicsit. Ötven év után már olyan mint egy hagyma.
- Hagyma?
- Igen, ha csak ránézel, sírnod kell !
A fú nővére erre megkérdezi az anyját:
- Anyu, hányféle pénisz van?
A mama boldog, hogy végre lehetősége van kifejteni az álláspontját a témáról:
- A férfiak ugyancsak három fázison mennek keresztül. A húszéveseké olyan mint egy tölgy, kemény és hatalmas. A harminc és negyveneseké olyan mint a nyírfa, hajlékony de még mindig megbízható.
Ötvenen felül olyan mint a karácsonyfa.
- Karácsonyfa?
- Igen, ki van száradva és a diók rajta már csak dísznek vannak
Vírusosan a kórházba
Egy férfi afrikai körutazásból hazatérve nagyon rosszul érzi magát. Elmegy az orvoshoz, aki javasol neki egy alapos kivizsgálást. Befektetik a kórházba, egy elkülönített szobába, és elvégzik a vizsgálatokat. A betegágy mellett csörög a telefon, a férfi felveszi:
- Az orvosa vagyok. Rossz hírem van. Egy vírusos betegséggel fertőződött meg, ami sajnos, halálos.
- Úristen! Nem lehet tenni valamit, doktor úr? - kérdezi kétségbeesve a beteg.
- Nos, előírok önnek egy diétát, ami palacsintából, pizzából és pita tésztából áll.
- És az segít?
- Ööö...sajnos, nem..., de csak ezeket tudjuk bedugni az ajtó alatt.
Csak egy Anya?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Lehetetlen
- Mi az abszolút lehetetlen?
- Egy púpost a hátára fektetni!
- Vegye le rólam a mocskos kezét, maga...
- Vegye le rólam a mocskos kezét, maga perverz disznó! - kiált fel egy nõ a sötét moziban.
- Bocsásson meg, asszonyom!
- Nem maga... a másik!
