Tanár órán:
Tanár órán:
- Hát fiam, nem nagyon megy ez a példa, pedig ehhez csak egy kis józan paraszti ész kell.
- Csak az a baj tanár úr, hogy én se paraszt nem vagyok, se józan.
Tanár órán:
- Hát fiam, nem nagyon megy ez a példa, pedig ehhez csak egy kis józan paraszti ész kell.
- Csak az a baj tanár úr, hogy én se paraszt nem vagyok, se józan.
Ma reggel a parkolóban lerakom a postás bringát, erre azt mondja az éppen arra járó rendőr:
Jó napot kívánok, közúti ellenőrzés...
Még szerencséje, hogy a körzetemben lakik és pont pénze jött, úgyhogy ugyanazt kellett kérdeznem nekem is: Jó napot kívánok, személyi igazolvány, lakcímkártya.
Kovács a nyakánál fogva kilógatja az anyósát a tizedikről, majd így szól hozzá:
- Te boszorkány! Mások már megmérgeztek volna, vagy a vasalóval verték volna szét a fejed, de lásd milyen ember vagyok én: szabadon engedlek!
Bírósági tárgyaláson a dílerséggel gyanúsított férfi barátját kérdezi az ügyész:
- Kapott a vádlottól valaha kábítószert?
- Nem, soha.
- És a feleségétől kapott valaha valamit?
- Bocsánat, most még mindig a drogról beszélünk?
Férfi vagyok, tehát horgászom. Teljes szívemmel vállalom. És a rágalmakat ezennel, a nőkből - nejemből, anyósomból - álló családi rögtönítélő bíróság előtt egyszer és mindenkorra visszautasítom.
- Először is: nem igaz, hogy vagyonokat költök a hobbimra. A harmincezer forintos spéci karbonszálas botom igenis középkategóriás! A haverom az irodából sokkal drágábbat vetetett magának a névnapjára. A horgászkészletem és az úszóim is több ezer forintot érnek, ez igaz: De akkor már tegyük mellé azokat a számlákat, melyeket a statáriális ítélőszék havonta költ kozmetikumokra, hogy ne is beszéljünk a harisnyákról! Sosem értettem, hogy miért kell egy harisnyát első lakalommal kiszakítani. Rejtély!
- Másodszor: Nem vagyok alkoholista. Igaz, hogy rájárok a sütőrumra, de nem belsőleg használom. A csaliba gyúrom. Abba a keverékbe, aminek a receptjét én kísérleteztem ki, és csak én ismerem. Ez az én saját titkos fegyverem. A Módszer! Hogy egyelőre nem elég hatásos, arról nem tehetek. Néhány hónap fejlesztés, és megtalálom az ideális keverési arányt, aztán akkor majd nézhettek. Egyszer még büszkék lesztek rá, hogy benne van a rumotok a receptemben!
- Harmadszor: visszautasítom, hogy teljesen a horgászásnak élek. Az persze igaz, hogy hétvégente nem sűrűn kerülök elő, de mindig felajánlom, hogy tartsatok velem. Csak hozzatok szúnyogriasztót, bújjatok gumicsizmába, keljetek fel reggel ötkor és ássatok gilisztát a kert végében. Hogy ez unalmas program? Érdekes a Záray Márta kijárt a Vámosi Jánossal. Nem igaz, hogy ingerült vagyok, ha horgászom. Egyszerűen nem szeretem, ha zavarnak. Mint ahogy azt sem, ha beszélnek a vízparton. Miért nem lehet megérteni, hogy a halak értik az emberi beszédet? És ha már ott vagytok, miért nem segítetek inkább, és miért nem tűzitek fel a csontit a horogra? Miért? Miért...??? Még hogy én ingerült; hol egy Xanax?
- Horgászáskor önveszélyes volnék? Ez így ebben a formában nem igaz. Amikor télen jégtömbbe fagyva hoztak haza, mert beszakadtam a lékbe, és hősugárzóval meg hajszárítóval ébresztettetek fel; továbbá a múlt heti eset, amikor léket kapott a csónak, és az iszap majdnem elnyelt, és már csak egy üreges nádszálon át tudtam lélegezni; nos ezek apró kis balesetek, bármelyik horgásszal előfordulnak. Hogy mondjak rá példát? Izé... Most egy sem jut az eszembe.
- Notórius hazudozó vagyok?
Durva csúsztatás. Igenis a tavalyi harcsám legalább öt kiló volt, csak a mérleg, amin lemértük, éppen nem mért rendesen. Biztos kinyúlt a rugója. Hogy lecsökkent a hal körül a gravitáció? Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Miért nem indultok a humorfesztiválon? Na jól van. Azt hiszitek, megadtátok a kegyelemdöfést. Szóval szökőévenként egyszer fogok halat?
Vegyétek tudomásul, az a hal is számít, amelyik elszakítja a damilt és elviszi a szerelést, sőt, az is, amelyik megszökik a szákból.
És igen az is, amit néha titokban a boltban vásárolok. Csak miattatok, hogy örüljetek.
- Mit csinál egy rendes vő, ha meghalt az anyósa?
- Elengedi a torkát.
Az öreg skót ül a hintaszékében az udvaron. Egyszer csak egy limuzin gurul a ház elé. Kiszál belőle egy öltönyös ember és azt mondja:
- Emlékszel rám, apám, én vagyok a fiad, akit elküldtél 10 éve a városba dohányért. Azóta meggazdagodtam, megnősültem és híres lettem.
- Jó, jó, - mondja a skót - de hol a dohány?
- Halló, tűzoltóság? Kérem, jöjjenek gyorsan, ég a házam!
- És hogy jutunk el önhöz?
- Hát már nincs meg az a szép piros autójuk?
- Miért tekergetik nős férfiak olyan sokat az ujjukon a jegygyűrűjüket?
- Mert próbálják kitalálni a nyitó kombinációt.