További viccek:

Nyuszika és a rókamama

A nyuszika odamegy a rókalyukhoz és bekiált a rókakölyköknek:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Másnap megint arra jár és bekiált:
- Anyátok itthon van?
- Nincs.
- Szerencséje mert megkefélném.
Harmadnap megint arra jár:
- Anyátok itthon van?
Pechjére a rókamama kirobban a lyukból, és elkezdi kergetni. Nyuszika fut, fut de nem bírja lerázni. Hirtelen átugrik két szorosan egymás mellett álló fa között. A rókamama utána, de beszorul. A nyuszika megfordul, megkerüli rókamamát és kajánul vigyorogva így szól:
- Tudod, ha már egyszer megígértem a kölyköknek...

Horgászat

Egy házaspár hétvégi horgászatra indul. A férj kérdezi a feleségétől:
- Betetted a kempingtűzhelyet is? Este megsütjük a halat, amit fogunk.
- Igen, drágám, és csomagoltam még néhány doboz szardíniát is végszükség esetére.

Villámka

A csigagyerek könyörög az anyukájának:
- Anyuci, hadd szaladjak át a síneken!
- Most nem lehet VILLÁMKA, mert öt óra múlva jön egy vonat!

Pelenka

- Miért cseréli csak havonta a szőke a gyereke pelenkáját?
- Mert az van ráírva: 4-9 kilogrammig.

Balett táncos

Az anya és kislánya először mennek el egy balett előadásra. A kislány csodálkozva nézi, ahogy a balett táncos lábujjhegyen táncolja végig a darabot. A végén az anyuka megkérdi a lányát:
- Na, kicsim, hogy tetszett?
- Nagyon, de mondd, anyu, nem egyszerűbb lett volna magasabb táncost alkalmazni?

Tükör

A rendőr nézegeti magát a tükörben, és megkérdezi a feleségét:
- Drágám! Szerinted is rendőrállam van?

Aki a virágot szereti...

"Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet... legfeljebb egy furcsa ízlésű vegetáriánus!"

Kedves anya és apa!

Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielõtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli elõtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bõviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az õ kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erõltetett menetre", ami az õrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erõltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az õrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az õrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következõtõl biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lõ, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-bõl jött. Õt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, õ meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielõtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szeretõ lányotok, Gail