Hogy hozzászokjon
Orvosnál.
- Mit ajánl doktor úr?
- Sárpakolást.
- Miért, az használ?
- Nem, de legalább szokja a földet.
További viccek:
Bizarr ítéletek
- 1996-ban egy kaliforniai bíró a néhai James Pflugradt elleni ítéletet hozott. Eszerint a Pflugradt által bérelt földbirtok tulajdonosa megtarthatja a 825 dolláros letétet, mivel az elhunyt meghalt anélkül, hogy ezt harminc nappal az esemény előtt bejelentette volna.
- Troy Matthew Gentzler bevallotta, hogy köveket dobált a Pennsylvania állambeli York városának közelében, a 83-as államközi úton haladó autókra. Azonban ügyvédje azt állította, hogy a férfi a "Roid düh" nevű betegségben, vagyis olyan kiszámíthatatlan érzelmi hullámzásokban szenved, amiket a szteroidok használata okoz.
- 1996 októberében Charles S. Shapiro arra kérte a Montgomery megyei bíróságot, hogy hadd vallja magát ártatlannak az ellene, egy bérgyilkos felfogadása miatt indult eljárásban. Azt állította, nem volt az ítélőképessége birtokában az előző vallomásakor, mivel lenyelt egy egész doboz Tum nyugtatót.
- Egy Saint Louis-i férfi elfogódottsággal vádolta meg az esküdtszéket, amely bűnösnek találta őt bírósági iratok eltulajdonításában. Szerinte a bíró ellene hangolta az esküdteket azzal, hogy elárulta: a vádlott foglalkozása ügyvéd.
Egydolláros
Az öreg Kohn a reptéren kólát akar venni az automatából, bedob egy dollárt és megnyomja a gombot. Semmi nem jön ki.
Bedob még egy dollárt, megnyomja a gombot, megint semmi.
- Ügyes, nagyon ügyes! - jegyzi meg az öreg.
Cigány kiugrik egy bokorból a skinhead elé,
Cigány kiugrik egy bokorból a skinhead elé, és azt mondja:
- Adnál valamit enni?
Erre a skinhead jól oldalba rúgja a cigányt:
- Nesze, egy oldalas!
Sörözés közben
McDonald a déli sörözésnél a pub-ban kérdezi a barátjától:
- Mi az, nem voltál tegnap a templomban?
- Dehogynem!
- Akkor úgy látszik nem vettelek észre.
- Nem is csodálom. Én gyűjtöttem az adományokat.
Tüdő
- A maga férjének nincs rendben a tüdeje - mondja az orvos a feleségnek.
- A tüdeje? Az semmi, látná csak az íróasztalát!
Igaz történet, Tomcat nyomán
A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.
Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.
De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.
Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.
A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.
Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik f**zemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.
Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.
Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?
- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.
- Jean, mi ez a hangzavar?- Uram, a pénz
- Jean, mi ez a hangzavar?
- Uram, a pénz beszél, kutya ugat!
Parasztnéni
Egy öreg parasztnéni kimegy horgászni és fog egy aranyhalat. Azt mondja az aranyhal:
- Ha visszadobsz a tengerbe, teljesítem három kívánságodat!
- Jó, az első: legyen egy luxus házam. A második: legyen 1 millió euró a számlámon. A harmadik: tudod csúnya is vagyok, öreg is, mégis azt szeretném, hogy egy férfi se tudjon elfordulni tőlem.
Igy lett a csúf öreg banyából egy korsó sör.
