Nyuszipapa tanítja szexelni a fiát...Sorba

Nyuszipapa tanítja szexelni a fiát...
Sorba állít öt nyuszilányt.
Jól figyelj fiam...
Az öreg dobbant kettőt és 1,2,3,4,5...
Láttad fiam, hogyan kell???
Megmutatom még egyszer...
Dobbant kettőt és 1,2,3,4,5...
Na, fiam te jössz!
A kis nyuszi dobbant kettőt és...
1,2,3,4,5,6 bocs papa....

293 pont

További viccek:

- Képzelje, már 15 éve házasember...

- Képzelje, már 15 éve házasember vagyok, és még mindig ugyanabba a nõbe vagyok szerelmes! Hát nem csodálatos?
- Dehogynem! Csak a kedves felesége meg ne tudja!

Nem mindegy hogy...

Nem mindegy, hogy injekció az erek közé vagy erekció az inak közé.
Nem mindegy, hogy erek közt szelektálni, vagy szelek közt erektálni.
Nem mindegy, hogy római pápa vagy pápai roma.
Nem mindegy, hogy köhögve röpülsz, vagy röhögve köpülsz.
Nem mindegy, hogy etil vagy metil.
Nem mindegy, hogy párbajban vérzel, vagy vérbajban párzol.
Nem mindegy, hogy vidd ki a bilit vagy idd ki a bilit.

Gyerekek a szeretetről

Kisgyerekek gondolatai a szeretetről:
- A szerelem az, amikor ketten elmennek ebédelni, az egyik odaadja a másiknak a sültkrumpliját, és nem kér cserébe semmit.
- A szerelem az, amikor anyu készít apunak kávét, és beleszürcsöl, hogy megnézze, jóízű-e.
- A szerelem az, amikor azt mondod egy fiúnak, hogy tetszik az inge, és aztán azt hordja minden nap.
- A szerelemtől még akkor is mosolyog az ember, ha fáradt.
- A szerelem az, amikor két öreg ember még annak ellenére is együtt van, hogy már mindent tudnak egymásról.
- A szerelem az, amikor anyu apunak adja a legnagyobb csirkecombot.
- Az a szeretet, amikor a nővérem nekem adja az összes ruhát, amit kinőtt, és el kell mennie, hogy újakat vegyen.
- A szeretet az, amikor a kutyám össze-vissza nyalogat, pedig egész napra magára hagytam.
- Hagyom, hogy a nővérem állandóan szorongasson engem, mert anyu azt mondta, hogy csak azért csinálja, mert szeret. Ezért a kisöcsémet én is mindig megszorongatom.

Távoktatás

Két rendőr beszélget:
- Te, iratkozzunk be az egyetemre!
- Meg vagy őrülve? Hiszen nem is tudunk írni.
- Nem baj, akkor nem levelező tagozatra megyünk.

Vanda

A raccsolók klubbjában egy lány kinéz magának egy srácot, majd kis tanakodás után úgy dönt hogy megszólítja:
- Hello, Vanda vagyok.
- Látom, de semmi baj, én meg kövéh... - feleli a srác.

Hazamegy a férj, szõke felesége...

Hazamegy a férj, szõke felesége bûntudatosan megy elé:
- Ne haragudj, drágám, de ki akartam vasalni a nadrágodat, véletlenül rajta felejtettem a vasalót, és egy nagy lyukat égettem a szárába.
- Ne is törõdj vele - mondja a férj. - Van még egy ugyanolyan.
- Igen, ez nekem is eszembe jutott - mondja büszkén a feleség - abból foltoztam be a kiégetett lyukat!

Keksz

Douglas Adams: Keksz

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.


Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"

Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.

Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.

- A feleségem ma egy csomó ember életét

- A feleségem ma egy csomó ember életét mentette meg.
- Hogyan?
- Reggel nem tudta beindítani a kocsit.