Kategóriák

Művész diákok festménynek öltöztek

GIF

1 010 pont

További viccek:

Bűnbánat

Egy fiatalember gyónni megy a paphoz.
- Atyám, én vétkeztem.
- Mi a vétked, fiam?
- A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.
A pap megfordul, és ránéz a fiúra:
- Ez nem bűn, fiam, csak egyszerű tévedés.

Kacsa

Egy állattenyésztő beviszi a kacsáját az állatorvoshoz azzal, hogy szegény állat nem tud enni. Az orvos megvizsgálja, és a következő diagnózist adja:
- Az a gond, hogy a kacsák felső csőre gyorsabban nő, mint az alsó része, így a kor előrehaladtával aszimmetrikus lesz a csőrük, ami megnehezíti az élelem megragadását. A megoldás az, hogy a csőr felső részéből le kell reszelni egy kicsit. Azonban óvatosan kell reszelni, mert a kacsák a csőrük felső részén található nyíláson keresztül lélegeznek, így ha túl sokat reszel le belőle, akkor ivás közben ez a nyílás víz alá kerül, amitől az állat megfulladhat.
Emberünk fogja az állatot, és hazamegy. Másnap visszamegy az orvoshoz. Az kérdi tőle:
- Na, hogy sikerült a reszelés? Tud már enni a kacsa?
- Nem, sajnos megdöglött.
- Pedig mondtam, hogy ne reszeljen le sokat a csőréből! Biztos megfulladt ivás közben!
- Nem, doktor úr, szegény pára már azelőtt megdöglött, mielőtt kivettem a satuból.

Egy frissen házasodott pár este...

Egy frissen házasodott pár este megérkezik egy hotelbe. A férj 70 éves, az ifjú feleség pedig csak 25. Reggel, az ebédlõben megjelenik a férj, dudorászva, frissen, fürgén, és egy hatalmas adag omlettet rendel. Nemsokára jön utána a felesége, kialvatlanul, rosszkedvûen, leül az asztalhoz és kér egy kávét. A férj hamarosan feláll, elnézést kér, és kimegy cigarettázni. A pincérnõ megszólítja a fiatalasszonyt:
- Ne haragudjon, de maga olyan csinos és fiatal, miért ment hozzá egy ilyen öreg emberhez? Nem tûnik túl boldognak.
- Ez a szélhámos átvert engem! Azt mondta, hogy 50 éven át spórolt. Azt hittem, hogy pénzrõl beszélt!

Felhasználó

A felhasználó - rendszergazdák szóhasználatában a júzer - van.
Megkerülhetetlen, ha nem lenne, ki kellene találni, sajnos érte van a számítógép. Miután a rendszergazda reggel kiterelte a rendszereket az ólból, az esti visszaterelésig napjának nagy részét a júzer dominálja: gesztikulál, arca elszínezőik, sír, üvölt, vinnyog, káromkodik, depresszióba esik, migrénes rohamot kap vagy kiújul a keszonbetegsége. Mióta a régi szép nyálcsorgatós mainframe-idők eltűntével az igazi és kevésbé igazi buherátorok bennfentes aranykora is kimúlt, a júzerek is elszaporodtak, mint a nyulak. Kezdetben vala a mainframe, ahol a rendszerprogramozónak nevezett gazdát és a júzert néha alig választotta el több annál, hogy az előbbit kifejezetten a buherálásárt fizették, az utóbbit meg kifejezetten másért.
Ekkor még a júzernek is több tisztelet járt, felhasználónak nevezték és illendően megsüvegelték. Az aranykor természetesen a miniszámítógép beköszöntésével, az on-line korszak hajnalán kezdett leáldozni, mikor a terminálok körül hirtelen nyájas júzerek kezdtek sertepertélni.
Azóta van a gazdáknak olyan érzése, hogy a júzerek intelligenciája állandó - az is az egyik mutatóujjukba szorult - csak a számosságuk növekedett. A júzer hétfejű sárkányként füstöli be az elsőként útjába került, és szakértőnek vélt illetőt, de egy különösen autentikusnak tekintett rendszergazdára vérs**pó piócaként képes rátapadni. A szeánszok során a rendszergazda lefordítja magában a kérdést számára érthető nyelvre. A válasz - annak a reményében, hogy a kérdező gyorsan távozik - rövid, pontos, és érthető.
A baj az, hogy a júzer ilyenkor vérszemet kap, és további kérdéseket tesz fel. Ettől a rendszergazda elveszíti türelmét, és nekiáll a júzert csúnyán összezavarni. Visszakérdez, vagy a továbbra is pontos válaszokat egyre kevésbé érthető technoblablában fogalmazza meg, míg végül a júzer szájából felhangzik a megváltó "értem", majd lógó orral, lealázva és tökéletesen összezavarva elkullog.
A júzer inkább számtalan, mint számos bűnei között a legfőbenjáróbb attrocitás a rendszergazda illendő megsüvegelése helyett a "hi sysop!" megszólítási formula alkalmazása. Hasonló bűn az absztrakciós képesség hiánya, amely az "any key" kétségbeesett keresésében nyilvánul meg, de ez már tíz éve is ősi eposz volt.
Internetes berkekben ismert sztorik a lábpedálként taposott egér és a reklamáció a tönkrement csészetartó miatt (értsd: letört a CD-ROM meghajtó tálcája a kávéscsésze alatt), de keresett már júzer római számokat a billentyűzeten, akart floppyt dugni a nyomtatóba, és állította váltig tanszékvezető egyetemi tanár hogy a "telnet ludens" programja azért felejtette el a jelszavát, mert a magával citált megszeppent egyetemi hallgató megnyomott egy gombot a PC-jén.
A júzer néha hatékonyan old meg nagyon bonyolult feladatokat. Igaz, ilyenkor jobb lett volna, ha bele sem kezd, mert a kár minden egyes alkalommal hatalmas, az általa használt program gyakran üzemképtelenné válik. Ezek azok a kizárólagos alkalmak, amikor a felhasználó hajlandó elismerni, hogy csinált valamit, és a segítséget is azzal indoklással kéri, hogy képtelen visszaállítani az eredeti állapotot. Az eseménysorozat reprodukálása kilátástalan, és gyakran nem csupán irreverzibilisnek látszik a folyamat, hanem ténylegesen is az. A kevesebb mint öt perces ámokfutás gyakran félnapos rendszergazdai munkát indukál.
A felhasználónak halvány fogalma sincs róla, hogy miben rejlik a memória és a merevlemez különbözősége, és melyiket mire, és miért arra használjuk, amire. Kísérletet sem tesz a számítógép hibaüzeneteinek elolvasára, a megértésükről ennek folyományaként már beszélni is felesleges. Amikor felemeli a telefont, úgy kezdi, hogy "nem működik a számítógépem" és inkább többé, mint kevésbé indignálódott. Ez az állítás bármit takarhat (elfelejtett a hálózatba bejelentkezni, vagy megpróbálta, de nem volt sikeres, vagy csak egyszerűen nem találja a Windows-ban a keresett program ikonját, esetleg elfelejtette a monitort, nyomtatót, ad abszurdum magát a számítógépet bekapcsolni), kivéve azt, hogy nem működik a számítógép.
A felhasználó sohasem felejti el a jelszavát, nem töröl le semmit, ilyesmit csak a gép tesz. Ilyenkor egyetlen konszenzusos állítás képzelhető el: csoda történt. Felesleges megmutatni neki, hol a hiba, lévén annak a képe úgyis mindig a vakfoltra esik.

A farkas és az előny

Megy a farkas az erdőben, talál egy méter előnyt.
A farkas megörül, felkapja és megy tovább.

Később megint talál a földön egy méter előnyt.
"Hú, de nagy szerencsém van!" - gondolja a farkas, ezt is felveszi, és továbbmegy.

Kis idő múlva megint talál egy méter előnyt, azt is felveszi.
Hazaér a farkas, de akárhogy próbálgatja, a 3 méter előny sehogy sem fér be az ajtón.

Erre a farkas:
- Na tessék, behozhatatlan előnyt szereztem!