Mórickának pénzre van szüksége és beszél egyik haverjával, aki azt mondja neki: "Ha hazamész mond azt, tudom a teljes igazságot!"
Jó, hazamegy Móricka. Mondja az anyjának:
- Tudom a teljes igazságot!
Az anyja ad neki 1 ezrest és mondja neki, hogy kussoljon.
Ugyanezt megteszi az apjával is: Õ is ad neki egy ezrest és mondja, hogy kussoljon.
Másnap mondja a postásnak:
- Tudom a teljes igazságot!
A postás mondja:
- Gyere keblemre fiam!
Hogyan beszéljünk magas lóról?
Ügyvédekkel: "Az ügyvédi pálya valóban nagyon vonzó. Főleg, ha az embert nem vették fel az orvosira..."
Tanárokkal: "Ha egyszer nekem is csak 9 hónapot kéne dolgoznom egy évben..."
Festőművészekkel: "A társadalomnak nagy szüksége van a festőkre. Mármint a csupasz falaknál minden jobban mutat, nem?!"
Sportolókkal: "Szórakoztató lehet, ha valakinek ilyen hosszúra nyúlik a gyerekkora."
Könyvelőkkel: "Egyszer nekem is volt könyvelőm... aztán vettem egy zsebszámológépet."
Politikusokkal: "És a kedves mama tudja, hogy miből él a fiacskája?"
Külföldiekkel: "A kiejtése alapján nem is hinné az ember, hogy beszéli a nyelvünket."
Vízvezetékszerelőkkel: "Mindig magára fogok gondolni, valahányszor lehúzom a vécét."
Manökenekkel: "Ha így néznék ki, mint maga, én sem gondolkodnék".
- Képzeld, a falióránk leesett a falról! Ha egy másodperccel hamarabb történik, pont az anyám fejére zuhan!
- Ez a rohadt óra mindig is késett…
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Az áruházban a vevő odamegy az eladóhoz:
- Már két órája próbálgatom az önök modelljeit, de egyik sem felel meg.
- Próbálkozzák talán a kalaposztályon, hölgyem! Ez ugyanis a lámpaernyőosztály.
Ha hasad a hajnal, akkor hátad az alkony?
Pap is ül a repülőgépen.
- Atyám, egy kis konyakot? - kérdezi a légi utaskísérő.
- Milyen magasan vagyunk? - kérdezi a pap.
- Tízezer méterre a földtől.
- Akkor sajnos nem lehet.
- Miért nem?
- Mert túl közel vagyok a főnökhöz.
- Miért van a szõke nõ ágya felett egy A betû?
- Hogy el ne felejtse mit kell mondania szeretkezés közben!
Chuck Norris tele tárral is játszott már orosz rulettet. És nyert.
