Megy Ruhat az erdőben. Jön vele szembe a...
Megy Ruhat az erdőben. Jön vele szembe a farkas. Azt mondja neki Ruhat:
- Na farkas, most megeszlek!
Azzal hamm, bekapja a farkast és megeszi. Megy tovább Ruhat az erdőben és most meg a medve jön vele szembe. Neki is mondja Ruhat:
- Na medve, most megeszlek!
Hamm, be is nyeli a medvét és megeszi. Tovább ballag Ruhat, egyszer csak szembe jön vele az ember. Ruhat ismét:
- Na ember, most megeszlek!
Mire az ember:
- Nem, én eszlek meg téged! Hamm, megeszi Ruhatot.
Mi ebből a tanulság?
Hogy nem a Ruhat eszi az embert!
További viccek:
- Miért fordult vissza Kohn az elefántvadászatról?
- Nem tudom.
- Sérvet kapott a csali cipelésétől.
Interkontinentális repülőjáraton a személyzet nyugodtan kávézik a kabinban, mikori egy farkas töri rájuk az ajtót.
Gondolkodás nélkül elkapja a kapitány grabancát, és szól:
- Téged most felfallak!
- Ne egyél meg farkas koma! Én vezetem a gépet, ha megeszel, ki fog leszállni?
- Na jó. Akkor másodpilóta téged.
- Jaj engem se egyél meg, mert a kapitánynak szüksége van rám, hogy biztonságosan földet érjünk.
Ekkor lép be a kabinba az egyik stewardess.
- Akkor nincs más hátra, téged kell megennem.
- Hát egyél, de figyelmeztetnélek, hogy ebben az esetben leszállás után téged dugnak meg a pilóták.
A plasztikai sebész kitalált egy új módszert az arcbőr feszessé
tételére. Magyarázza a páciensnek:
- Egy rejtett csavart operálok a feje tetejére. Amikor úgy érzi, hogy a bőr egy kicsit ráncosabb, csak egy apró csavarás, és újra feszes az arca.
A nőnek nagyon tetszik a dolog, aláveti magát a beavatkozásnak. Néhány hónap múlva azonban visszajön az orvoshoz.
- Doktor úr! Nézze, milyen zacskók lettek a szemem alatt!
- Asszonyom! Azok nem zacskók, hanem a mellei. És ha még sokat tekergeti azt a csavart, hamarosan szakálla is lesz!
Anasztázia grófnő a fürdőszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na, de Jean – mondja a grófnő -, miért nem kopog, mielőtt bejön? Mi van ha éppen nem vagyok felöltözve…
- Az ki van zárva, méltóságos asszony, mielőtt én belépek, előbb mindig belesek a kulcslyukon.
A kozák katona horgászik a tóban, egyszercsak horgára akad egy aranyhal.
- Kozák! Ha visszaengedsz, teljesítem három kívánságodat.
Természetesen visszaengedi és gondolkodik, hogy mi is legyen az első kívánság.
- Ne fogjon a kard!
- Rendben- mondja az aranyhal.
- Ne fogjon a golyó!
- Rendben- mondja az aranyhal.
De mi legyen a harmadik kívánság, töri a fejét a kozák. Ahogy gondolkodik meglát messze a domb tetején legelészni egy lovat.
- Legyen akkora micsodám, mint annak a lónak!
- Rendben- mondja az aranyhal.
Este a kocsmában rengeteg kozák katona iszogat.
- Ezt nézzétek meg! - kiált a kozákunk. - Gyere Alekszej, vágj rám a kardoddal!
- Ne izélj velem, csupa vér leszel, engem meg lecsuknak! - mondja Alekszej.
- Vágj csak rám! - biztatja.
Addig-addig, míg Alekszej hatalmasat vág a kardjával kozákunkra. Nagy szikrázás, a kard kicsorbul. Felhördülnek a kozákok.
- Ez igen!
- Ez még semmi! Vologya! Lőj rám a pisztolyoddal!
- Na ne! Te meghalsz engem meg lecsuknak - szabadkozik Vologya.
Addig-addig biztatja kozákunk Vologyát, míg az rálő egyenesen a szívére. A golyó nagyot koppanva lepattan a kozák testéről.
- Ez igen! - kiabálnak a kozákok.
- Ez mind semmi, ezt nézzétek meg! - mondja a kozákunk, miközben letolja a nadrágját.
A kozákok felhördülnek:
- Hú, mekkora p*na!!!
Vannak, akik azt mondják, hogy a valóság sokkal meglepõbb lehet, mint bármilyen kitaláció. Õk valószínûleg még sosem hallották egy tizenéves lány magyarázatát a hajnali három órás hazaérkezés után.
Arisztid látja, hogy Tasziló valamit fest:
- Mi ez, Arisztid?
- ??rdög.
- És szarva van?
- Nem, festve.
Egy srác üldögél otthon, épp tekeri a jointot, egyszer csak csöngetnek. Kiszól:
- Ki az.
- A halál vagyok, érted jöttem!
Hát a srác nem tud mit csinálni, ajtót nyit és ennyit mond:
- Hát ha menni kell, menni kell, de legalább elõtte szívjuk el ezt a füves cigit, ha már megtekertem.
A halál rááll, beszívnak, röhögnek, kivannak. Eltelik az idõ, a halál megszólal:
- Miért is jöttem?
- Nem tudom - mondja a srác.
- Na mindegy, megyek, késõre jár.
A halál elmegy, másnap megint kopogtat az ajtón, a csávó megint épp füves cigit teker.
- Hát Halál, látom megint jöttél, vigyél, nem bánom, de azért ezt a cigit még tegyük el.
A halál megint rááll a dologra, nem siet, amúgy is bejött neki a dolog.
Elszívják a cigit, kutyául kilesznek. Eltelik az idõ, megkérdi a Halál:
- Minek is jöttem?
- Fogalmam sincs.
- Akkor megyek, nagyon eltelt az idõ.
A Halál elmegy, ám másnap megint kopogtat hõsünk ajtaján, aki ezúttal is épp a napi cigijét sodorja. A Halál megszólal:
- Most sietek, úgyhogy szívjuk el azt a cigit, azt már itt se vagyok.
