Kovács a fõnõkének panaszkodik:
- A Szabó mindig seggfejnek nevez!
- Szabó, jöjjön ide! Ha mégegyszer seggfejnek nevezi Kovácsot, kirúgom.
Másnap Kovács megint a fõnöknél van.
- Na mi van? Megint leseggfejezte?
- Nem. De ahogy ittam a reggeli kávémat, rámszólt: "Mi van kolléga, beöntés?"
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem?
- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam ? mondja Mrs Smith.
- Tényleg? ? lepődik meg a fotós. ? Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom.
- Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet?
- Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel.
- Úristen, az nagyon sok? ? sóhajtja Mrs Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele.
- Hát, nem is tudom? ? motyogja Mrs Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt:
- Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam!
- Úristen! ? kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat.
- Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást.
- Négy-öt sorban? ? kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen ? mondja a fotós. ? Az anyjuk nagyon hisztis volt. több, mint három óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, csomagoltam és hazamentem.
- Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm? felszerelését? ? hajol előre Mrs Smith.
- Igen, így volt. Nos, asszonyom, ha készen áll, akkor behoznám az állványomat.
- Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?? A fenébe, hát nem elájult?
Szőke tanulóvezető az oktatóhoz:
- Mennyire van szükségem, hogy tudjak vezetni?
- Körülbeül háromra...
- Három órára? Az jó.
- Dehogyis! Három autóra!
Pistike meséli otthon:
- Anya, ma a buszon találkoztam István királlyal.
- Hát az meg hogy lehet?
- Ültem a buszon és erre megszólalt egy férfi: Szevasz István, 1000 éve nem láttalak.
?A világ legegészségesebb dolga a születésnap, ugyanis minél több van egy embernek, annál tovább él!? (KÉS®)
- Mi történik akkor, ha elsüllyed egy hajónyi v****a???
- Feláll a Titanic.
Két rendõr beszélget:
- Fázik a kezem.
- Akkor tedd zsebre!
- Nem tudom, mert ott van a kesztyûm!
- Honnan tudja a vak ejtõernyõs, hogy közeledik a Föld?
- ???
- Lazul a vakvezetõkutya póráza.
Mórickáéknak a magyar órán a mindenesetre kifejezést kell példákkal megmagyarázni. Évike jelentkezik:
- Az én apukám ma reggel elment dolgozni. Nem esett az eső, de mindenesetre vitt magával ernyőt.
- Nagyon jó - mondja a tanár. - Móricka?
- A nagybátyám katolikus pap. Nem használja, de mindenesetre neki is van.
