Ki az abszolút türelmes?
1. Aki addig simogatja a vasmacskát, amíg dorombolni nem kezd.
2. Aki kivárja, míg új fogat növeszt a fésű.
3. Aki addig rázza az aludt tejet, amíg fel nem ébred.
4. Aki addig kacsintgat a tyúkszemének, amíg vissza nem kacsint.
Az amcsi, a francia és a cigány a feleségeikről beszélgetnek.
Mondja az amcsi:
- Amikor az én drága Jennym lovagol, a lábait a földön húzza. Na persze nem azért, mert olyan kicsi lova van, hanem mert olyan szép hosszúak a lábai.
A francia:
- Reggel a tenyeremmel átölelem a kedvesem derekát, felemelem, megpuszilom, leteszem, és elmegyek dolgozni. No persze nem azért, mert olyan nagy lapátkezeim vannak, hanem mert a kedvesemnek oly karcsú a dereka.
A cigány:
- Amikor reggel elmegyek dolgozni, ráütök a feleségem seggére, az megrázódik, de amikor hazajövök munkából, még mindig rezeg.
No persze nem azért, mert olyan nagy a segge, hanem mert olyan gyorsan hazajövök a munkából...
A túlvilágon találkozik Hannibál, Szulejmán és Napóleon.
- Ha nekem egyetlen orosz T34-es tankom lett volna, nem álltam volna meg Róma kapui előtt! - kezdi Hannibál.
- Ha nekem a nándorfehérvári csata idején egyetlen orosz MI-8-as helikopterem lett volna, most nem harangoznának délben. - mondja Szulejmán.
- Hát igen! - folytatja Napóleon - Ha nekem olyan újságom lett volna mint a Pravda, máig sem tudná senki hogy elvesztettem a waterlooi csatát.
Fazon sétál a Central Parkban, amikor is észreveszi, hogy egy pitbull rátámad egy kissrácra. Odarohan, megragadja a nyakörvet és addig szorítja, míg a kutya megfullad. Mindenki ünnepli a fazont, köré özönlenek az újságírók.
- Akkor holnap lehozzuk a hírt azzal a címmel, hogy "A hős New York-i megmentette egy kisfiú életét"
- Az igazat megvallva nem vagyok New York-i.
- Akkor "Amerikai hős megmentette egy kisfiú életét a kutyatámadásban"
- Nem is vagyok amerikai.
- Akkor hova valósi?
- Pakisztani vagyok.
Másnap az újságok címlapján:
"Iszlám fundamentalisták szerencsétlen kutyákat kínoznak a Central Parkban -- Az FBI keresi az Al-Kaida szálat."
Megyek a nyilvános vécére, amint leültem, megszólalt mellettem egy hang:
- Szia! Hogy vagy?
Kicsit megzavarodtam, mert a vécében nem szoktam beszélgetni, de azért válaszoltam:
- Kösz jól.
Megint megszólal ugyanaz a hang:
- Mit csinálsz?
Minél hamarabb be akartam fejezni a vécézést, de azért válaszoltam:
- Azt, amit te, végzem a dolgom.
Már rohantam volna el, de megint megszólalt az a hang:
- Átmehetek hozzád?
Ez már nagyon durva volt, de illedelmesen válaszoltam:
- De uram! Maga is és én is végzem végezzük a dolgunkat, úgy hogy akkor ne zavarjuk egymást!
Már rohantam volna el, de újra megszólalt a hang:
- Bocs szivem, most le kell tennem, mert valamilyen őrült a nyilvános vécéből válaszolgat a kérdéseimre.
Két svéd favágó vágja a fát az erdőben. Egyszer csak az egyik fogja a baltáját és levágja a másik karját. Mire az:
- Te, ez most vicc volt vagy komoly?
Az első kihuzza magát:
- Persze, hogy komoly.
- Na csak azért, mert viccnek egy kicsit durva lett volna.
Három árva kisróka megbeszéli, hogy először a legidősebbik menjen el vadászni. El is indul. Elfutnak a vadak, elrepülnek a madarak, csak egy varjú marad egy fa tetején sajttal a csőrében. Mondja neki a róka:
- Hogy te milyen gyönyörű vagy! És milyen szépek a tollaid!
A varjú oda se figyel.
- Te varjú, voltál te közmunkára fogva?
- Igen! - mondja a varjú és kiesik a sajt a szájából.
Aznap jóllaknak a kisrókák. Másnap a kisebbik róka megy vadászni. Elfutnak a vadak, elrepülnek a madarak. Megintcsak a varjú marad az elmaradhatatlan sajttal a csőrében. A róka elkezdi dicsérni. Semmi. Kérdi tőle:
- Te varjú, voltál közmunkára fogva?
A varjú kiveszi a csőréből a sajtot, beteszi a szárnya alá.
- Igen!
- És merre?
- Arra! - mutatja a varjú és kiesik a szárnya alól a sajt.
A rókák megint jóllaknak. Harmadnap a leggkisebbik megy vadászni. Megint csak a varjú marad. Elhangzanak a szokásos dicséretek majd megkérdi a róka:
- Hé varjú koma! Voltál te közmunkára fogva?
(szárny alá teszi a sajtot)
- Igen!
- És merre?
(másik szárny alá teszi a sajtot)
- Arra!
- Tudtad, hogy megint lesz?
(fejéhez kapja mind a két szárnyát)
- Óóóó! Jaj, csak azt ne!
- Tudod, milyen fontos szerepe van a víznek az életünkben?
- Igen, miért?
- Nos, ha nem lenne víz, nem tudnánk megtanulni úszni, és mind megfulladnánk.
- Jean, hozza ide a távcsövemet!
- Jó, de minek uram?
- Mert egy távoli rokonom temetésére megyek.
