Két régi cimbora beszélget. Egyikük megkérdi a másiktól:
- Te, ha én elmennék hozzátok és teherbe ejteném a feleséged, miközben te horgászni vagy, akkor utána ellenségek lennénk?
A másik elgondolkozva vakarja a fejét:
- Hát azt nem tudom, hogy ellenségek lennénk-e, de hogy kvittek igen, az biztos.
Amerikában az egyik reggel rendkívüli hírt olvasnak be az összes TV- és rádiócsatornán:
- A múlt éjjel egy ismeretlen személy repülőgépről gyilkos vadméhek ezreit szórta le a keleti partvidéken. Kérünk mindenkit, hogy aki teheti, az elkövetkezendő napokban ne mozduljon ki otthonról, hanem maradjon a lakhelyén és minden rést fedjen be sűrű hálóval egészen addig, amíg a rovarok kiirtása be nem fejeződik!
Az országban kitör a pánik, mindenki kétségbeesik. Aki él és mozog, az a katasztrófa-elhárítással van elfoglalva. Ugyanaznap este ismét beolvasnak egy hírt:
- Hölgyeim és Uraim! Önök egy áprilisi tréfa áldozataivá váltak. Természetesen szó sincs semmiféle vadméhekről. Az ismeretlen merénylő valójában egy halálos kór vírusait szórta szét a levegőben...
Két székely atyafi nézelődik a vásár után a brassói Fekete templom körül. Csodálják az öreg építményt, megnézik a Honterus-szobrot, majd távolról nézik a tömött tornyot, melynek ablakain át jól látszik a nagyharang.
- Mondja, bátya - szól a fiatalabbik - hogyan kerülhetett az a hatalmas harang a toronyba?
- Hát hogyan másképp, mint csengettyű korában?
Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
- A kérdés így hangzott: "Írja le, hogyan mérhetõ meg egy felhõkarcoló magassága egy barométer segítségével!"
- Az egyik hallgató válasza:
"Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhõkarcoló magasságával."
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetõsen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetõsége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idõ. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elõ. A biztos nógatására aztán belekezdett:
- Nos, az elsõ ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhõkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt idõt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a "H = 0.5g x t négyzet" képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
- Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhõkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
- De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetõn megmérve a gravitációs erõt, a "T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)" képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
- Vagy, ha esetleg a felhõkarcoló rendelkezik tûzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerû szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
- De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetõn mérhetõ nyomás különbözetébõl is megállapítható a felhõkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhõkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: "Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!"
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és õ a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)
- Hogy hívják az influenzás házasokat?
- ???
- Lázaspár.
- Mondd, mama, igaz, hogy a húsvéti tojásokat a nyuszik tojják?
- Igaz, kisfiam.
- És azokból a tojásokból is kiscsibék kelnek ki?
- Igen.
- Na, szép kis erkölcsök uralkodnak nyúléknál!
Egy orosz paraszt reggel kimegy a földre kapálni. Összeszedi magát, de a kapuban megáll:
- No! Lenin könyv nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben! Mehetünk!
A falu végén ismét leellenőrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági igazolvány nálam van, Pravda nálam van. Mehetek tovább!
Kiér a földekre, megint végignézi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben... Hű a p***ába, a kapát meg otthon felejtettem!
A szórakozott professzorhoz így szól a felesége munkába indulás előtt:
- Ne felejtsd el, hogy elköltözünk az új lakásba. Délután gyere egyből oda, mert a régi lakás üres lesz. A prof persze elfelejti, és megérkezvén, tűnődve dörmög a bajsza alatt az üres lakásban:
- Aha, tehát nem jó helyen járok. De mit is mondott az asszony, hova költözünk?
Mivel nem jut eszébe az új cím, kimegy az utcára, ahol meglát egy kislányt. Megszólítja.
- Kislány! Nem láttál erre egy teherautót sok bútorral megpakolva?
- De igen! – válaszolja a kislány.
- És nem tudod véletlenül, hova mentek?
- Dehogynem, apa. Gyere, megmutatom!
- Hogy hívják az olvasó juhászt?
- Nyájas olvasó.
