Két ember túrázik a dzsungelben.
Egyszercsak megszólal az egyik:
- Te, hogy hívják azt az állatot, aminek 5 szeme van, húsz lába, és a fogaiból csöpög a méreg?
- Nem. Miért, te igen?
- Én se, de szerintem szedd le a válladról...
- Apu, én nem akarom nézni a napfogyatkozást!
- Dehogynem, akarod! Mit gondolsz, mért kormoztam be az üvegszemed?
A részeg a villanyoszlopot rázza:
- Engedjenek be!
Odalép a rendőr, megkérdi:
- Mit csinál itt, jóember? Be akar menni?
- Hát persze, de nem engednek be!
Felnéz a rendőr:
- Pedig itthon vannak, ég a villany!
Fut a csiga az erdõben, és összetalálkozik a medvével. A medve megkérdezi:
- Miért futsz csiga?
- Te még nem hallottad? Kitört a komunizmus az erdõben! Nekem van házam, a feleségemnek van háza és a gyerekeinknek van háza. Gyorsan elmegyek mielött mindenünk elveszik!
Erre a medve is elkezd futni. Futásközben találkozik a rókával. A róka megkérdezi:
- Miért futsz medve?
- Te még nem hallottad? Kitört a komunizmus az erdõben! Nekem van bundám, a feleségemnek van bundája és a gyerekeinknek is van bundája. Gyorsan elmegyek mielött mindenünk elveszik!
Erre a róka is elkezd futni. Egyszer csak megáll. Gondolja magában:
- Várjunk csak! Vörös is vagyok, sunyi is vagyok... inkább beállok a pártba!
Odarohan a kislány a pápához:
- Boldog névnapot Szentatyám!
- Köszönöm kislány, de hát ma nincs se János, se Pál!
- Jó, jó, de másodika van!
Arisztid belépett Taszliló irodjába, akit holtan talált.
-Ezt megmérgezték - gondolta Arisztid, miközben Tasziló hátából kiálló baltát símogoatta...
Egy fiúzsiráf és egy lányzsiráf bemennek a kocsmába és elkezdenek inni.
Egyszercsak a fiúzsiráf elhányja magát és elájul.
Azt mondja a lányzsiráf a kocsmárosnak:
-Úgy látszik, Apu ma nem bírja a piát…
Mire a kocsmáros:
-Puma? Azt hittem, zsiráf…
A földrajztanár felszólítja Mórickát:
- Definiáld nekem a szél fogalmát!
- A szél olyan levegő, amelyiknek sürgős dolga van.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas birodalom. Ennek a birodalomnak volt egy mindeki által tisztelt, bölcs és hatalmas királya. Ennek a bölcs királynak egyszer a fülébe jutott a hír, miszerint hatalmas birodalmának legtávolabbi csücskében él egy szegényember, de olyan nagyon szegény, mint senki más széles e világon.
Gondolta a király, ez így nem jó, hogy pont az ő birodalmában él a világ legszegényebb embere, úgyhogy elhatározta, magához hívatja, és gazdagon megjutalmazza.
El is küldött egy hírnököt a szerencsétlen flótáshoz azzal az üzenettel, hogy siessen hozzá a fővárosba, amilyen gyorsan csak telik tőle.
Természetesen a szegényembernek nem volt se szekere, se lova (az autóról meg még nem is hallottak akkoriban), úgyhogy gyalog indult el a király színe elé.
átvágott árkon bokron, megmászta a legmagasabb hegyeket, bejárta a legsötétebb erdőket, semmi nem tántoríthatta el céljától, mert tudta, hogy szent kötelessége teljesítenie királyának parancsait.
ámde egyszercsak elért a birodalom legnagyobb, és leggyorsabb sodrású folyójához, mely olyan széles volt, hogy nem látta a túlpartot. Balszerencséjére a folyó éppen meg volt áradva, így csónakok nem jártak rajta, híd meg nem épült a két part között a nagy távolság miatt.
Szegény barátunk teljesen kétségbeesett, hogy most nem tudja teljesíteni királya parancsát, és végső elkeseredésében úgy döntött, megpróbálja átúszni a folyót.
Bele is vetette magát a vízbe, de az ár azonnal magával ragadta.
Élt akkoribana folyóban egy igen ritka halfajta, melynek egyedei akár 6-7 méter hosszúra is megnőttek. Hatalmas mérete miatt a fajt lóhalnak nevezték. Ennek a lóhalnak volt még egy, történetünk szempontjából lényeges tulajdonsága: állában hatalmas üreg volt található, melybe akár egy ember is belefért.
Hősünk szerencséjére, mielőtt megfulladt volna a sebes sodrású folyóban, bekapta őt egy ilyen lóhal. Szegény pára úgy tervezte, hogy most jól fog lakni a zsákmánnyal, ámde a szegényembert sem ejtették a fejére: gyorsan elbújt az állüregben.
Napokig utazott étlen-szomjan az ember a hal szájában, hasztalan próbált meg kijutni onnan.
Azonban a hal sem tudta lenyelni kényszerű utasát,így végül megelégelte a hiábavaló küzdelmet, és kiköpte a fickót, pont a megfelelő partra.
A szegényemeber megszárította ruháit, és most már végre befejezte útjat uralkodójához.
És amikor megérkezett, hangzott el szájából az azóta szállóigévé vált mondás:
-Felséges királyom, LÓHAL áLLáBAN érkeztem hozzád!
