Két asztronauta áll a Mars bolygón s felváltva bámul a Földre, az űrrakétára, a Marsra, egymásra, megint a Földre, a rakétára...
Az egyikük nem bírja tovább és felkiált:
- Ne rám bámulj, bazzeg, nem én vágtam rá a kulcsra az ajtót!
A pubban a skót kér egy skót whiskyt. A mellette álló amerikai Bourbont követel. Általános megdöbbenésre az ír is egy skót whiskynél köt ki. Barátunk szemérmesen mentegetőzik:
"Tudjátok, este színházba megyek, és nem akarom, hogy whiskyszagom legyen."
- Milyen az új barátod, Kitti?
- Kimondottan vonzó! A gyönyörű kék szeme az anyjáé, a piros Porschéja pedig az apjáé.
- Milyen az ideális nő?
- 120 magas és kockaalakú feje van, hogy a söröskorsó ne essen le róla.
Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?
A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.
Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.
Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.
A férj hazamegy a vadászatról és a felesége kérdi, hogy van-e valami.
Mire a férj:
- Képzeld, elejtettem egy nyulat.
- Na és? Hol van? - kérdi a feleség.
- Mondom, hogy elejtettem!
-Mi a különbség a szúnyog és a szőke nő
között?
-???
-Amikor a szúnyog szív,neki nem kell simogatni a fejét...
Egy úriembert a villamoson megszólít egy jóképű srác:
- Megkeféltem a feleséged! - majd továbbáll.
Ez megismétlődik az elkövetkező három napon is. A lassan idegessé váló férfi elmeséli a történteket a feleségének.
- Ugyan már! Csak ugratni akar valaki! - mondja az asszony.
Másnap a villamoson ismét megjelenik a fiatalember:
- Mi van öregem? Panaszkodunk, panaszkodunk?
- Mi a hasonlóság az anyós és a hegyi ösvény között?
- ???
- Hogy mindegyik egy csapás!
