Levél a télapóhoz
Kedves Télapó!
Azzal a kéréssel fordulok Hozzád, jó volna, ha a karácsonyi ajándékot újra Te hoznád, mint kiskoromban. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az az újítás, miszerint az ajándékvásárlást a szüleimre és egyéb rokonaimra bíztad, nem vált be. Ezek sóherek kérlek szépen. Már tavaly is akartam Neked írni, amikor azt a színesceruza-készletet kaptam, hogy itt valami nem stimmel. Merthogy eredetileg villanyvonatot kértem. Na már most, lehet, hogy a villanyt egy l-el írtam, a vonatot meg egy t-vel, pedig múlt idő, de ez egyik sem akkora hiba, hogy színes ceruzának olvassák tévedésből. Itt csak szándékosságot tudok feltételezni. Márpedig előre megfontolt szándékkal színes ceruzát venni karácsonyra, hát enyhén szólva nem stílusos. Akkor se, ha a magatartásom esetenként kívánnivalót hagy maga után. (A pokolba kívánnak néha ugyanis.) Gondoltam is, hogy beszólok az ősöknek, aztán úgy döntöttem, adok még egy esélyt. De amikor tegnap a szekrény mélyén az apám gatyái mögé rejtve megtaláltam a mesekönyvet a távirányítású versenyautó helyett, betelt a pohár. Ez már tendenciózus, ha érted, mire gondolok. Persze az ember nem szívesen panaszkodik az őseire. Végül is ők hozták a világra. (Apás szülés volt.) De hogy a hátrányos helyzetű Norbi is Batmant tudjon kapni, én meg csak ceruzát, hát ez olyan helyzet, amit nem akarok tovább színezni. Norbi egyébként azért hátrányos helyzetű, mert az apukája híres ügyvéd, aki minimálbéren van bejelentve, de szerencsére kapnak rendszeres önkormányzati segélyt. Az én őseim viszont bérből és fizetésből élősködnek a nemzet testén. Ezért előnyös helyzetűnek számítok. Jogilag. Anyukám azt mondja, azért lesz csak mesekönyv az ajándék, mert karácsonyra kishúgit hoz a Télapó. Nem tudom, hogy Neked szóltak-e erről a projektről, de amilyen szerencsétlenek, elképzelhető, hogy Te tudod meg legutoljára. Felvetném, hogy nem ártana néhány napot csúsztatni az átadás-átvételt, mert ha a húgi csak jövőre érkezne, kapásból 40 ezer forinttal többet érne...
