Jean benn fekszik a korházban nagyon betegen, és már haldoklik. Bejön meglátogatni az uraság hûséges szolgáját, megáll az ágy végében és így szól:
- Jean, mi ez az egyre távolodó cipõkopogás?
- Elment az életkedvem uram!
Kevés vagy, mint Kiszel Tündének a szemöldökcsipesz!
- Ön férjnél van?
- Nem, hét éve özvegy vagyok.
- Gyereke van?
- Igen, kettő. Egy négyéves és egy kétéves.
- De hisz a férje hét éve meghalt!
- Ő igen, de én élek.
- Honnan lehet tudni, hogy meghalt a vakond?
- Felülről szagolja az ibolyát.
Két régi barát összefut az utcán. Örömmel üdvözlik egymást.
- Nahát, évek óta nem láttalak! Mesélj, mi történt veled azóta! - mondja egyik a másiknak.
- Nagyon jól éltem egy darabig. Volt sok pénzem, gyönyörű házam, jó kocsim, és egy barátnőm, aki imádott. Aztán egyszer csak odalett az egész...
- Hogy-hogy?
- A feleségem rájött mindenre.
Az amatőr horgászt megkérdik, fogott-e már életében valamit. Így felel:
- Még nem, de ennek a tónak az összes halát úgy megszelídítettem már, hogy mind a horgomról esznek.
Az állatkert igazgatójához felvételre jelentkezik egy férfi.
- És ért maga az állatok gondozásához? - kérdi az igazgató.
- Ahhoz nem nagyon.
- Akkor milyen alapon kéri a felvételét?
- Nagyszerűen tudok bolhából elefántot csinálni.
A férj az éjszaka kellős közepén felébreszti feleségét:
- Drágám, itt a gyógyszered!
- Milyen gyógyszer?
- A fejfájásod ellen.
- De hát nekem nem is fáj a fejem.
- Nem? Akkor végre kefélhetünk.
- Jean! Milyen hideg van mostanában!
- Na ja, uram, itt vannak a fagyosszentek!
- Maga hülye! Akkor miért nem engedi be őket?
