További viccek:
Jelezni kell!
A buszon egy alacsony növésű nénike jelezni szeretett volna, hogy le akar szállni. De mivel pici volt, nyújtózkodnia kellett, és a nagy akarásnak púzás lett a vége.
Erre egy csávó aki szinten végignézte a műsort, odaszólt:
- Ez az mama, ha nem éri el, lője le!
El al
- Mi hiányzik egy izraeli repülőgépről?
- ???
- 3 kg fityma.
- Mi az, ugat és focizik?
- Mi az, ugat és focizik?
- Labdarúgó EB.
Három nyuszi kiszabadul a nikotintesztelõ...
Három nyuszi kiszabadul a nikotintesztelõ laboratóriumból. Futnak-futnak, míg egy káposztával teli mezõre nem érnek. Ott jól belaknak, azután elszenderednek. Másnap továbbmennek és megismerkednek három nyuszilánnyal, majd egész éjjel velük mulatnak.
A harmadik nap reggelén megkérdi az egyik:
- Na fiúk, mit gondoltok, visszamenjünk a káposztaföldre, vagy a lányokat kellene ismét megkeresnünk?
Azt mondja a másik:
- Hát engem nem érdekel, hogy ti ketten mihez fogtok, én megyek vissza a laboratóriumba, mert majd meghalok egy cigiért!
Barátok
Két részeg beszélget:
- Te, én gondolkodtam a tegnapi balhé óta, legyünk barátok!
- Hülye vagy, hogy néznénk ki csuhában?!
Hova dugja a cigány felesége a pénzt, hogy az
Hova dugja a cigány felesége a pénzt, hogy az ura ne találja meg?
A szappan alá!
Horoszkóp
Feleség a férjének reggel, az ágyban:
- Te, Béla, elolvastam a mai horoszkópodat. Legjobb, ha fel sem kelsz!
Csak egy Anya?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.





