Adoptálás

Idősebb amerikai úr 2 kicsi gyereket adoptál, egy szőke orosz kisfiút, és egy vietnámi kislányt. A boltban az eladó nagyon furán nézi a kis családot, majd megkérdezi:
- Ezek a maga gyerekei?
- Igen.
- Adoptálta őket?
- Igen.
- Gondoltam, mert maga túl öreg már ilyen kis kölykökhöz...

294 pont

További viccek:

Polietilén pingponglabda

Volt egyszer egy kis család. Apa, anya, kisfiú. amikor a kisfiúnak először sikerült egy egész napon át tisztán és szárazon tartania a pelust, úgy 3 éves kora körül, az apja azt mondta:
- Kisfiam, nagyon büszke vagyok rád. Csak így tovább. Mit szeretnél kapni ezért a szép eredményért?
A kisfiú bájos mosollyal azt felelte:
- Hájom pijosz pinponlabdát, apuci!
- Jól van kisfiam, megkapod. - simogatta meg fiacskája fejét a büszke atya.
Eltelt pár év, s a fiúcska elérte az iskoláskort. Az apja, mikor kézenfogva elkisérte az iskolába, mesélt neki arról a sok érdekes dologról, amivel majd találkozhat, és azt is mondta neki:
- Kisfiam, Nagyon örülök, h immár iskolás lettél. gondoltam, veszek neked valami ajándékot. Mit szeretnél?
- Apukám, szeretnék három piros pingponglabdát.
- Rendben.
Hamar eltelt az első a tanév, s a fiúcska kitűnő bizonyítványt vitt haza. Az magához ölelte és azt mondta neki:
- Kisfiam, nagyon ügyes voltál. Szeretnélek valamivel megajándékozni. Mit adhatok neked?
- Csak három piros pingponglabdát kérek, apuci.
A férfi bólintott, s fiúcsaka ismét megkaphatta, amit kért.
A következő iskolaévben ismét szuperjó volt a bizonyítványa, s boldog atya a szokásos kérdéssel fodult hozzá, amire a szokásos választ kapta.
Eltelt így az egész általános iskola. A fiúcska folyamatosan kiváló eredményt nyújtott, s sosem kért mást apjától, csak három piros pingponglabdát. Közben eljárt sportolni is, ahol szintén kimagasló volt a teljesítménye, valamint zenét is tanult, melyben tanárai átütő erejű tehetségnek tartották, s sorra nyerte a sport- és a zenei versenyeket.
S minden alkalommal három piros pingponglabdát kért apjától, mikor az meg akarta jutalmazni.
Az apja eleinte csak mosolygott, csacsi gyerekségnek tartotta fia vonzalmát a piros pingponglabdák irányában. Aztán később, amikor a fiú középiskolában sem tett le erről, már egyre inkábban furcsállotta a dolgot. De nem az a fajta ember volt, aki gátat vet a fia vágyainak, pláne, ha az ilyen könnyen és olcsón teljesíthető, hát minden alkalommal szó nélkül megvette az újabb adag pingponglabdát.
Elérkeztek immár az érettségihez, amit - természetesen - kitűnően abszolvált a fiatalember, s - megint csak természetesen - pingponglabdát kért, hármat, pirosat ajándékba.
Ekkortájt már komoly nehézségekbe kezdett ütközni a rengeteg kis piros golyó tárolása, de szerencsére nem éltek ők rosszul, hát megengedhették maguknak, h egy nagyobb lakásba költözzenek, melyben egy teljes szoba a pingponglabda-gyűjtő szenvedélynek volt szentelve.
A fiút persze felvették egyetemre, s ő hozta szokásos formáját - mindig, mindenben a legjobbat nyújtotta. Hamar elszállt az öt év, s lassan tele lett a labdás szoba is.
Az apa akkortájt már sokat tépelődött azon, vajon mit is gondoljon erről a szenvedélyről. Úgy vélte, nem árthat vele, ha egyszer végre megkérdezi az okát. Lassan kezdett beleőrülni, h nem érti, mi a szándéka a fiának. Úgy döntött tehát a diplomaosztó ünnepségre készülődve, h nem vár tovább a spontán kámingáutra, igenis szemtől-szembe megkérdezi a fiát, mi ez a pingponglabda-mánia. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja: balaeset történt a diával, azonnal rohanjon a kórházba.
Az apa kétségbeesetten száguld. Az intenzíven találja fiát, élet-halál közt lebegve. Az orvosok szerint halálos a sérülés, nem sok van hátra a fiúnak. Az apa Zokogva rogy ágya mellé, szorongatja a kezét, szólongatja a fiát.
A fiú kisvártatva felnéz, megismeri apját. Rámosolyog, nyugtatgatja, h ne féljen, minden jól van így is. Az apa hirtelen, váratlan a régóta benne feszülő kérdést böki ki:
- Fiam, drága fiam, kérlek, mondd meg, mi végre ez a rengeteg pingponglabda?
- Apám, hát érdekel? Persze, elmondom. Tudod - kezdi -, azért kértem mindig három piros pingponglabdát, mert .... És a kicsi palika élete véget ért...

- Piroska, nem is tudja, hogy megszépíti...

- Piroska, nem is tudja, hogy megszépíti magát a konyak.
- De én nem is ittam.
- De én igen..

Hogy hívják?

- Hogy hívják az éhes bálnát?
- ???
- Zabálna!

Gorbacsov hazalátogat a szülõfalujába...

Gorbacsov hazalátogat a szülõfalujába és találkozik régi ismerõsével, a falu legöregebb emberével, Iván Kuzmicsovval.
- Iván bátyám, van maganák videója?
- Hogyne, még Hi-Fi tornyom is van.
- És Tv-je van-e?
- Hát persze, színes.
- És tudja ki vagyok én?
- Te vagy a tegnap érkezett amerikai újságíró.
- Iván bátyám, hát nem ismersz meg? Gorbacsov vagyok!
- Akkor meg mit hülyéskedsz, tudod jól, hogy még villany sincs az egész faluban.

Tanárduma

Ez az utolsó év felejthetetlen lesz számotokra, de megismételhető.

Ha nem tudod megjegyezni, tanuld meg!

Aki a következő órára behoz 10db működő vulkánt, kap egy ötöst!

Mindjárt kapsz egy ötöst, egyes címletekben!

Édes fiam, úgy el vagy aggódva!

Ebből a kísérletből nagy robbanás következhet. Gyertek közelebb, hogy követni tudjatok!

Nõ:

Nõ: Jó volt a szeretkezés. Most fekszünk egymás mellett, elgondolkozva néz fölfelé. Aggódom. Vajon mirõl gondolkozik? Biztos a kapcsolatunkról. Ó jaj, ráncolja a homlokát. Biztos döntésre jutott. De nem szól. Csak összeszorítja ajkait. Mérlegel, számítgat. Biztos végigfut agyán, hogy már két éves a kapcsolatunk. Talán azt is észrevette, hogy egy kicsit meghíztam. Nem szól semmit. Csak néz felfelé szigorú arccal...
Férfi: Ott a plafonon az a légy. Mászkál. Vajon hogy a francba nem esik le?

Denevér a falon

- Hogy hivják a denevért, ha nekimegy a falnak?
- Mindenevér.

Szárazság

Súlyos szárazság következtében nagy ínség fenyeget. A rabbi azonnal böjtöt parancsol. Ugyanakkor a szomszéd falu rabbija nagy lakomát rendez.
- Hadd lássak odafent, hogy mi enni is szoktunk - magyarázza a híveinek. - Ha folyton böjtölnénk, még azt hihetnék az égiek, hogy megvagyunk mi eledel nélkül is!