Felhívott a bankom:
- Rendellenességet észleltünk a bankkártyájával kapcsolatban, elképzelhető, hogy ellopták Öntől?
- Dehogy, itt van a tárcámban - mondtam. - Miből gondolják, hogy ellopták?
- Mert már szerda van, és a héten még egyszer sem használták az italboltban!
Két gyerek limonádét árul, odamegy hozzájuk egy cserkész.
- Ez igazi citromból van?
- Igen.
- Jó, mert én csak a természetes italokat, és ételeket szeretem. Tudjátok mit? Veszek egy pohárral, ha vesztek tõlem egy doboz finom cserkészsüteményt!
- Igazi cserkészbõl sütötték?
- Miért keverik az USA-ban jobbra, a Szovjetúnióban balra a kávét?
- ???
- Hogy elolvadjon benne a cukor.
Sosem értettem, hogy miért vannak olyan emberek, akik a 8-12 tekercses vécépapír helyett egy tekercset vesznek.
Próbálnak leszokni?
Egy fiatalember felkereste a rabbiját és tanácsot kért tőle. Nem tudta ugyanis elhatározni, hogy megnősüljön-e, vagy sem.
- Az apja előkelő és képzett ember.
- Nősülj meg!
- De a lány csúnya, mint a varangy!
- Akkor ne nősülj meg!
- Viszont húszmillió forintot hoz magával hozományba.
- Nősülj meg!
- Sántít is!
- Akkor ne nősülj meg!
- Az apja be akar venni üzlettársnak.
- Akkor nősülj meg!
- De a lánya púpos.
- Akkor ne nősülj meg!
- Tulajdonképpen mit tanácsol?
- Úgy gondolom - felelt a rabbi hosszas gondolkodás után -, hogy ki kellene keresztelkedned.
- No, de miért rabbi?
- Mert akkor egy pap idegeit tennéd tönkre, nem az enyémet!
- Hol fészkel az Intermadár?
- ???
- Interfészekben.
Börtönorvos a páciensnek:
- Van egy jó hírem és egy rossz hírem! Melyikkel kezdjem?
- A jó hírrel!
- Nos, hamarosan letelik a büntetése!
- De doktor úr, én életfogytiglant kaptam!
- Na, ez a rossz hír...
Egy idõs ember egyedül élt a farmján. Fel akarta ásni a paradicsomos kertjét, hogy elültesse a paradicsomokat, de túl nehéz munkának bizonyult számára. Az egyetlen fia Bubba, aki segíteni szokott neki, börtönben ült.
Az öregember leült és megírta neki problémáját.
"Kedves Bubba, sajnos elég rosszul érzem magam, mert úgy néz ki nem tudom felásni a paradicsomos kertem ez évben. Már öregszem és túl nehéz munka ez számomra."
Pár nappal késõbb levelet kapott a fiától:
"Kedves Apa,
nehogy felásd a kertet, oda rejtettem a hullákat!
Bubba"
A következõ nap reggelén egy csapat FBI ügynök jelent meg a helyszínen és feltúrták az egész kertet. Mivel nem találtak semmit, bocsánatot kértek az öregtõl és elmentek. Az öreg még aznap kapott egy újabb levelet a fiától:
"Kedves Apa,
A jelenlegi helyzetben ennyit tudtam segíteni. Most már elültetheted a paradicsomokat."
Férfi vagyok, tehát horgászom. Teljes szívemmel vállalom. És a rágalmakat ezennel, a nőkből - nejemből, anyósomból - álló családi rögtönítélő bíróság előtt egyszer és mindenkorra visszautasítom.
- Először is: nem igaz, hogy vagyonokat költök a hobbimra. A harmincezer forintos spéci karbonszálas botom igenis középkategóriás! A haverom az irodából sokkal drágábbat vetetett magának a névnapjára. A horgászkészletem és az úszóim is több ezer forintot érnek, ez igaz: De akkor már tegyük mellé azokat a számlákat, melyeket a statáriális ítélőszék havonta költ kozmetikumokra, hogy ne is beszéljünk a harisnyákról! Sosem értettem, hogy miért kell egy harisnyát első lakalommal kiszakítani. Rejtély!
- Másodszor: Nem vagyok alkoholista. Igaz, hogy rájárok a sütőrumra, de nem belsőleg használom. A csaliba gyúrom. Abba a keverékbe, aminek a receptjét én kísérleteztem ki, és csak én ismerem. Ez az én saját titkos fegyverem. A Módszer! Hogy egyelőre nem elég hatásos, arról nem tehetek. Néhány hónap fejlesztés, és megtalálom az ideális keverési arányt, aztán akkor majd nézhettek. Egyszer még büszkék lesztek rá, hogy benne van a rumotok a receptemben!
- Harmadszor: visszautasítom, hogy teljesen a horgászásnak élek. Az persze igaz, hogy hétvégente nem sűrűn kerülök elő, de mindig felajánlom, hogy tartsatok velem. Csak hozzatok szúnyogriasztót, bújjatok gumicsizmába, keljetek fel reggel ötkor és ássatok gilisztát a kert végében. Hogy ez unalmas program? Érdekes a Záray Márta kijárt a Vámosi Jánossal. Nem igaz, hogy ingerült vagyok, ha horgászom. Egyszerűen nem szeretem, ha zavarnak. Mint ahogy azt sem, ha beszélnek a vízparton. Miért nem lehet megérteni, hogy a halak értik az emberi beszédet? És ha már ott vagytok, miért nem segítetek inkább, és miért nem tűzitek fel a csontit a horogra? Miért? Miért...??? Még hogy én ingerült; hol egy Xanax?
- Horgászáskor önveszélyes volnék? Ez így ebben a formában nem igaz. Amikor télen jégtömbbe fagyva hoztak haza, mert beszakadtam a lékbe, és hősugárzóval meg hajszárítóval ébresztettetek fel; továbbá a múlt heti eset, amikor léket kapott a csónak, és az iszap majdnem elnyelt, és már csak egy üreges nádszálon át tudtam lélegezni; nos ezek apró kis balesetek, bármelyik horgásszal előfordulnak. Hogy mondjak rá példát? Izé... Most egy sem jut az eszembe.
- Notórius hazudozó vagyok?
Durva csúsztatás. Igenis a tavalyi harcsám legalább öt kiló volt, csak a mérleg, amin lemértük, éppen nem mért rendesen. Biztos kinyúlt a rugója. Hogy lecsökkent a hal körül a gravitáció? Ha-ha-ha. Nagyon vicces. Miért nem indultok a humorfesztiválon? Na jól van. Azt hiszitek, megadtátok a kegyelemdöfést. Szóval szökőévenként egyszer fogok halat?
Vegyétek tudomásul, az a hal is számít, amelyik elszakítja a damilt és elviszi a szerelést, sőt, az is, amelyik megszökik a szákból.
És igen az is, amit néha titokban a boltban vásárolok. Csak miattatok, hogy örüljetek.
