További viccek:
Egy skót paraszthoz bekopog a szomszédja:
- Rájöttem ám, komám, hogy miben mesterkedsz! Megtaláltam az alagutat, amit a szenes pincémhez fúrtál, és azon át hordod el a tüzelőmet.
- Tényleg? Én meg azt hittem, hogy egy szénbányára bukkantam.
Beszáll az utas a taxiba és megkérdezi a sofőrt:
- Mondja, kérem, a maga kocsijában szabad dohányozni?
- Nem kérem, és sem dohányzom.
- És akkor a hamutartóban honnan van az a sok csikk?
- Azoktól, akik nem kérdezték meg, hogy szabad-e dohányozni...
- Mi az, amit a keselyűk nagyon utálnak?
- ???
- Az üvegszem.
-Édösapám csuklik a szamár!!!!
-Itasd mög fiam!!!
-De nem úgy!...Össze!
- Mit csinál egy rendes vő, ha meghalt az anyósa?
- ???
- Elengedi a torkát.
- A bácsikám tavaly szenátornak jelöltette magát.
- Tényleg? És most mit csinál?
- Semmit. Megválasztották.
Az új tanítónő elé jóképű legényt küldenek a vasútállomásra. Felrakják a csomagokat a szekérre, a csinos tanító néni a legény mellé ül a bakra. A falu szélén a legelőn egy bika éppen közösül a tehénnel. A városi tanítónőt ugyancsak lenyűgözi a látvány, s azt kérdezi a legénytől:
- Honnan tudja a bika, hogy, izé, szóval, hogy mikor alkalmas a pillanat?
- Elárulja azt a nőstény illata.
Hajtanak tovább, most egy csődört és egy kancát látnak hasonló helyzetben.
- És a csődör honnan tudja? - kérdi a kíváncsi nő.
- Neki is a nőstény illata árulja el, ahogy a birkáknak és a kutyáknak is.
Megérkeznek a szálláshoz, lepakolnak, a fiú búcsúzik:
- Hát minden jót!
- Köszönöm a fuvart! - mondja a tanítónő. - És látogass meg egyszer. Majd ha elmúlt a náthád.
A határ közelében lakó Gazsi át akar menni a határon, de nincs útlevele. Kéri hát Gusztit, mikor megy legközelebb át vásárra, vigye át a zsákban.
Állnak másnap a határon a gyalogosan érkező romák, mindegyiknek a hátán egy-egy zsák. Kérdik a határőrök az elsőt:
- No, mi van a zsákban?
- Há kakast viszek a vásárra!
A határőr rávág a zsákra gumibottal, mire felhangzik:
"Kukurikú!!!"
- Jól van, mehetsz. Hát te mit viszel? - kérdik a másiktól.
- Há malacot a vásárra!
Rávágnak arra is, felhangzik: "Uííí! Uííí!" - elengedik. Guszti gondolkodik, mit is mondjon, mit visz, hogy ne üssék meg nagyon a Gazsit. Mire odaér, ki is találja. Kérdik tőle:
- Mit viszel, Guszti?
- Há, porcelánt a vásárra!
Rávág a zsákra a határőr, mire bentről Gazsi megszólal:
- Há de csirr, há de csörr...!