Egy eszperente szerelmes vers

Eme versemet neked szentelem, Emese!
Egy esetet csevegek el, mely velem
S veled esett meg egy delejes este.
Ez nem mese gyerekek, megesett
Bevezettem eleget, ezennel elkezdem.

Egy este leve eme mese kezdete,
Egy teremben csevegtem szerelmemmel.
Emese szeme szerelmet rejtett,
Szeretem eme szerelmetes esteket,
Lehetne, teljes estet csevegek vele.

De elkedvetlenedtem sebesen,
Helyzetem kellemetlen lett eme percben.
Eh, kellemetlen? Egyesen rettenetes!
Belem fene ette, feszegette fertelmesen,
Nem rejtegethettem, elengedtem terhemet.

Nem kertelek, megtettem, eme percben
Retteneteset szellentettem e teremben.
Fejemben ez jelent meg: ezt elcsesztem!
Meg egyebeket: mely eledelt ettem?
Vesepecsenye? Retek? Egyebek?

Mely lehet eme szelek eredete?
Helyes feleletet nem leltem fejemben.

Leplezve szerelmemre lestem,
Szeme elkerekedett, merev, jeges lett.
Ez nem jelenthetett egyebet:
Belem szele elrettentette kedvesemet.
Emese ezzel fejezte be: "Eredj, el veled!"

Elrendeltetett, szerelme ellebegett,
Emese elfelejtett engem eme este,
Embernek nem vett, mert belem szeles.
Elrendeztem fejemben eme esetet.
Egy helyes feleletre leltem: Meleg lettem.


Ezennel eme mese befejeztetett, lehetne: THE END.