Mondás
Elolvasztalak, mint vasorrú bábát a nukleáris robbanás!!!
További viccek:
Mikor újjászülettem két dolog közül...
Mikor újjászülettem két dolog közül választhattam:
vagy ronda leszek, vagy szép és jóképû, de feledékeny...
De hogy mit választottam, arra már nem emlékszem...
- Az én anyósom olyan mint egy jó pohár
- Az én anyósom olyan mint egy jó pohár sör!- Miért, olyan finom?- Nem. Jéghideg, és mikor elém kerül, habzik a szája.
Véletlen
- Mi a fatális véletlen?
- ???
- Mikor az ellenzék kétszer egymás után egyet ért a kormánnyal.
Főnök
- Igaz, hogy a főnök magában beszél, amikor egyedül van?
- Nem tudom, még sosem voltam vele, amikor egyedül volt.
Irodában
Az igazgató reggel benyit az egyik irodájába és látja, hogy az egyik alkalmazott a titkárnőjével csókolózik. Megdöbbenve rákiált:
- Béla, hát ezért fizetem én magát?
- Nem, igazgató úr, ezt ingyen csinálom.
Rohadt emberek
Az agresszív kismalac sétálgat a városban:
- Rohadt meleg, rohadt Nap, rohadt emberek, rohadt autók. Bárcsak minden köddé válna...
- Rohadt köd!
Játék
Anya kérdezi a gyerekeitől:
- Mi az, gyerekek? Miért nem játszotok? Miért ültök itt ilyen elkeseredetten?
- Azt játszuk, hogy felnőttek vagyunk!
Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik...
Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledõ csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnõ.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledõ csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. - jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verõ hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledõ csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az anyád kínja! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai mûszakból!
