Egyik délután Joe épp tántorog ki a kocsmából, amikor szembejön vele a tiszteletes. Rosszallóan néz rá a pap és azt mondja:
- Ej, ej, fiam, azt hiszem, nem fogjuk egymást viszontlátni a Mennyországban.
- Miért, atyám? - kérdezi Joe ártatlan képpel - Mit követett el?
A magyar nemzeti válogatott:
- Kapus: Lékó Péter (ritkán mattolják).
- Hátvédek: Lagzi Lajcsi (nehéz mellette elmenni), Máté Krisztina (nála "Nincs kegyelem!"), Vágó István (sok embert késztetett már megállásra), Friderikusz Sándor (mindenhol ott van).
- Középpályások: Grespik László (ha a labdát is olyan szorgosan adja be, mint a bírói keresleteket...), Kiszel Tünde (az Activityben számtalanszor megcsodálhattuk a "Passz"-át), Stohl András (kedvére száguldozhat).
- Csatárok: Simek Kitty (a gyilkos lövések nagymestere), Erdei Zsolt (egy az egyben bárkit megver) és végül Dévényi Tibor (pontos labdák + bármit kér tõle Lothar Matthaus, Tibi bácsi elintézi!)
- Hogy készül a gyerek?
- Leül az asztalhoz és megírja a leckét.
- Lehet gyerekem 35 után is?
- Nem, 35 gyerek már bőven elegendő.
- Honnan tudom a legmegbízhatóbban megállapítani a születendő gyerek nemét?
- Ha megszüli.
- Amióta terhes vagyok, egyre többen mosolyognak rám. Miért?
- Azért, mert kövérebb, mint ők.
- Átlagosan mennyi ideig vajúdnak a nők?
- Fele annyi ideig, mint amennyit mesélnek utólag.
- Az orvosom azt mondta, hogy a szülés során nem fájdalmat, hanem csak nyomást érzek. Igaz ez?
- Igen, amennyiben a tornádót enyhe szellőnek nevezzük.
- Mikor tanácsos érzéstelenítést kérni?
- Közvetlenül azután, hogy teherbe esett.
- Tud mondani valami indokot, miért kellene jelen lennem a szülőszobában, amíg a feleségem szül?
- Persze, az a szó, hogy "tartásdíj" mond Önnek valamit?
- Mit jelent az, ha a gyerek fogakkal születik?
- Az anyának újra kell gondolnia a s**ptatásra vonatkozó terveit.
- Múlt héten született a gyerekünk. A feleségem mikor fogja újra normálisan érezni magát?
- Ha a gyerek befejezi a főiskolát.
- Minden pohár pálinka, amit megiszik, Józsi bácsi, egy héttel megrövidíti az életét!
- Az nem lehet, főorvos úr: akkor már legalább tíz éve halott lennék!
Munkaközvetítőnél:
- Valami munkát keresek. Öt éhes gyerek vár otthon.
- Igen, igen. És mihez ért még?
- Mondja, uram, biztos, hogy tud beszélni ez a papagáj? Már negyed órája figyelem, de még nem szólt egy szót sem.
- Vegye csak meg nyugodtan, uram, majd meglátja, otthon beszélni fog. Most azért nem szólal meg, mert éppen haragban vagyunk.
Douglas Adams: Keksz
Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.
Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"
Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.
Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.
Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.
Bal kanyar volt, mint kiderült,
S ezért jobblétre szenderült!
Száz alatt Ő sosem haladt,
Most itt nyugszik e hant alatt!
Az van írva e fejfára,
Ha ajtót nyitsz, nézzél hátra!
Ejtőernyő nélkül ült be
kocsijába ez az ürge!
A cseresznyét úgy szerette,
Hogy autóstól ment fel érte!
