Egy fura kinézetű, rángatózó fejű, enyhén beszédhibás fazon felkeresi az orvost a lakásán. Becsenget. Az orvos kinyitja az ajtót, rögtön be is villan neki, hogy bajban van, de nincs mentség, a látogató belekezd:
- Do..do..doktor úr, olylyan fu..fu..furcsán é..é..érzem maggggam, megvizzzsssgálna?
- Fáradjon beljebb, uram!
A látogató bemegy, az orvos hellyel kínálja és megkérdezi:
- Nem tudná egy kicsit konkrétabban megfogalmazni a panaszát, uram?
- Nnnnnem, ccssak olllyaan fufufurcsán ééérzem maaagam.
- Rendben, uram. Mint minden nem túl jól körülírt panasz kivizsgálásánál, az ön esetében is laborvizsgálatokkal kell kezdenünk. Ezek között is elsőként köpetvizsgálatot végzünk. Legyen szíves, uram, beleköpni a tenyerembe!
- Iiiiitt, moooost az öööön tetetenyerébe? - és közben rángatja állát hol erre, hol arra, hogy belezsibbadnak a doki szemei. Valahogy ilyet produkálhatott a vasorrú a mágneses viharban.
- Uram, most tudni akarja, hogy mi a baja, vagy nem?
- Iiigen.
- Akkor csinálja, amire kértem.
A páciens rákészül, összegyűjti az anyagot, és egy hatalmas zöldhátút suttyant a doki tenyerébe. A dokinak fel is szalad a homloka a tarkójáig, de vasidegzettel kezdi vizsgálgatni a mintát. Tenyerét a fény útjába téve másik kezével emelgeti a nyúlós masszát és vizsgálgatja. Majd megmossa kezét és megszólal:
- Kóros gennygócot vagy egyéb káros elváltozást nem láttam, uram, örömhírt közölhetek önnel, a vizsgálat első szakasza negatív eredménnyel zárult. Most a második vizsgálat, vizeletvizsgálat következik. Itt egy pohár, kérem eresszen bele egy adagot. - és egy poharat nyújt át a páciensnek.
- Nananadede, doktor úr, iiiittt pöpöpösöljek a szoszobában?
- Uram, most tudni akarja, hogy mi a baja, vagy nem?
- Iiiigen.
- Akkor pisiljen, ahogy kértem.
A páciens szégyenlősen előveszi hatalmas szerszámát, és buggyant egy jó fél litert a pohárba. A doki fogja a poharat, a fény felé fordítja, rázogatja, majd mondja:
- Káros lerakódás nem látható. - majd kortyint egyet a mintából. - Cukor nincs benne, (Régen állítólag így (is) ellenőrizték a vizelet cukortartalmát) uram, örömhírt közölhetek önnel, a vizsgálat második szakasza is negatív eredménnyel zárult. Most rátérünk a harmadik fázisra, a székletvizsgálatra. Kérem, ide az asztal sarkára produkáljon egy székletmintát.
- Nananadede, doktor úr, iiiittt kakakáljak a szoszobában?
- Uram, most tudni akarja, hogy mi a baja, vagy nem?
- Iiiigen.
- Akkor kakáljon, ahogy kértem.
Nincs mit tenni, a páciens felkuporodik az asztal sarkára és kanyarít egy amolyan félpudos mintát a felületre. A doki odamegy a szarkupachoz, és elkezdi minden figyelmét rákoncentrálva először jobbról, majd szép komótosan balról, aztán még komótosabban felülről szemlélni az anyagot. A páciens elunja a dolgot, és ő is közelebb húzódik megnézni, mi olyan érdekes a végtermékén. Amikor már egészen közel van, a doki egy hirtelen, nagy ívű mozdulattal, széles tenyérrel belevág a trágya közepébe. A páciens persze ugrik hátra mint a villám, hogy repesz ne érje, mire a doki rámutatva felkiált:
- Na látja, csessze meg, ez a maga baja! Ideges!
Bankrablás után a rendőrség megszállja a környéket. Az egyik domboldalon levő ellenőrzési ponthoz egy gyanús alak érkezik egy viharvert autóval.
A rendőr megállítja és beszól neki:
- Kérem, nyissa ki a csomagtartót!
- Biztos úr, nem tudom. Rossz a kocsiban a kézifék, ha meg leveszem a lábam a fékről, visszagurul az autó.
A rendőr erre bepattan az utasoldali ülésre, átrakja a lábát és rálép a fékre.
- Na, most aztán menjen és nyissa ki a csomagtartót! - kiáltja a sofőrnek.
Az kiszáll és kinyitja a csomagtartót.
- Na, - üvölti a rendőr - van fegyver vagy pénz a csomagtartóban?!
