Egy össze-vissza vert ember támolyog be este az orvoshoz. A doki szörnyülködve:
- Magával meg mi történt ember?
- Nekem jött egy hattyú!
- Egy hattyú?
- Utána elütött egy UFO!
- Hmmm, egy Ufo...
- Ez mind nem elég, még tarkón csapott egy angyal!
- Aha értem. És utána?
- Utána kikapcsolták a körhintát.
Egy férfinak amputálni kell az egyik lábát. Műtét után bemegy az orvos, és azt mondja:
- Van egy jó és egy rossz hírem. Melyiket mondjam először?
- A rosszat.
- Az a rossz hír, hogy tévedésből a másik lábát vágtuk le.
- Na és mi a jó hír?
- Gyogyul a rossz.
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya'.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
- Rá akartam nevelni a kutyámat, hogy vakkantson hármat, ha enni kér. Hónapokon át naponta százszor is megmutattam neki.
- És vakkant?
- Á, dehogy! Sőt, addig nem is eszik, amíg én nem vakkantok hármat.
Találkozik reggel két szomszédasszony. Mivel egész éjjel esett az esõ, így szól az egyik a másikhoz:
- Jól esett az éjjel.
Mire a másik:
- Mit tagadjam, nekem is.
Juliska, a gyönyörű fiatal lány kapál a TSZ földjén. Arra megy Jancsi és megszólítja:
- Te Julis, olyan gyönyörű vagy, úgy megfognám azokat a telt kebleidet.
- Mégis mit képzelsz, Jancsi!
- Te Julis, adok 5000 Forintot, ha megfoghatom!
- Hát, ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van.
Jancsi adja a pénzt, megtörténik a dolog.
Jancsi folytatja:
- Olyan kívánatos vagy, megsimogatnám ott a lábad között, adok megint 5000 Forintot!
- Ha adsz 5000 Forintot, akkor jól van, csak gyere menjünk oda a bokorba.
Jancsi adja a pénzt, megsimogatja, és folytatja tovább:
- Te Julis, mostmár annyira kívánlak, úgyis itt vagyunk a bokorban, adok 30000 Forintot, ha magamévá tehetlek.
- Jól van akkor, ha adod a pénzt.
Megtörténik a dolog. Jancsi megszólal:
- Na jól van, mostmár megyek.
Juliska megigazítja a szoknyáját és folytatja a kapálást.
Nem sokkal később arrajön a TSz-elnök:
- Juliska, láttad erre a Jancsit?
- Igen, láttam.
- Kiküldtem vele a fizetésedet, odaadta?
Rendőrök vizsgáznak anatómiából. Bemegy az első. Kijön. Bemegy a második. Kijön. Kérdi az előtte vizsgázót:
- Te mit húztál?
- "Miért vastagabb a férfi nemi szerv vége?"
- Én is. És te mit válaszoltál?
- Hát, hogy a nő jobban élvezze a dolgot.
- A francba! Én meg azt, hogy a kezem le ne csússzon róla.
- Az én kisfiam rendkívüli gyerek, tele van eredeti ötletekkel, igaz tanárúr?
- Ó igen, különösen ami a helyesírást illeti.
Egy símaszkos férfi lép be a bank épületébe fegyverrel a kezében. Nagy sikongatások közepette odamegy az ablaknál álló dolgozóhoz és átad neki egy listát. A dolgozó nézi majd visszadja és így szól:
- Elnézést uram, de két liter tejet, fél kiló kenyeret és 15 deka parizert a szemben lévő vegyesboltban lehet kapni!
