Egy orosz paraszt reggel kimegy a földre...
Egy orosz paraszt reggel kimegy a földre kapálni. Összeszedi magát, de a kapuban megáll:
- No! Lenin könyv nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben! Mehetünk!
A falu végén ismét leellenõrzi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági igazolvány nálam van, Pravda nálam van. Mehetek tovább!
Kiér a földekre, megint végignézi magát:
- Lenin élete nálam van, párttagsági nálam van, Pravda nálam van, minden rendben... Hû a picsába, a kapát meg otthon felejtettem!
További viccek:
- Mi az etióp sikerfilm?
- Elfújta a szél.
- Őrmester, mi ez a sok belsőség itten az asztalon?
- Jelentem, a kapitány azt az utasítást adta, hogy szedjünk ki mindent az őrizetesekből.
Három nő megy a sivatagban: egy barna, egy vörös, és egy szőke. A barnánál van kaja, ha megéheznek legyen mit enni, a vörösnél van innivaló, ha szomjasak lesznek, legyen mit inni.
- És a szőkénél mi van?
- Egy trabantajtó. És miért? Hogy ha melegük van, le tudják húzni az ablakot!
- Mi ez a csörömpölés Jean?
- Az óra elütötte az éjfélt uram!
A skót hazaérkezett a vásárból, és egy új esernyőt hozott a feleségének.
- Jaj, de jó - ujjong az asszony - , a régi már úgyis olyan rossz, legalább eldobhatom.
- Isten ments - mondja a skót - , eldobni nem kell, itthoni használatra még nagyon jó lesz.
Egy férfi a bíróságon…- Az ön tette minden kritikán aluli. Ahhoz, hogy az esküdtszék ne életfogytiglanit adjon önnek, nagyon meggyőző magyarázatot kell adnia.
- Tisztelt bíró úr, az én feleségem olyan buta volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamat kontrollálni és kidobtam az ablakon.
- Az ön magyarázata nem elég, és ha azt szeretné, hogy még azelőtt elítélnék az esküdtek, hogy befejezi a mondanivalóját, hát jobban teszi, ha hihetőbb magyarázatot ad.
- Akkor elmesélem… Egy tízemeletes házban lakunk az utolsó emeleten. A földszinten egy törpe család lakik. A szülők kb. egyméteresek, a gyerekek 12 és 14 évesek, 70, ill. 90 centi magasak. Azon a napon azt mondtam a feleségemnek:
“Borzalmas lehet törpének lenni. Szegény család, mind ilyen kicsik.”
“Igen,” mondja a feleségem, “igazi pireneusiak.”
“Pigmeusokat akartál mondani…”
“Nem, pigmeus az, ami az ember bőre alatt van, amitől szeplős leszel.”
“Az pigment…”
“Hagyjál már… A pigmentre a rómaiak írtak.”
“Drágám, az pergamen.”
“Hogy lehetsz ilyen kulturálatlan? Pergamen, amikor egy író publikálja írása egy részét.”
Bíró úr, elképzelheti, hogy itt nyeltem egyet, hogy ne folytassam a beszélgetést, fogtam egy újságot és elkezdtem olvasni. Alig helyezkedtem el a kedvenc fotelomban, mikor a feleségem mellém állt egy könyvvel a kezében és azt mondja:
“Nézd, ez az amit egy író ír és könyv a neve, ha nem ismernéd még. Vedd és olvasd a “Pompadúri márkízát”!” Kezembe vettem a könyvet és mondtam:
“Drágám, ez egy francia nyelvű könyv “Marquise de Pompadour”, ne próbáld lefordítani a címét.”
“Ez szép… Te adsz nekem francia leckéket, mikor engem egy egyetemi vektor tanított!”
“Annak nem vektor a neve, hanem lektor!”
“Nem vagy normális, Lektor egy ókori görög hős volt.”
“Az Hector volt és trójai…”
“Hector egy területi mértékegység, te idióta!”
“Az hektár, drágám.”
“Nagyon meglep a kulturálatlanságod. Hektár az istenek itala.”
“Az nektár – mondom én nagyot sóhajtva.”
“Fogalmad sincs neked, én tudom biztosan, még egy dal is volt amit két barátnő duóban énekelt.”
“Nem duónak mondják, hanem duettnek.”
“Már kezdesz idegesíteni, hogy vagy ennyire begyepesedett?”
Bíró úr, itt elfeketedett minden előttem, nem tudtam uralkodni magamon és kidobtam az asszonyt az ablakon.
A teremben csend… a bíró nagyot csap a kalapáccsal és azt mondja:
- Szabad vagy, önvédelem volt. Én már Hektornál kidobtam volna.
- Móricka, te nem szoktál fogat mosni? - kérdi a tanár.
- Dehogynem!
- Hazudsz, hiszen a leheletedbõl meg tudom mondani, hogy fokhagymás pirítóst reggeliztél!
- Akkor a tanár úr nagyon téved: azt tegnapelõtt ettem!
Hullafáradt üzletember két nagy bőrönddel beesik egy motelbe.
- Egy szobára lenne szükségem - mondja.
- Sajnos az összes szobánk foglalt - mondja a portás.
- Úristen, már nincs erőm másik szállodát keresni! - esik kétségbe az üzletember. - Egy üres ágyuk sincsen?
- Nos, egy üres ágy még van. Egy úriembernek kénytelenek voltunk egy kétágyas szobát kiadni egész hétre. Mivel csak az egyágyas szoba árát volt hajlandó fizetni, ezért beleegyezett, hogy a másik ágyat kiadjuk másnak. Meg is tettük, de sajnos az úr olyan hangosan horkol, hogy eddig egyetlen vendég sem bírta még egy éjszakát sem mellette. Ha nem zavarja a horkolás, akkor azt az ágyat olcsón megszámítjuk.
Az üzletember beleegyezik. Másnap a reggelihez kipihenten, vidáman érkezik. A portás megkérdi:
- Tudott aludni?
- Igen, pompásan!
- Nem zavarta a horkolás?
- Nem, bevetettem egy kis trükköt, az segített.
- Mi volt az?
- Este bementem a szobába, a szobatárs már az ágyban feküdt. Odamentem hozzá, adtam neki egy puszit, és azt mondtam: "Jó éjszakát, gyönyörűségem!" Ezután hajnalig ült az ágyában és bizalmatlanul méregetett.
