Egy nő telefonál, de rossz számot hív. A másik oldalon egy másik nő veszi fel.
- Halló, jó estét kívánok, Mikit keresem!
- Nem tudom adni, éppen zuhanyozik. Ki keresi?
- A barátnője vagyok, később újra telefonálok!
Fél óra múlva újra telefonál, ekkor egy férfi veszi fel:
- Halló, jó estét kívánok, Mikit keresem!
- Én vagyok az!
- De hát maga nem a barátom!
- Igen, fél órája én is ezt próbálom elmagyarázni a feleségemnek!
A mérnök meghal és a pokolra kerül. Hamarosan igen elégedetlen lesz a pokol kényelmi szolgáltatásaival, ezért fejlesztésekbe kezd. Nemsokára lesz légkondicionálás, lift és vízöblítéses vécé, és a mérnök igen nagy népszerűségre tesz szert. Egy nap az Úr felhívja a Sátánt telefonon és évődve kérdezi:
- Hát hogysmint mennek a dolgok odalent a Pokolban?
A Sátán erre:
- Nagyszerűen. Már van légkondicionálásunk, liftünk és vízöblítéses vécénk, és a mérnök megint dolgozik valamin.
- Micsoda?! - kiált fel az Úr. - Egy mérnök a pokolban? Csak tévedésből kerülhetett oda, neki nem ott kéne lennie, azonnal küldjétek fel ide!
- Szó sincs róla, jó hogy a csapatomban van, meg is tartom - így a Sátán.
- Akkor beperellek - szól az Úr.
A Sátán felkacag:
- Igen?! És hol fogsz találni egy ügyvédet?
Óvodás gyermekeimmel minden évben aprósüteményt sütünk az ünnepekre, és a Mikulásnak is kikészítünk pár darabot az ablakba. Amikor tálra raktam, véletlenül elejtettem egy sütit. Felvettem a földről és visszatettem a többi közzé. A négyéves lányom felháborodva nézett rám:
- De, anyu, az már piszkos!
- Ne izgulj, a Mikulás nem fogja észrevenni! - feleltem neki meggondolatlanul.
- Hiszen azt is látja, hogy jó vagyok-e vagy rossz, akkor hogy ne venné észre, hogy leesett a süti!
Kovács a reptéren várja kis Polskijával amerikai rokonát. Megérkezik a vendég, beülnek az autóba, és elindulnak hazafelé. A belvárosban Kovács idegenvezetést tart a rokonnak:
- Ez itt a Parlament, ez meg itt az Erzsébet-híd..., most éppen a Gellért-hegy alatt járunk...
- És most hol vagyunk, egy alagútban? - kérdezi a vendég.
- Nem, egy kamion alatt.
751. nap: Fogvatartóim folytatják a kínzásomat és különböző bizarr tárgyakat lóbálnak előttem. Pazar ételeket esznek miközben én arra vagyok kárhoztatva, hogy száraz müzlivel csillapítsam az éhségemet. Az egyetlen dolog, ami életben tart az a szökés reménye, és az a kéjes káröröm, ami a bútoraik karmolászása közben tölt el.
Attól tartok megőrülök.
Tegnap megettem egy szobanövényt.
Talán holnap megeszek egy másikat.
761. nap: Az egyik fogvatartóm ellen elkövetett tegnapi gyilkossági kísérletem majdnem sikerült. Miközben ment a szobába én a lábai között tekeregtem. Azt hiszem legközelebb a lépcső tetején fogom ugyan ezt kipróbálni. Annak érdekében, hogy undort és utálatot ébresszek hitvány és
gonosz fogvatartóimban még egyszer megpróbálok a székre hányni..... vagy esetleg inkább az ágyra.
762. nap: Átaludtam az egész napot, így majd elég fitt leszek ahhoz, hogy rémes őreimet az éjszaka legszebb óráiban étel utáni ártatlan könyörgésemmel tartsam ébren.
765. nap: Lefejeztem egy egeret, majd elvittem nekik a fejetlen dögöt, mintegy bemutatván nekik, mire is vagyok képes, és hogy félelmet ültessek a szívükbe. De ők csak gügyögtek és örömködtek hogy milyen ügyes kiscica voltam..... Hmmm, nem egészen így terveztem.
768. nap: Végre rájöttem, micsoda szadisták is ők. Csak úgy ok nélkül egyszer csak a vizes kínzókádban találtam magam. Ez alkalommal még egy "sampon" nevu égető, habszerű anyagot is bevetettek ellenem. Micsoda beteg elme volt képes feltalálni egy ilyen ördögi folyadékot. Az egyetlen vigaszom az a kis darab hüvelykujj, ami a fogaim közé szorult be.
771. nap: Valamiféle gyűlést tartottak fogvatartóim a bűntársaikkal. Egész este egyedül voltam. Csak hangfoszlányokat hallottam, meg annak a fura dolognak a szagát éreztem, amit üvegekben tárolnak és "sör"-nek hívnak. Viszont sikerült kihallgatnom őket, és kiderült, hogy "allergiát" okozok. Muszáj megtudnom, mi lehet ez és hogyan hasznosíthatnám ellenük.
774. nap: Meg vagyok győződve arról, hogy a környezetemben élő fogvatartottak egytől egyig talpnyalók és besúgók. Itt van például a kutya is, akit időnként elengednek, majd nagy boldogan jön vissza. Bizonyosan bolond. A madár meg.... ő biztosan valamiféle informátor szerepet tölt be.
Valahogyan sikerült megtanulnia azt a borzalmas nyelvet, amin a fogvatartóim beszélnek (valami vakondéhoz hasonló beszéd) és beszélget velük. Biztos vagyok benne, hogy tudósítja őket minden egyes mozdulatomról. Egyenlőre még biztonságban van abban a fémből készült lakásában, de éééén tudok várni, az egész csak idő kérdése.
- Apa, az ufók a barátaink vagy az ellenségeink?
- Miért kérded, kisfiam?
- Mert az előbb az udvaron leszállt egy csészealj és elvitték a nagymamát...
- A barátaink.
Találkozik az amerikai, a német és a magyar háziasszony. Megfogadják, hogy kiváncsiságból 2 hétig semmilyen házimunkát nem fognak csinálni otthon, a férj reakcióit vizsgálva! 1 hónap múlva összefutnak. Kezdi az amerikai:
- Úgy csináltam, ahogy megbeszéltük, az 1. nap nem láttam semmit, a 2. nap sem, a 3. nap a férjem mosott, főzött, takarított.
A német folytatja:
- Hát az 1. nap én sem láttam semmit, de a 2. nap a férjem mosott, főzött, takarított.
Mire a magyar:
- Hát az 1. nap nem láttam semmit, 2. nap sem, a 3. nap sem, a 4. nap már a jobb szememre láttam egy keveset, az 5. napon mostam, főztem, takarítottam!
Bemegy egy paraszt a kocsmába, hóna alatt egy rádióval. Az egyik közeli asztalnál két fickó, amint meglátja, elhatározza, hogy leitatva az új vendéget, megszerzik ingyen azt a rádiót:
- Biztos vagyok benne, hogy ha vedel néhány üveggel, akkor ideadja nekünk a rádiót akár fizetség nélkül is.
Így hát meghívják magukhoz a parasztot, rendelnek neki pár italt és megkérdezik, hogy mennyiért adja a rádiót:
- 40 dollár - válaszol kurtán a paraszt.
Odasúg az egyik a társának:
- Jól van, lejjebb visszük még kicsit az árat.
Rendelnek ismét néhány italt, aztán újból előhozakodnak a témával:
- Mennyiért adná nekünk azt a rádiót?
- Legyen 20 dollár - mondja a kissé pityókás paraszt.
- Jól van, egyre jobb. Kicsit még lejjebb visszük az árat.
Rendelnek még néhány üveggel, aztán újból érdeklődnek a már részeg parasztnál:
- Na, és most mennyiért adná nekünk azt a rádiót?
- Legyen 10 dollár - hangzik a válasz.
Úgy döntenek, hogy már nincs kockázat, övék lesz a következő körben a rádió, meghívják az öreget még egy italra:
- Na, most mennyiért adja?
Mire a paraszt feláll az asztaltól és magára kapja kabátját, kalapját, majd búcsút intve így szól:
- Az igazat megvallva, az elején el akartam adni a rádiómat, hogy legyen pénzem berúgni. De már úgy lerészegedtem, hogy úgy döntöttem, nem adom el, megyek inkább haza.
- Tudod, hogyan edzenek a pasik a strandon?
- ???
- Ahányszor egy jó csajt látnak, behúzzák a pocakjukat.
