Egy idõs hölgy babakocsit tologat a parkban, és kedvesen beszél a benne üldögélõ kicsihez:
- Diploma, nem vagy szomjas? Adok egy kis teát.
- Diploma, meleged van? Nem baj, levesszük a pulóvert.
És így tovább.
Egy nõ nem bír a kíváncsiságával és megkérdezi tõle:
- Bocsánat asszonyom, de miért adtak ilyen furcsa nevet a babának?
- Tudja hölgyem, a lányom elment az egyetemre és 9 hónap múlva ezt hozta haza.
Férj hazajön a munkából. Levágja magát a tv elé és odaszól a feleségének:
- Hozz egy sört, mielőtt elkezdődik!
Az asszony hozza a sört, de a férj kis idő múlva újra szól:
- Hozz gyorsan még egy sört, mielőtt elkezdődik!
Az asszony nem érti, de azért hozza. Tíz perc múlva a férj újra:
- Hozd gyorsan a következőt, mert most már tényleg mindjárt
kezdődik!
Az asszony kiborul és elkezd üvölteni:
- Na mi van? Ma este csak ez telik tőled? Csak ülsz a tv előtt és a sörödet vedeled? Te utolsó, senkiházi lusta állat! Te mocskos disznó, teee…
Mire a férj szomorúan:
- Hát elkezdődött…
- Korán kel, fehér ruhában van, kenyeret süt, és nem a pék?
- Például egy medve.
Egy pesti turista elfárad, ezért leül a kairói múzeumban.
- Mit képzel uram! Azonnal álljon fel II. Ramszesz trónjáról!
- Jó, jó, mit van úgy oda? Majd ha jön felállok.
- Jean, vadászni megyünk.
- De uram, az úrnõ alszik!
- Nem baj, majd lábujjhegyen fogunk lõni.
Két lány elmegy a dizsibe, az egyiküket felkéri egy jóképű fiatalember. Tánc közben a lány megkérdezi a fiút:
- Olyan sápadt vagy. Miért nem mész gyakrabban a napra?
- Most szabadultam a börtönből.
- És miért kerültél be?
- Megfojtottam a feleségemet, levágtam a fejét és bedobtam egy folyóba.
Tánc után a lány visszatér a barátnőjéhez és ezt súgja neki:
- Képzeld, nőtlen!
Az őrmesterre vár a feladat, hogy tapintatosan közölje a gyászhírt.
- Szabó 13.
- Jelen!
- Tudod-e, hogy mi az a lóf*sz?
- Jelentem, tudom.
- Na, hát az van neked, nem apád!
Buzi az orvosnál:
- Doktor Úr, valami bőki a seggemet!
- No, hadd lássuk (elkezd kotorászni) - egy perc múlva felkiállt :
Hiszen ez itt egy rózsa!
- Cuncimókus, neked hoztam.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
- Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
- Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
- Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára.
- És azután? - kérdezi a halász.
- Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
- Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
- Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
- És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
- Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
- És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
- Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit...
