Egy hajó elsüllyedt és egy lakatlan...

Egy hajó elsüllyedt és egy lakatlan szigetre kerültek az utasok. Minden nemzetbõl 2 férfi és 1 nõ.
Egy hónap alatt a következõk történtek:
- Az egyik olasz megölte a másikat, hogy megkapja a nõt.
- A franciák rengeteget szexelnek hármasban és boldogan élnek.
- A németek pontos tervet dolgoztak ki, hogy mikor melyiké a nõ.
- A görög férfiak együtt alszanak. A nõ fõz és takarít.
- Az angolok arra várnak, hogy valaki bemutassa nekik a nõt.
- A bolgárok hosszan bámulták a tengert, vetettek egy pillantást a nõre, és elmentek horgászni.
- A japánok faxot küldtek Tokióba és várják az instrukciókat.
- Az újzélandiak birkákat keresnek.
- Az írek felosztották a szigetet két részre és pálinkafõzdét készítettek. Nem emlékeznek pontosan mi az a szex, de ez pár liter kókusz whisky után ez nem is lényeges. Elégedettek, mert tudják, hogy az angoloknak még egy korty whiskyjük sincs és õk nem adnak nekik.

688 pont

További viccek:

Boldogok voltunk

Ha az 50-, 60- vagy 70-es években voltál gyerek, hogyan vészelted át a gyermekéveidet?

A mi gyerekkorunkban az autókban nem volt légzsák, hátsó biztonsági öv.
Egy teherautó platóján utazni különleges élmény volt, most is szívesen emlékszünk rá.
A kiságyaink rikító színű, ólmot tartalmazó festékkel voltak pingálva.
Nem volt biztonsági kupak a gyógyszereken.
Védősisak nélkül bicikliztünk.
A nagymama kerti kútjából húzott vizet ittuk, ásványvíz és Cola helyett.
Magunk készítette görkorcsolyáink voltak.
A szerencsésebbek, akik lejtős utcákban laktak, az utca elejéről indulva, félúton eszméltek rá, hogy nincs fék a szekereiken.
Néhányszor közeli kapcsolatba kerültünk az utcabeli fákkal, bokrokkal, de megtanultunk ennek is örülni, hiszen igaz ugyan, hogy letaroltuk a bokrokat, de a bokor alatt legalább az autók útjában nem voltunk.
Ha kimentünk játszani, egyetlen kikötés az volt, hogy sötétedésre érjünk haza.
Az iskolában nem volt napközi, otthon ebédeltünk.
Nem voltak mobiltelefonjaink, így aztán senki ránk nem talált. Jó volt. Nem?
Rosszalkodtunk, számtalan csínyt követtünk el, hol egy kéz, hol egy láb tört, a fogaink sem voltak biztonságban, és mégsem születtek jegyzőkönyvek a rendőrségen. A felelősség mindig azé volt, akié kellett, hogy legyen.
Házi süteményen éltünk, vajas kenyéren, cukros és nem szaharinos ételt, italt kaptunk, mégsem voltak súlyproblémáink, mert állandó mozgásban voltunk.
Egy Meggy Márká-t négyen ittunk ugyanabból az üvegből és egyikünk sem halt bele.
Nem volt Playstation-ünk, Nintendónk, X box-unk, video játékaink, színes televíziónk 99 csatornával, videó kameránk, dolby surround, mindentudó telefonjaink, számítógépeink,
Internet, de voltak barátaink.
Vágytunk egymás társaságára. Rossz volt egyedül.
Időnként összevesztünk, ha csapatok kellettek a játékhoz, és ha valaki kimaradt a csapatból, nem kellett őt pszichológushoz vinni az elszenvedett trauma miatt.
Nem voltunk mindannyian jó tanulók. Még az is előfordult, hogy évet kellett ismételnünk.
Nem rohantak velünk egyből pszichológushoz. Senkit sem ismerek, aki dislexiában szenvedett volna, vagy hiperaktív lett volna.
Ha valaki évet ismételt, olyan volt, mintha kapott volna még egy esélyt.
Szabadok voltunk, voltunk gödörben, voltak sikereink, felelősségünk, megtanultunk minden helyzetben talpon maradni.

Azt kérdezik a gyerekeink: Hogyan lehetett így élni?
Hogyan nőttünk azokká, akik vagyunk?
Ennek a generációnak a képviselője vagy?
Ha igen, akkor meséld el ezt a fiataloknak,hogy megtudják milyenek is voltak azok az évek.

Ők majd azt mondják, hogy tök unalmasak voltunk, és csak mi fogjuk tudni, hogy nem unalmasak voltunk, hanem boldogok.

Kisgyerek

Amikor még a Tesco áruház békéscsabai üzletében dolgoztam, egy alkalommal, bokros teendőim közepette arra lettem figyelmes, hogy valaki megráncigálja a pulcsim alját (még márciusban is Boldog Karácsonyt! feliratú pulóvert viseltem, mert nem kaptam másikat, de ez részletkérdés). Szóval valaki megcibálta a pulcsimat, ám mire hátra fordultam nem láttam senkit, illetve egészen addig nem, míg le nem pillantottam. Egy maszatos képű, ötéves forma gyermek hüppögve kérdezte:
- Bocsánat, hol lehet bemondatni, hogy elvesztem?
Hja kérem, a rutin.

Dezső

Egy pasas ül a bárban, és láthatóan nagyon szomorú. A mixer megszólítja:
- Miért szomorkodik, uram? Tegnap este még nagyon fel volt dobva, mikor azt a csinos nőt ölelgette!
- Hát igen. Fel is mentünk a nő lakására, megittunk néhány pohár pezsgőt. Azután azt mondta: "Dezső, vedd le a ruhámat!", majd később: "Dezső, vedd le a melltartómat!", végül: "Dezső, vedd le a bugyimat!"
- Maga mázlista! Csodás volt, mi?
- Bizonyára, de nem sokat láttam, mert az a böhöm Dezső mindent eltakart!

Vidéki állomáson kérdi egy utas a vasutast: -

Vidéki állomáson kérdi egy utas a vasutast:
- Mondja, melyik vonattal lehet a leggyorsabban Budapestre jutni?
- A gyorsvonat öt perc múlva érkezik, a személyvonat pedig másfél óra múlva. Én mégis azt tanácsolnám, hogy a személlyel menjen!
- Miért? Az lassabb is, később is jön!
- Igen, de a gyorsvonat nem áll meg nálunk!

Hülye szó!

- Mi a leghülyébb szó a világon?
- ???
- Villanyírógép. Ki látott már szőrös villát?

Helyes pasi

Az a helyes pasi, aki éppen ül és van mellette egy üres szék.

Nagy zsíroskenyér

-Édesanyám, hát kinek keni azt a kiba@szott nagy zsíros kenyeret?
-Hát neked kisfiam.
-Azt a picikét?

Drága

A cigány fog magának egy utcalányt és felviszi a lakására, de van egy kis baj, mert csak egy szoba van és otthon van a kisfia! Megoldásként azt mondja a fiának, álljon ki az erkélyre, és ahány sapkás embert számol, annyiszor ad neki 50 forintot.
Fél óra múlva végez a cigány és bejön a kisgyerek. Kérdi az apja:
- Na fiam, hány sapkás embert láttál?
Így szól a kisgyerek:
- Hát apu, ez drága dugás volt! Egy egész zsidó temetési menet járt erre!!!