Öregedés - felnövés (nem vicc!)
Egy gyengélkedő öregember elment a fiához és a menyéhez, illetve a 4 éves kisfiú unokájához lakni. Az öregember reszketett, a szemei homályosodtak, és a lépesei is ingadoztak már.
A család együtt evett az ebédlő asztalnál, azonban az idősödő nagypapának a remegő keze és gyengülő látása az evést megnehezítette. Így a zöldborsók legurultak a kanálról a földre. Vagy amikor megfogta a poharat, a tej kiömlött az asztalterítőre.
A fia meg a menye mérgesek lettek a zűrzavar (rendetlenség) látványára. "Nekünk valamit csinálni kell a nagypapával", mondta egy alkalommal a fia. "Elegem van a kiömlött tejekből, zajos evésből, és a földre szóródott ételből", így a férj és a feleség felállított egy kis asztalt a sarokban. A nagypapa ezen túl ott ült egyedül, míg a többi családtag élvezte az ebédet az asztalnál.
Csak hogy azóta a nagypapa eltörött egy-két tányért, így az étele ki lett adva egy fatányérba. Mikor a család néha a nagypapa felé pillantott, könnyek csillogtak a nagypapa szemében, ahogy ott ült magányosan a sarokban.
A szavak, amit Ő ezek után is kapott a házaspártól, mindig csak erős dorgálások voltak csupán, mikor leejtette, a villáját vagy kiborította az ételét.
A négy eves gyerek az csak csendben figyelte mindezt.
Egy este vacsora előtt az apa észrevette, hogy a fia játszik a földön fadarabokkal. Kérdezte gyermekét kedvesen "min dogozol gyermekem?"
A kisfiú ugyanolyan barátságosan vágta rá a feleletét: "Ó, csinálok kis fatányérokat neked meg a mamának, hogy ebből egyétek az ételt, mikor felnövök" és a 4 éves gyerek mosolyogva folytatta buzgón tovább a munkáját.
Ezek a szavak megragadták, a szülők figyelmét és elgondolkoztak a történteken. Aztán csak könnyek kezdtek folyni a szemeikből. Nem hangzott el egy szó sem, de mind a kettő tudta hogy mit kell tenni. Az este a férj megfogta a nagypapa kezét, és nagyon gyengéden oda vezette öt a családi ebédlőasztalhoz. Ezek után a nagypapa a hátra levő napjain minden evést ott evett a családdal együtt a családi asztalnál.
Valami oknál fogva a férjet meg a feleséget nem érdekelte az többet, hogy leesett egy villa, vagy a tej kiömlik, vagy éppen az étel bepiszkította a tiszta asztalterítőt.
Tanulságok, és következtetések:
- Nem érdekes az, hogy mi történik, az élet megy tovább, és mindig jobb lesz holnap.
- Meg tudom mondani, hogy milyen az az ember, aki csupán 3 dolgot kezel, vagy fog fel: esik az eső, elveszett a bőrönd, vagy összetekeredett a karácsonyi villanykábel.
- Nem érdekes az, hogy milyen a kapcsolatot a szüleiddel, Te akkor fogod Őket hiányolni, mikor már nem lesznek többet az életedben.
- Tudom azt, hogy élni nem ugyanaz, mint magad körül életet teremteni.
- Néha az élet ad neked egy új alkalmat az élethez.
- Nem lehet az életet úgy leélni, hogy mindig csak Te kapj valamit. Neked abból néha vissza is kell adni valamit.
- Azonban, ha odafigyelsz a családodra, barátaira, és mindazokra, akiknek szükségük van rád, vagy a munkádra, és mindig megteszed a tőled telhető legjobbakat, akkor a boldogság megtalál.
- Ha futsz a boldogság után, akkor az elkerül Téged.
- Tudom azt, hogy ha elhatározok valamit őszinte szívvel, akkor legtöbbször az a jó elhatározás.
- Rendszeres segítséggel, és akarással meg lehet érteni valakit.
- Emberek szeretete az, hogy megérintsük egymás kezét, megöleljük szeretettel, vagy néha csak egy barátságos hátba veregetés is elég.
- Megtanultam azt, hogy még sokat kell megtanulnom.
- Tudom, hogy ezt a tanulságot adjam tovább minden olyan embernek, akik nekem kedvesek. Ezt meg is csináltam.
- Néha elég egy kis dolog is ahhoz, hogy valaki elmosolyogja magát.
- Emberek elfelejtik azt, hogy mit csináltál, de azt soha nem felejtik, hogy amit csináltál az milyen érzést váltott ki bennük...
