Riporter kérdezi az agg milliomost, hogy hogyan gazdagodott meg.
- Mikor 20 éves voltam, a legnagyobb gazdasági válság közepén, az utolsó dolláromon almákat vettem. Kifényesítettem mindet, és két dollárért eladtam őket. Másnap a két dolláron megint almákat vettem.
- És ezt addig csinálta, amíg milliomos nem lett?
- Nem, csak három napig. Aztán a feleségem apja meghalt, és ránkhagyott kétmillió dollárt.
Kedves anya és apa!
Jól vagyok, remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielõtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli elõtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bõviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az õ kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erõltetett menetre", ami az õrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erõltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az õrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az õrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következõtõl biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lõ, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-bõl jött. Õt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, õ meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielõtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!
Szeretõ lányotok, Gail
A nyuszi, a medve és a varjú utaznak a repülõn.
A varjú egyszer csak odaszól a medvének:
- Hozzál nekem egy whiskyt!
Medve kimegy, visszajön a whiskyvel.
Erre nyuszi is odaszól a medvének:
- Hozzál nekem is egy whiskyt!
Medve kimegy, vissza, felszolgálja.
A varjú odamegy a medvéhez és megcsípi. Semmi reakció.
Nyuszi odamegy belerúg. Még mindig semmi. Varjú ráönti a whisky-t a medve fejére. Semmi. Nyuszi elnyomja a Medve kezén a szivarját.
Erre már feláll a medve, kinyitja az ajtót, és kivágja mindkettõt a repülõbõl. Zuhannak lefelé, mikor azt mondja a varjú:
- Mondd Nyuszika! Tudsz te egyáltalán repülni?
- Nem.
- Akkor meg minek szemétkedsz a medvével egy repülõn?
A fiú hazatelefonál. Az anyja veszi fel a kagylót.
- Anyu, megnõsülök!
- Drága fiam, ez csodás hír! Annyira örülök!
- Csak tudod, a menyasszonyom néger.
- Semmi baj! Mi apáddal nem vagyunk rasszisták.
- Meg aztán van négy gyereke...
- Csodálatos! Apáddal szeretjük a gyerekeket.
- Az is gond, hogy nincs hol laknunk...
- Mindössze ennyi a probléma? Költözzetek be hozzánk a meghitt, egyszobás lakásunkba.
- És hogy fogunk ott mindannyian elférni?
- Ti a gyerekekkel a szobában. Apád meg berendezkedik majd a spájzban.
- És te, anyu?
- Emiatt ne aggódj fiam, én most leteszem a kagylót és felakasztom magam...
Egy idős férfi hangosan horkolva alszik, amikor felesége hirtelen felrázza az éjszaka közepén:
- Kelj fel, valami zajt hallottam! Biztos betörő jár a házban!
Az öregúr már sokszor átélte ezt, tudja, hogy csak akkor nyugszik meg az asszony, ha ő tényleg felkel és körüljárja a házat. Engedelmesen kikászálódik az ágyból és lemegy a lépcsőn.
Ez alkalommal azonban valóban egy betörővel találja szembe magát. Nem ijed meg, megszólítja a férfit:
- Uram, jöjjön már fel velem! Be akarom mutatni a feleségemnek!
- Miért? - lepődik meg a betörő.
- Mert már vagy húsz éve állandóan magát várja!
