Egy férfi és egy nõ szerelmeskedik az ágyban, amikor meghallják, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tûnj el, ez biztosan a férjem! - suttogja a nõ.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és már indulna az ablak felé, amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet! ÉN vagyok a férjed!
- Kedves szerkesztő úr, használható a kéziratom, amit beadtam? - kérdi a pályakezdő író a könyvkiadó munkatársát.
- Hogyne! A másik oldalára még lehet jegyzetelni.
-Gyerekek, új diák érkezett hozzánk. Mutatkozz be fiam!
-Pisi Misi vagyok.
-Mondd hangosabban!
-PISI MISI vagyok!
-Férfiasabban!
-HÚGY MIHÁLY VAGYOK !
- Mi a leprásoknál a leggyakoribb kérdés?
- ???
- Ez a te kisujjad?
Szabóné fizetésemelést kapott a munkahelyén, így hát elmennek ünnepelni a férjével. Úton hazafelé az asszony fagylaltot eszik, és ezt kérdezi a férjtől:
- Nem hihetetlen, hogy fizetésemelést kaptam?
Majd fogja a fagylalt maradékát, és kidobja az ablakon. Azonban az ablakot nem húzta le korábban, így a fagylalt tölcsér és az olvadt lé az ölében landol.
- De igen. - válaszolja a férj.
- Üdvözlöm, doktor úr! Én Napóleon vagyok.
- Ó, felség, üdvözlöm! Mi a panasza?
- Az égvilágon semmi... Hanem a feleségem!
- Szóval Josephine császárné...
- Igen, azt hiszem, megbolondult. Mindenkinek úgy mutatkozik be, mint Retek Béláné.
- Mije van a Parmalat vezérigazgatójának?
- Tejhatalma.
Casper ül a fán......
Lenin nem tud aludni, felkel, felöltözik és kimegy sétálni a Vörös térre. Világítás nincs, így az éjszakában csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontvázpolgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Katalin cárnő.
- Hú, milyen szerencsém van! Találkozhattam a nagy államalapítóval! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka megint csak forgolódik az ágyában, így ismét sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Én vagyok Kutuzov tábornok. - jön a válasz.
- Hú, mekkora szerencsém van megint! Találkozhattam a nagy Napóleon verő hadvezérrel! - tör ki örömében Lenin és megöleli a csontvázat. Elbeszélget vele egy ideig, majd heves vállveregetések és parola kíséretében érzékeny búcsút vesz társától. Élményekkel eltelve tér nyugovóra. Másnap éjszaka ismét csak forgolódik az ágyában, így új sétára szánja el magát. A sötétben csak az utolsó pillanatban veszi észre a vele szemben közeledő csontvázat. Ráköszön:
- Jó éjszakát csontváz polgártárs! Kihez van szerencsém?
- Csontváz az anyád kínja! Vasgyári munkás vagyok és most jövök az éjszakai műszakból!
