Noname memoár

Egy alapvetően hülye családból származom. Az apám színbolond volt. Egy bankban dolgozott, de elkapták, ahogy A4-es papírokat lopott.
Öregapám az Észak-Dél elleni háborúban a Nyugatért harcolt. Amikor születtem az orvos kijött a váróterembe, és így szólt apámhoz:
- Amit tudtunk, mindent megtettünk, de mégis kinyomta magát.
Az anyám nem akart még s**ptatni sem engem. Azt mondta, hogy csak mint barátot szeret.
Amikor keresztelni vittek a templomba, a pap így szólt:
- Most keresztelni hozták, vagy feláldozni?
Amikor még kisebb gyerek voltam, le akartak fényképezni, és egy reklámot csinálni fogamzásgátló tabletta propagálására.
Úgyhogy volt egypár élményem.
Mondhatnám, hogy a szüleim nem szerettek. A kádban általában hajszárítóval és rádióval játszottam. Egyszer emberrablók raboltak el, és elküldték apámnak az egyik ujjamat. Azt üzente vissza nekik, hogy neki több bizonyíték kell!
Gyerekként egy esetben elvesztem. Megláttam egy rendőrt, és megkértem őt, hogy segítsen megkeresni a családomat. Ezt mondtam:
- Gondolja, biztos úr, hogy valaha is megtalálom őket?
Erre ő ezt válaszolta:
- Nem tudom, fiam. Van egy pár hely, ahová elbújhattak.
Amikor farsang van, a szülők úgy próbálják beöltöztetni a gyerekeiket, hogy úgy nézzenek ki, mint én. Tavaly az egyik gyerek megpróbálta letépni a pofámat.
Dolgoztam már állatkertben is. A vendégek azt kérdezték, hogy mennyit fogok még nőni.
Amikor apám szeretkezni akart, anyám mindig megmutatta neki a fényképemet. Az öregapám utolsó kívánsága az volt, hogy az ölébe ültethessen. Persze, hogy villamosszékben halt meg...